Eger - hetilap, 1865

1865-09-07 / 36. szám

— 304 — • Az ember itt kihűltnek látszó lávadarab, melyet a vulkán ide szórt; de melle belől izzó tűzet rejt, s ha rá léptél, s hideg kér­gét lefosztád, hamuvá éget, s veszve vagy. Alfons kínjait nem enyhíthetik szülői kezek, verejtékét nem fogja föl baráti kebel, nem vigasztalja keresztényi ajk. Élete több száz halálnál, — maga az Ínség, maga a nyomor. Csak a tavasz, mely a természet újjászülető ékeiben mindenütt örömet áraszt, hozott némi derűt lelkének. Mi is volna képesebb, vigasztalni a bánatos szivet, mint a kikelet ártatlau örömei, midőn a fák faka­dó lombjai, a madarak örömdalai, s a virágok üde illata oly nagyszerűen hirdetik a Teremtő jóságát. A tavasz a természet nagyszerű ünnepe; nem csoda tehát, ha ilyenkor az emberi kebel fájóbb érzetei mintegy elszenderednek az általános örömben. Magános óráiban, mikor helyzetének egész súlya nehezedett vállaira, jutott a szép, szelid, angyali Marietta eszébe, mintegy mennyei sugár, mely a sötétség poklán tör keresztül, s annál fé- nyesb, világosb, dicsőbb, minél egyedülibb, s nélkülözöttebb. „Oh — szólt többször — bírhatnám csak egyszer még sze­rencsémben, térhetnék vissza még egyszer azon szép napokhoz, hol a szív szerelmében egy pontot talált, a világon kívül, s rajta, mint Archimedes, egy világot építhetett magának, e porgömbtöl különbözőt: mi boldog volnék én !“ Hasztalan! a lombtalan fák az ujuló tavaszszal uj zöldet öltenek magukra; a lealkodonyodott nap holnap uj sugarakat fog önteni; a földdarab, melyet a tenger részei a világ egyik partjá­ról szakítottak, felmerül ismét a másikon: a szív örökre veszti kincseit. Bármint sírsz, bármennyit imádkozol, az idő folyama ked­veseidet, kiket egykor elmerite, csak halva veti föl ismét. Tanulj feledni vagy lemondani, s tűrni; a reménynek vége van, mióta e világot ismered ; azért szerencsétlenségét senkinek se vesd sze­mére, mert az közös, a jövendő pedig láthatatlan. Nincs semmi, mi a szívnek inkább fájna, mint ha reményei­ben megcsalatik; nehezen talál vigasztalást magának. Ha a zá­por a hegyoldalnak zöld takaróját egyszer fölszakitá, s utat mo sott árjainak, a viz mindig arra fogja venni futását, s a leglany­hább eső, mely alatt a mező zöldelve üdül, itt csak mélyebbre mossa a régi sebet: igy tartja meg a szív fájdalmainak nyomát, s egy véletlen gondolat, egy vigyázatlan szó, mélyen sérthetik a keblet, mely elmúlt keservek sebhelyét hordja. Minden aludt körülötte, s Alfons halkan fölemelkedék. A szabadulás órája ütött; — egy reszelövel keresztülvágta lán- czait, s e reszelőt Marietta adá neki; egy tolvajkulcscsal kinyitá börténe zárait, s a tolvajkulcsot Marietta adá neki; hóna alatt egy csomó ruhát, s ezekben egy erszény pénzt tartott, s e ruhát és e pénzt neki Marietta szerzé, Marietta, ki öt fogsága helyéig követé, s egy év óta szökésére mindent elkészite; ki érette bút és bánatot, nyomort és szükséget szenvedett, Marietta, kit most Alfons megcsalt,------ö szabad volt — s egy ed ül szökött! * * * A szép özvegy Adelaidenak arczképe készen volt, s a festő oda nyujtá neki. Adelaide mosolygott, midőn megnézte; mert nem titkolhatá maga előtt, hogy e kép csodakedvességü és szép­ségű vala. „Hasonlónak találja ön?“ Kérdé a szép s gazdag özvegy,s 8zerelemittasan tekinte a festőre, kinek halvány arczát soha sem nézheté gyönyör nélkül. „Hasonlónak találja ön, Alfons?“ kérdé még egyszer. „Egy kissé, — felele Alfons búskomoly hangon — de még hasonlóbban él itt szivemben!“ „Alfons!“ kiálta Adelaide. Alfons lábaihoz borult. „Adelaide, mint szeretlek!“ „Oh, Alfons, és én nem szeretlek-e téged! ?“ Azon ember, ki pillanatokban, és oly viszonyok között, hol az észnek kell egyedül tanácsadójának lenni, — szive által hagy­ja magát vezettetni, néha tetszését nyeri meg ugyan a sokaság­nak, de egyszersmind ellensége lesz saját érdekeinek. Vannak emberek, kik hibásnak ismerik az ösvényt, melyen haladnak, de kik jól tudják azt is, hogy annak megváltoztatása hatalmukban épen oly kevéssé áll, mint a folyönak, mely partjai közé szorítva, meg nem állhat, habár érzené, hogy ez út a sötét tenger felé vezet. (Folyt, követk.) Vegyes hírek.- (Egri érsek ö n a g y m é 11 ó s á g a) mull esütürtö- kön hagyta cl Becset, s miután herczegprimás ö eminentiájánál látogatást tett, szombaton Pestre érkezett, honnan, mint értesü­lünk, Kalocsára utazott az ottani érsek ő exja meglátogatására. 0 nagyméltósága mára (sept% 7.) váratik vissza székhelyére. f (Kinevezések.) Ö Felsége gr. Forgách Antalt Nóg- rádmegye, gr. Pongrácz Ferenczet Árvamegye, gr. Zichy Henri­ket Mosonymegye, Mán Józsefet Marmarosmegye, gr. Bánffy Bé­lát Krasznamegye, b. Bánhidy Albertet Csanádmegye, b. Majthényi Lászlót Hontmegye, Tomcsányi Jánost Csongrádmegye, b.Rudics Józsefet Bács-Bodrogmegye főispánjaivá kinevezni méltóztatott,ez utóbbi egyszersmind a megye közvetlen kormányzatától, mely továbbra is a jelenlegi föispáni helyettesnél meghagyatik, föl­mentetvén. j- (Kinevezések Erdély részére.) 0 Felsége aug. 29-iki határozatával megengedő, hogy Véér Farkas, mint Belsö- Szolnokmegye főispánja, ismét tisztségébe lépjen; továbbá b. Jó­zsika Lajost Kolozsmegye, gr. Béldi Ferenczet Kiiküllömegye főispánjává, Puskariu lovag, kliküllőmegyei adminisztrátort Fo- garasvidék főkapitányává, b. Petrichevich-Horváth Albertet, Marasszék adminisztrátorát, ugyané ezék főkirálybirájává és Buttyán Lászlót Dobokamegye adminisztrátorát, az erdélyi fő- kormányszéknél ideiglenes kormányszéki tanácsossá kinevezte, s megengedte, hogy gr. Kálnoki Dénes, Háromszék ideiglenes fökirálybirája, b. Bánffy Dániel, Dobokamegye főispánja, b. Ke­mény György, Tornamegye főispánja, Dániel Gábor, Udvarhely­szék ideiglenes fökirálybirája, gr. Nemes János, volt valóságos fökormányszéki tanácsos s az erdélyi kir. tartományi számvevő­ség elnöke, b. Bornemisza János, volt valóságos fökormányszéki tanácsos, gr. Bethlen Gábor előbbi ideiglenes fökormányszéki tanácsos szolgálatukat ismét megkezdjék. f (Az országgyűlési helyiségekre vonatko­zó legfelsőbb e 1 h a tá r o z ás) már leérkezett. E s z e r i nt O Felsége az országgyűlés alsóházának tanácskozásaira egy ideiglenes országház építését a Pestváros tulajdonához tartozó úgynevezett Sándor-kaszárnya-féle telken, Ybl építész tervezete szerint, 150,000 frtnyi összes költségen belül, valamint a nemzeti muzeum dísztermének a főrendek háza számára leendő átalakí­tását 4396 frtnyi összes költségen belül, legkegyelmesebben jó­váhagyni, egyszersmind pedig megengedni méltóztatott, misze­rint ezen építkezés és átalakítás czéljából, fötárnokmester ö nmlga kezeihez, a budai várpalota alapjából 50,000 frtnyi előleg utalványoztassék. Az építési munkálatok, melyeknek bevégzésére 3 havi idő kívántatik , múlt hétfőn már megkezdettek. f (A pénzügyminiszter) a „P. L1.“ szerint., nagyköl- csönoperatiót tervez, s most a keresztülvitel előkészületeivel fog­lalkozik. Ezen pénzügyi operatio a birodalom népeinek hazafias áldozatkészségére lesz alapítva, s a nemzeti kölcsön alakját óhajt­ják neki megadni. A vállalatnak biztosítva van 0 Felsége kitűnő részvétele, mely jelentékeny összeg aláírásában fog nyilvánulni, s arra lesz számítva, bogy a társadalom minden osztályát ver­senyre ösztönözze az ezen kölcsönben való részvételnél. A köl- csönhirdetés időpontja még nincs meghatározva, jelenleg erre nézve még teljes homályban vagyunk, mert e pénzügyi operatio megkezdése a birodalmi népeknek államokmányok általi külö­nös kielégítéséhez van kötve. f(A pest-losonczi vasút társulat küldöttsé- g e) múlt csütörtökön volt szerencsés, 0 Felsége által fogadtatni. A küldöttség vezetője, gr. Forgách Antal, Ö Felségéhez intézett beszédében a vasút tökéletes bevégzésére és megnyithatására j szükségelt összeg előlegezését, az egész vasúti vállalat kivitelére j megkivántató töke állami kamatbiztositását és a szükségelt vas- ! anyagoknak az állam gyáraiból megkezdett, de beállított további 1

Next

/
Thumbnails
Contents