Eger - hetilap, 1865

1865-09-07 / 36. szám

300

helyeseljük ama békülékeny bölcs politikát mely expedienst talált, mely az önálló erdélyi országgyűlést ajánlja, mert teljes kibékülést óhajtunk, mely a kételyeket eloszlassa, a kedélyeket megnyugtassa, nem pedig ki mesterkélt tényeket, vagy csak juridikus megoldást.

A horvát kérdés is — a legújabb hírek szerint a megoldás felé halad. A kanczellár iránt irányadó körökben még nem állapodott meg a véleméuy, annyi bizonyosnak látszik, hogy Mazuranics állomásán nehezen fog marad- i hatni. Hellenbach bárót nagyon emlegetik, kit a mostani kanczellár hivei túlságosan magyar-pártinak hirdetnek, azonban ily denunciálás ma már falánkját veszté, mert a pártok íusioja a nemzetiségi feszültségeket jóformán megszüntette. Strossmayer püspök is szóban van, az egyházi állásából támasztható nehézség, ellenvetés, ha a horvát s magyar történelemben példát vagy tanácsot keresünk, azonnal elenyészik.

Pesten is, az ideiglenes országház épitése, miután a a terv 0 Felsége által elfogadtatott, még e héten megkezdetik, s bár a kir. meghívó levél még szét nem küldetett, de minden oda mutat, hogy erre nem soká kell várnunk. „Cum videritis haec omnia, scitote quia prope est in januis.“

M. kir. udv kanczellár ő nagymlgának elnöki levele az újonnan kinevezett főispánokhoz.

0 cs. s Apostoli kir. Felsége folyó évi junius 8-án kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar kir. helytartótanácsnak ideiglenesen fölfüggesztett hatáskörét legkegyelmesebben visszaállítani méitóztatván, azon szabályoknak is változást kelle szenvedniük, melyek az eddigi megyei kormányzók működését szőkébb korlátok közé szorították.

E módosított s az ujabbi viszonyokhoz alkalmazott szabályok az •/. alatt idezárt pontozatokban foglaltatnak, melyek azon ban egyedül ügykezelési s közigazgatási intézkedésekre vonatkozó tartalmuknál fogva nem szolgálhatnak tájékozásul azon ma- gasbkörü irányzatra nézve, melyet a megyei főispánoknak a kormány elveivel találkozólag követniök kell, hogy igy a trón s a haza érdekében egyesült erőkkel, s önzéstelen buzgó törekvéssel előkészíttessék ama tér, melyen Magyarországjövőjének kérdése törvényhozásilag lészen megoldandó.

Ezért kell az érintett pontozatokat néhány tájékozó megjegyzéssel kisérnem, melyek..........legközelebbi teendői tekintetében némi irányzatul szolgálhatnak.

Midőn Ö cs. s Apostoli kir. Felsége legfelsőbb parancsa folytán a magyar ügyek vezényletét elvállalám, számot veték korlátolt erőmmel, s föladatom sokoldalú nehézségeivel. De a haza iránti kötelesség e nehézségektől visszariadnom nem engedvén, Uram királyom parancsának azon reményben hódoltam, hogy honunk javára czélzó törekvéseimben a nemzet higgadt értelmisége, s azon férfiak által támogattatni fogok, kiket Ö Felsége bizalma az országos s megyei kormányzat főpolczaira emel.

És hogy e támogatásra nem tévesen számítottam, a hazai sajtónak a pillanat komolyságához méltó mérsékelt nyilvánulá- sain lul egyéb jelenségek is tanúsítják, melyek reménylenem engedik, hogy a nemzet választottjai hazafias készséggel fognak sorakozni a kormány zászlója körül, mely a törvényes állapotok országgyűlés utjáni valósítását tűzte ki törekvése czéljául.

Irányzatomnak e vezérelvénél fogva első feladatomul tekintem a függő közjogi kérdések akkénti megoldásának előkészítését, hogy hazánk alkotmányos és történelmi jogai a birodalom léte-s hatalmi állásával összehangzásbahozassanak, s annak

az örökös tartományokkal a Pragmatica Sanctioban gyökerező kapcsolata a jogok, kötelmek, s érdekek kölcsönös méltánylása, a fennálló viszonyok komoly mérlegelése s a testvéri szeretet kötelékei által mindinkább megszilárdittassék.

E czélra vezető rendszabályok kezdeményezésénél azonban nem lehete föl nem ismernem ama nehézségeket, melyek az országjelen állapotának a jogfolytonossági követelményekkeli találkozásából származnak, s melyeknek majdnem cstiggesztő hatását csak abbeli hitem enyhítheti, hogy az annyira óhajtott alaki s anyagi törvényesség teljes visszaállítása különben is csak törvényhozási utón lévén eszözkölhetö, a magyar nemzet, — méltányolva közös föladatunk végzetes jelentőségét, s számot vetve a veszélyes rázkódások nélkül rögtön meg nem változtatható kivételes körülményekkel, — a kormányhozi bizalmas csatlakozása által az országgyűlési tárgyalások mielőbbi nyugalmas megkezdését lehetővé teendi.

Ez lévén a főczél, mely felé minden igaz hazafinak törekednie kell, s az ideiglenes állapotok gyakori ismétlése nemcsak a közbizalom inegingattatását, de a hivatalos tekintély sülyedé- sét is eredményezvén,— a kormánynak nem maradt más választása, mint a megyék jelenlegi kivételes szerkezetét a törvényhozás további intézkedéséig épségben tartani, s egyelőre csak oly változásokra szorítkozni, mik a közjó s a szolgálat érdekében mellöz- hetleneknek mutatkoznak.

Ezen elvből kifolyólag, jóllehet a reudszerirányzat változása a becsületes s kötelességeinek pontosan megfelelő tisztviselők elbocsátására indokul nem szolgálhat, másrészt mégis különös súlyt kell fektetnem arra, hogy oly tisztviselők, kik kellő képesség, szorgalom, vagy tapintat hiányában bizalmat nem érdemelnek, vagy kik hivatalaikat részrebajlatlan pártatlansággal nem kezelik, a közönség bizalmát biró alkalmas egyének által helyet- tesittessenek, — kiknek minden egyéb tekinteten felülemelkedett hazafiasságuktól bizton elvárhatni vélem, hogy a jelen válságos időben a közérdeket az alkalmazás alakszerűségének aláre ndelni s e miatt szolgálataikat a kormánytól, s a rend áldásai után só- várgó közönségtől megtagadni nem fogják.

A magyar nemzet hazafias érzülete, s a múltak borús emlékeivel keseritöleg foglalkozni nem szokott engesztelékeny szelleménél fogva erősen hiszem, hogy fennebbi bizalmas várakozásomban csalatkozni nem fogok; valamint nem fog hiányzani azon becses közreműködés sem, melyre a megyei kormányzók részéről az ingerlékenyebb kedélyek kíméletes csillapítása, a gyakran kisebbszerü események által is fölizgatható közvélemény meg nyugtatása, s egyedül a trón és haza egyesült érdekeinek szentelt kormány-irányzat tapintatos ismertetése tekintetében teljes megnyugvással számitok.

A megyei kormányzók a helyhatósági működés rögtöni teljes érvényesítésére törekvő honfiak aggodalmait különösen azon biztosítással oszlathatják el, hogy a kormány a helyhatósági intézményt a magyar alkotmány egyik legértékesb gyöngyekint tekinti ugyan, de hogy épen azért óvakodnia kelle, azt törvényhozási utón kívül s a mellözhetlen elözményezés nélkül a viszonyok téves fölfogásánál fogva könnyen fölmerülhetendett szén vedélyes rázkódtatások küzdterévé tenni, — melyeknek kihatásai a tágabb köröket sem hagynák érintetlenül, s a helyzet komolyságánál fogva mindenekfölött szükséges honfiúi higgadt mérsékletet a körülményekkel megalkudni nem akaró követelmények nyomása alatt megtörni kényszerithetnék.

Másrészről a főispánok a tisztikar működésének szigorú ellenőrzése, s minden visszaélés kérlelhetlen megtorlása által annak kellő tekintélyt is szerezhetnek, s ha különösen az illetőkben meggyőződéssé érleltetik azon hitet, hogy a megyei hivatal nem czél, hanem a közigazgatás, s közönség érdekeinek szolgáló eszköz, — hogy a tisztviselők önzéstelen, tapintatos, s minden nél