Eger - hetilap, 1865
1865-08-03 / 31. szám
260 Néhány összehasonlító statistikai adat. (Folytatás.) Hogy egy évnek megcsökkent bevételéből még az állam elszegényedésére következtetni nem lehet, azt mi igen jól tudjuk. De ha figyelemmel kisérjük a belfogyasztásra vonatkozó adatokat, azon szomoritó tapasztalásra jutunk, miként az némely igen fontos s általános szükségletet kielégítő czikkekre nézve vagy hátramenő irányt, vagy legalább stagnatiót mutat, de a melyre elmondhatjuk itt is, hogy a megállapodás visszamenés, tekintetbe véve különösen a népesség évenkinti szaporodását, s azon körülményt, hogy az emberek a már egyszer megszokott élvezetektől, főleg ha azok mint a productiv erők fentartása s elősegitésére megkívántaié tényezők esnek szempont alá, megválni csak igen nehezen szoktak. Mert végre enni, inni, ruházkodni s födél alatt lakni csak Ausztriában is kell! Osszehasonlitva pl. az 1858. évet az 1863-val, azt találjuk, hogy a fogyasztás volt 1858-ban: kávéban czukorban vasban gyapotban 428300 1628000 8600000 972100 frt és 1863-ban 405700 1550000 6700000 410000.„ Ha tehát számba veszszük Lombardia elestét közel három millió lakossal, látszólagosan a czukorfogyasztás 2 i°/o s a kávé 26%-val növekedett ugyan.de csak is látszólagosan, mert 6 év alatt az általános népszaporodás kétségen kívül nagyobb arányban tett előhaladást (legalább is 4%-it vehetünk fel), mint a mennyit ama fogyasztási többlet kitesz. Megegyez eme nézetünkkel azon körülmény, hogy az 1864-ik évben mutatkozó folytonos alábbszállása a czukor árának egyenesen a fogyasztási képesség csökkenésének tulajdonittatik. Látjuk továbbá a fönnebbi adatokból, hogy a vasfogyasztás 16%-val, a gyapoté pedig 54°/o-val szállott alá. (Ezen utóbbira az amerikai háború következtében beállott pamutválság nagy befolyást gyakorolt ugyan, de a felénél alábbszállás mégis sokkal több, semhogy egyedül abban találhatná magyarázatát. (Bericht über Österreichs ungünstige Stellung im Welthandel, vom Revolte] la = Comité) Vagy vegyük fel a húst és bort, a fogyasztásnak Ausztriában eme két oly lényeges tárgyát, 8 a bejött fogyasztási adóösszegekből azt látjuk, hogy ama csekély fogyasztási képesség is, a melylyel eddig bírtunk, a helyett, hogy növekednék, inkább sülyedőben van. így fogyasztási adóban bejött: húsból borból 1860- ban 6640747 6354878 1861- ben 6053102 5929259 1862- ben 6694587 7065889 1863- ban 5951930 6331732 (az id. Bericht.) Ezen számok világosabban szólnak, mintsem hogy azokhoz valamit hozzáadunnk kellene; és igy vagyuuk más egyéb fogyasztási czikkekkel is. — Ha már most összehasonlítjuk eme számokkal az adók emelkedését, azt látjuk hogy mig az összes adók 1858-ban 283,9 mill, forintot tettek, 1863-ban Lombardia eleste után 288,8 millióra rúgtak. „Ezen emelkedés csak Í3 az adók fölemelése és szaporítása által hozatott létre. Az nem a természetes fejlődés szüleménye, hanem eredménye a túlzott felcsigázásnak, mely egyelőre messzebb nem vitethetik.“ Látszólagosan az adók csak 14%-val emelkedtek, de ha számításba veszszük Lombardia elszakadását, úgy a szaporodás 22%-it mutat. A bélyeg és illetékekboli bevételek sem mutatnak oly aránybani növekedést, minta milyenben azok időről időre feljebb emeltettek, vagy szaporittattak, s méltán jegyzi meg azokra Lónyai M., hogy „a bélyegek és illetékek erőtetett növelése végett kiadott rendeletek és szabályok annyira költségessé és nehézkessé tevék az igazság kiszolgáltatását, megneheziték a politikai hatóságokhozi folyamodást, hogy valójában el lehet mondani, miszerint minden kisebb per anyagát fölemészték, sőt felülmúlták a bélyeg és az illetéki terhek, hozzájárulván még az ügyvédi osztály privilegiált állása, és az ebből következő árjegy- zéki terhes liquidatiok is.“ Pedig eme nyilatkozat idejében (1860.) még nem léteztek azon fölemelések és szaporítások (1862. deczemb. 12-ik törvény), a melyek folytán a financzmiszter 1863-ban 9 mill, forinttal reménylett a bélyeg és illetékekből többet bevehetni, mint eddig. Maga Wagner Adolf elismeri, hogy az uj bélyegtörvény annyi tulszigor s nemzetgazdászati rnegférhetlenséggel van összekötve, hogy azt minél előbb átdolgozásnak kell alávetni. Csoda-e tehát, ha ily módon a legújabb kimutatások szerint 1863-ik novembertől egész 1864-ik év végéig 34 millió forinttal kevesebb vétetett be, mint mennyi az előle- ges kölségvetésben fölvéve volt, a mely minusból az indirect adóra nem kevesebb, mint I2V5 mill. ft. (az egyenesre 5V3, a többi egyéb bevételekre) esikls mondja-e még ez3k ellenében valaki azt, hogy a birodalom elszegényedésével csak az osztrák főderalisták ijesztgetnek? Vagy vessünk egy pillantást az esketésekre, „melyeknek évi hullámzása leghivebb tükre a kedvező vagy mostoha életviszonyoknak“, az újabb évtizedben, s látni fogjuk, hogy azok nem nagyon lélekemelő eredményt tüntetnek föl az előbbi évtizedhez képest. „Mert mig a nem magyar tartományokban 1830—1847-ig átlag esett 119,5 lélekre, 1848—50-ig már 117-re jött évenkint egy esketés, az utolsó évtizedben (1852 — 61) az egész birodalomban átlag esek 121 lélekre volt egy uj esketés számitható.“ (Kőnek id. műnk.) Alig lesz, ki kétségbe vonhatná, miként eme kedvezőtlen eredmény a mostoha vagyoni viszonyok szüleményéül tekintendő, melyek a család megállapítását, mint tudjuk, nem kevéssé nehezítik meg. Valóban meglepő, hogy 1852-tol 1861-ig két évet (1856. és 1860.) kivéve, a házasságkötéseknél folytonos csökkenés mutatkozik. Sine Cerere et Baccho friget Venus! mondá már az öreg Te- rentius. Pedig azt mindenki tudja, mi veszélyei jár, ha egyszer Veuus dideregni kezd. A halálozási viszony sem alakult kedvezőbben az utóbbi évtizedben, mint az azt közvetlenül megelőzőkben, daczára az orvosi tudomány előha- ladásának, sőt inkább roszabbá lett. Mennyi példát lehetne még felhozni annak bebizonyitására, hogy a rendezetlen, visszás népgazdászati viszonyok kihatnak az élet legben- sőbb és legszentebb érdekeire, hogy azokat elkeserítsék, megmérgezzék! Vavrik Béla. (Folyt, köv.) A birodalmi tanács ülésszakának bezárása 3 a trónbeszéd. A tágasb birodalmi tanács ez évi ülésszaka, mintegy 8 hónapi tanácskozás után, jul. 27-én végre bezáratott. A bezáratási ünnepély a császári várpalotában ment véghez, hol ez alkalomból az összes birodalmi tanács tagjain kívül számos hivatalosak és nézők gyülekeztek egybe. A diplomatiai testületek Bécsben levő tagjai is jelenvoltak az ünnepélyen. A császár képviselöje- kép Lajoä Viktor főherczeg ő cs. k. fensége jelent meg, ki számos föherczegek és főhivatalnokok s a volt miniszterek és udv. kan- czellárok kíséretében jött a báltermekből a szertartási terembe, ho 1 1
