Eger - hetilap, 1865
1865-08-17 / 33. szám
III. évfolyam. 33. szám. Augustus 17-én 1805. Előfizetési dij: Egész évre . 5ft — kr. Félévre . . . 3,.50,, Negyedévre . . 1„30„ Egy hónapra • - 44 „ Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, e Kifizetéseket elfogad .* a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Violet Otto és J ent s eh G könyvkereskedésük; s minden cs. kir. postahivatal. A megyék visszahelyezésének kérdése. A Schmerling ministerium bukása Majlátb ő excja kancelláré neveztetésével ki volt mondva, s a birodalmi cen- tralisatio czélhoz nem vezető kísérletté bélyegezve. Ismerjük mindnyájan ama körülményeket, melyek közt Majlátb ő exc. kinevezése megtörtént.,« ha a legközelebb történendők megítélését teszszük feladatunkká, azokat szem elől tévesztenünk nem lehet. rr Tudjuk, hogy O Felsége bár ellenkező sugallatok által környezve, melyek legmagasabb elhatározására hatni semmi erőfeszitést sem kiméltek, — soha világosabban, meglepőbben mint a legutóbbi időben nem tanusitá, mennyire át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a birodalom jóléte s biztos megszilárdulásának feltétele, a magyar kérdés nem ketté metszésében, hanem annak alkotmányos, a nemzet jogérzésének megfelelő utoni megoldásában rejlik. S vájjon kit nem ragadott meg ama lélekemelő bizalom, melyet urunk királyunk utolsó látogatása alkalmával a nemzet iránt oly magasztosan tanúsított, s mely félre- nem ismerhető jele s záloga ama szilárd elhatározásnak, a nemzet kegyeletes, tántorithatlan érzelmét ezredéves alkotmánya iránt, mely a dynast.icus érdekekkel elválhatat- lan kapcsolatban áll. a legbehatóbban méltányolni. S valóban e látogatást ama fejedelmi cselekvény követte, mely mindnyájunk keblét örömmel, mert egy szebb jövendő küszöbön álló valósulásnak reményével tölté be: Majláth ő exc. kanczellárrá nevezt.etése, — egy oly férfiúé, ki mély alkotmányos érzelme s magas tehetségeinél fogva, melyekkel az alkotmányos aerát 1860-ban életbeléptetni- oly hathatósan közreműködött, az ország osztatlan tiszteletét s bizalmát már eddig is oly méltán kiérdemelte. Lehet-e, kérdjük ily körülmények közt, kétség a fejedelmi intentiók iránt? S van-e egy is köztünk, kiben e tények a kölcsönös bizalom érzetét feine költenék ? Nekünk nem lehet felednünk, hogy Majláthot nem a rúdon volt kormány, nem a cselekvés irányának megszabását magának vindikáló párt hivta meg, egy netalán égető szükség szorongó érzetében; őt egyedül a fejedelmi önelhatározás ülteté kancellári székébe. S valóban, ki a körülmények logikai combinatiójára fogékony, s ki méltányolni tudja a nagy és nemes elhatározások erkölcsi erejét, annak lehetlen meg nem győződnie, hogy a dolog ily állásánál az eddigi rendszerreli szakításnak gyökeresnek, teljesnek, kell lenni, — hogy félszegség itt lehetetlen. Az alkotmányos ösvényre való áttérés tehát nem tartozik többé a jámbor óhajtások közé, mert annak életbeléptetése komolyan megkezdetett. De mindenki tudja, hogy e kezdet mennyi nehézségekkel, küzdelmekkel van egybekötve. Hol oly sok bevégzett tény, jogosúlt igényekkel, százados rokonszenvekkel ellenséges állásban, hosszú évek során át beszövődött az állam organismusába, mely annak egy részét, habár csak beteg részét is képezi, de melynek ép azért kiméletlen érintése az egész testre veszélyt hozhatna; — hol annyi egymással ellentétes érdekek és igények metszik át egymást és követelnek kielégittetést, habár e követelés jogosúltságára a szilárd jogalap hiányza- nék is; — hol a gyanúsítás és féltékenység minden lépten lesben áll, hogy a legcsekélyebb alkalmat is megragadja elhinteni a bizalmatlanság keserű magvát, és a jogeljátszás mellé mint törhetetlen érvet oda kapcsolja a kivitel lehetetlenségét s az államczél veszélyeztetését: ott tapintatteljes kimélet, szakadatlan éberség s a cselekvés egysége és következetessége szükséges, mely a fölébredhető szenvedélyek moraja közt minden lépten nyomon megakasztva volna. Ezek azon szempontok melyekből mi kiindulunk, midőn a megyék országgyűlés előtti teljes visszahelyezése jön szóba. A magyar kérdés megoldása nem ott kezdődik; s az apáktól Örökölt politikai bölcseség kezeskedik róla, hogy alárendelt jelentőségű kérdések végett az életkérdések megoldását a nemzet sem késleltetni, sem veszélyeztetni nem fogja. — Es épen azért mi azon súlyt, melyet némelyek a megyék azonnali teljes visszahelyezésére fektetni látszanak csak akkor értenénk, ha annak elhalasztásában azon életkérdésekre nézve, melyek csak is az országgyűlés tárgyait képezhetik legkisebb veszélyt is látnánk fenforogni. De mi ezt felfedezni képesek nem vagyunk. Mi nem láthatjuk be, mi koczkáztatást foglalhat az magában akár őszbirodalmi, akár csak bennünket érdeklő közjogi feladatok megoldására nézve, ha a könnyen történhető izgatottság, s abból származható összeütközések elkerülése végett a jelen status quo a szükséges módosítások mellett, még egyelőre meg is hagyatik; — mert a szenvedélyek felzajlását, a melyre tudjuk sokszor mi csekély alkalom elég, s abból félhető végzetteljes összeütközéseket humo- ristikus argumentumokkal elraisonnirozni nem lehet, ha nem akarjuk szemeinket kész akarva behúnyni az előttünk feltornyosuló ellentétes tények, és érdekek előtt. Hogy egyébiránt a szükséges formák és garantiákról gondoskodva leend, mikép a követválasztásoknál a vélemények szabad nyilatkozata legkevésbbé se legyen akadályozva — e felett azt hisszük, nem kell aggódnunk. Valóban nem nehéz átlátni hogy az, ki a kancellártól nehéz pályájának mindjárt küszöbén megvonná a bizalmat, azon egyetlen alapot, mely működéseinek szilárdságot, s hatályosságot biztosíthat, s cselekvéseit kicsiszerű gyanu- sitgatással fogadná, senkinek nagyobb szolgálatot nem tenne, mint a bécsi centralistáknak és a bureaucratiának, mert
