Eger - hetilap, 1865
1865-08-17 / 33. szám
277 Már 1862-ben elismerte a Reichsrath alsó házának pénzügyi bizottmánya azon jelentésében, melyet a financz- miniszter adófelemelési javaslatára adott, hogy a földadó kívánt felemelésébe azért nem egyezhet bele, mert a relativ legnagyobb adóteher már jelenleg is a földbirtokosokat éri — s hogy ezen adó ekkoron a valódi jövedelemnek 25%-ját teszi s a különféle pótadók általagosan azt még 50 egyes tartományrészekben pedig „pl. Magyar- szágban lüO —150 száztólival is haladja." így nyilatkozott a házbéradóra nézve is. Es még 1863-ban mindkettő feljebb emeltetett. A bécsi cs. kir. mezőgazdasági társulatnak is folyó évi február 7-ről kelt petitiojában, melyben ő Fölségétől egy önálló földmivelési minisztérium felállítását kérelmezi eme emlékezetes szavakat olvassuk: Csak egy érzés az, melytől egész Ausztriában jelenleg minden mezőgazda áthatva van, t. i. a gyötrő bizonyosság, hogy roszul állunk, hogy az örvényhez közel vagyunk, és hogy — ha segitség nem jön, — kevés hiányzik hogy tönkre jussunk." (L. Ein Echo ans Ungarn.) Szomorú illustratioját találjuk ezen nyilatkozatnak hazánkra vonatkozólag e röpirat által felhozott ama példában (13) mely gr. Nákónak a bánátban fekvő sz. mik- lósi uradalmára vonatkozik,hol az 1861-ik év végéig fizetett évi haszonbérnek alig felét kaphatta meg az uraság, az uj bérleti időre. — Végül még egy adatot Magyarországra vonatkozólag. Van egy direct adó, kereset-adó név alatt, mely a polgári kereset (müipar, kereskedés stb.) utáni jövedelemtől fizettetik. Tudjuk hogy a müipar különösen a nem magyar tartományokban van képviselve, úgy annyira, hogy mig 1863-ban a magyar birodalomban csak 480 gép volt elfoglalva ipartelepeken 8134 lóerővel (seb- bül is 308 tápszerek s italok gyártásával) a nem magyar tartományokban 2361 gép 36,276 lóerővel dolgozott iparvállalatokban és hogy azon értéknek melyet a müipar Összes szüleménye képvisel (1861-ben 1321 mill, frt) ca. három negyed része a nem magyar tartományokra esik. Eme kereset-adó pedig kitett a nem magyar tartormányok- ban 1864-ben 5.841,000 frtot. Ezen a nem magyar tartományokban divatozó kereset-adó helyett azonban behozatott Magyarországba egy u. m. személyes-kereseti-adó melyet mindenki fizetni tartozik ha 16-ik évét betöltötte, akár van neki keresete, akár nincs, tehát igazi nevén az újabb financzpolitika által rég elkárhoztatott fej-adó, — a mely behozott 1864-ben 6,207,000 frtot; tehát néhánv száz-ezerrel többet mint az ipargazdag nem magyar tartományok kereset-adója. Ez is eléggé tanulságos! Vavrik Béla. Levelezések. Fényszarn, august. 14. T. szerkesztő úr! Egy nő egykor szent Mártonnak, kinek nagy tisztelője volt, s ki kérését meghallgatta, hálából élő áldozatot Ígért: egy kis bornyút, Ígéretét azonban beváltani elfeledte, történt egykor, hogy a nő kakasa elveszett, sok keresés után meglátja egy ház tetején, hívja haza a kakast, a kakas azonban a helyett hogy haza ment volna, a közeli templomra, s arról annak tornyára repült; egy nagy sas észre vevén a kakast, pillanat alatt tova czipelte, midőn a nő ezt meglátta, felkiáltott: „oh sz. Márton régen tartozom neked egy áldozattal, vedd szívesen bornyú helyett a kakast. így vagyok én körülbelül tisztelt szerkesztő úrral, a múltkor is azt Ígértem személyes fölhívására, hogy majd valami önnálló munkát irok ott hol a h/ízbéradó be van hozva, 400 frt h&zbérböl ca 100 frt adó fizettetik minden pótlékkal együtt. Van ugyan Angliában egy neme a földadónak is, de ez megváltható, s oly jelentéktelen, hogy újabb időkben alig hoz többet 11 mill. írtnál. lapja számára, ez szerencsésen elmaradt, hanem e helyett irok egy kis levélkét, s azt mondom, vegye szívesen az önálló munka helyett; — lássa én nem akarok iró lenni, mert mi tűrés tagadás benne, szívesebben leszek én Fényszarun tovább is biró, mint iró; most sem írtam volna ha egy kis ambitiom nem volna, melyet a Jászságnak tudomására hozni kívántam. Edigelé csak magam képét viseltem, jövőben a Jászság képét szeretném viselni, vagy is országgyűlési képviselő szeretnék lenni. Ne tessék e felett senkinek se nevetni, se bosszankodni; mindazok, kik az utóbbi időkben a Jászságot képviselték az országgyűlésen, többnyire azt tartották, hogy beszélni ezüst, hallgatni arany, s épen azért bölcsen hallgattak. — Ezt én is megtudom tenni, mért ne lehetnék tehát országgyűlési képviselő, vagy talán sokan azt tartják, hogy oda okos embert kell küldeni, nem pedig olyan Miskát, a ki jobban viselhetné a bolond Miska czimet — mint Frankenburg vagy Tóth Kálmán? — ezeknek kik igy vélekednek felőlem régi történetekből egy példát mondok el: Midőn Rómának egy része épült a romaiak a tanácsból követeket küldtek Athénébe, hogy ezek ott a törvényesség és rend akkori példány városában, megtanulnák a bölcs kormányzás elveit s onnét Rómába utasításokat hoznának. Az athenebeliek tehát egy tudós férfiút küldtek Rómába az athenei törvényekkel, s azon megbízással, hogy a törvényeket, mindaddig ne közölje Romával, mig nyilvános vitatkozás utján meg nem győződik, hogy a romaiak valóban érdemesek az athenei törvényekre. — A vitatkozásnak azonban, nem szavak, hanem néma jelek által kell történni. Midőn a romaiak ezt megtudták, egy bolondot kerestek képviselőnek, azt pompásan felöltöztették — úgy gondolkodtak, — ha a görög legyőzi a rómait, csak egy bolondot győz le, s igy nem lesz szégyen, ha pedig a bolond római legyőzi a tudós görögöt, annál nagyobb lesz a romaiak dicsössége. — Midőn a vitatkozás elkezdetett, a tanács roppant kiváncsi néptömeg kíséretében jelent meg, a vitatkozók egymás átellenében helyet foglaltak. A görög tudósnak tartván a rómait, azzal kezdette meg a vitatkozást hogy egy ujját felemelte — azt akarván mondani: hogy egy Isten van, — a római e jelt úgy magyarázta, hogy a görög egy szemét ki akarja vágni fel emelte tehát két újját s azt akarta értésére adni a görögnek, hogy őjakkor ki veszi mind a két szemét. Minthogy a római két ujja mellett a harmadik uj is nyitva maradt a görög úgy értelmezte e jelt: hogy a római három személyben akarja az egy Istenséget bizonyítani. Ekkor a görög tenyerét mutatta azt akarván jelenteni, hogy az Isten előtt nincs semmi elrejtve, — a római e jelt úgy magyarázta : hogy a görög nyakon ütéssel fenyegeti, felemelte tehát az öklét azt akarván je lenteni, hogy az ütést vissza fogja adni. Miután a görög az ökölmutatást arra magyarázta, hogy az Isten hatalmában van minden, meggyőződött — hogy a római nép bölcs s érdemes arra, hogy az athenei törvényeket meg kapja; — igy én is fogok tudni vitatkozni, ha majd a német sógor nekem a tenyerét mutatja, én az öklömet mutatom neki, s ez úgy hiszem minden argumentumnál többet ér, a mennyiben hamar capacitálja az embert. Alkotmányos országokban a képviselők programmal szók tak elöállani hogy lássák a választók a választandó politikai hitvallását, tehát röviden én is elmondom politikai hitvallásomat; kész vagyok bruderschaftot kötni bármelyik német sógorral de meg kívánom tőle, hogy jöjön le Pestre mert én Bécsbe nem megyek; adót fizetni nem szeretek, azokkal tartok tehát, kik az adót nem örömest fizetik, minthogy tudom hogy sokan a Jászságban a tagosításokkal nincsennek megelégedve, mert a kinek eddig földje nem volt, tagosításkor sem kapott, nem mondom azt, mit egy jász celebritás mondani szokott, s mivel a népet izgatja, hogy elrontja a tagosításokat, én nem rontom el hanem az elégedetleneket utasítom Amerikába és Azsiá*
