Eger - hetilap, 1865
1865-07-27 / 30. szám
255 — Miért nem ? Dem vagyunk egykorúnk ? — De te csak szegény művész vagy! — De egykor majd nagy ember leszek! — Én Mária Antoinette vagyok, Ausztria föherczegnöje ! Az mitsem tesz, azért mégis nőül veszlek! felelt Farkas nagy mulattatására az előkelő társaságnak, mely nem volt ily nyílt beszédhez szokva. A kis lány, kit- a kis Mozart nőül választott, nem volt oly szerencsés, hogy művész neje lehetett volna. Később ugyanazon napon, melyen Mozart a bécsi közönség tapsviharai közt égig emeltetett, a kis lány, Francziaország királynője s a szerencsétlen XVI. Lajos neje, a durva néptömeg által bántalmaztatott. Csodálatos, titkos fordulata a dolgoknak! Ki magyarázza ezt meg? ................ M ozart azonban az lett, a mivé lenni akart. Elbájolva korán kifejlett lángesze által, Mária Terézia öt Mária Antoinette föherczegnő játéktársává nevezé. Később elváltak utaik. — Farkas már nem volt nyolcz éves, midőn a művészet trónjára lépett, mig ellenben később Antoinette a franczia király trónját osztá meg. K. A. Az atlanti telegraf. Egy oly sodronynak, mely Európát Amerikával villany által összekötné, roppant fontossága már rég elismertetett. Mi lehetne ingerlőbb az emberi ész , s tudományra, mint e két világrészt mintegy szellemileg áthidalni! mi buzditóbb s kihivóbb az önző angolra, mint ily vállalat által gazdagon nyerészkedni! A kísérlet megtörtént, és 1858. augusztus havában, mint t. olvasóink emlékeznek, már a lebuktatott huzal (kabl) fölött játszottak az oczeán hullámai; de az oczeán, eme világhatalom, mintegy felháborodva, hogy a kevély ember, a tudomány, az ő bel- Ugyeibe mer avatkozni, meghiusitá a magas reményeket, s a villany-huzalt megrontá. Siemens, e szakban egyik legnagyobb tekintély, ki jelenleg Oroszország távirdai összeköttetéseit vezeti, azt mondta : „az atlanti huzal a letétel után egy pillanatig sem volt biztosan használható; mert bár első napokban gyenge, s csak a legérzékenyebb galvanométerek által észlelhető folyamok a sodronyvégeken mutatkoztak, de maga a huzal soha oly állapotban nem volt, hogy rendes táviró-eszközök által kétségtelen jeleket adott volna.!) Ellenben a társulati titkár hivatalosan nyilvánitá: „hogy a huzal auguszt. [20-ikától szept. l-éig működött, és a két világrész között 366 sürgöny, (Depesche), melyek 20,219 betűből állottak, váltatott.“ * 2) Mindegy! azon tény kétségen felül áll: hogy a kísérlet megbukott, és a társulat nagyot vesztett. Bár a remények ekkor meghökkentek, de az atlanti te- legraf társulat nem oszlott fel, egy pillanatig sem adta fel a nagyszerű eszmét, sőt határozottan kijelenté: hogy részletes s alaposabb tanulmányozás után a próbát ismételni fogja. Ennek már hét éve, de ez idő nem telt el hasztalanul ; az első huzal nem sikerüléséuek okai a tudomány világa mellett több oldalról kutattattak; a tenger feneke, mélysége, az áramlások iránya, ereje különböző vonalakon vizsgáltatott, szakűlések tartattak, melyek a reményt, a vállalkozási szellemet egyre éleszték s erö- siték. T. olvasóinkat bizonyosan érdekli azon kérdés: miért nem sikerült az első huzal? azért röviden elmondjuk valódi vagy legvalószinübb okait. Dr. Mohr, s vele több jeles tudós ennek okát azon roppant viznyomásban lenni állítják, melynek a huzal a nagy mélységekben kitéve volt.3) A viz a nagy nyomás következtében a rézdrótot övező elszigetelő gutta-percha burkot áthatotta, a villanyfolyamot elvezette, és ez meggyengült annyira, hogy a hosszú huzal végén levő telegrafokon már jeleket nem adhatott4) Ha e nézet állana, akkor a tudomány jelen állásánál föl kellene adni minden reményt, a két világrészt villany által összekötni. „Szerencsére, — mondja Siemens — e nézet téves; a gutta-percha igen ruganyos test lévén, minél nagyobb nyomásnak van kitéve, annál tömöttebb és vízhatlanabb lesz, mint ezt számos kísérlet bizonyítja; *— de a nézet a tények által is meg ’) Ding-ler, Polyt. Journal CLI. 381 lap. 2) Eisenbaknzeitung 1859. n. 29. 3) Valóban e nyomás irtózatos ; ha az Atlanti tengerben csak 10000 láb- nyi mélységet veszünk is fel, pedig ennél nagyobb mélységek is vannak, már ekkor a vizsulya több mint 375 légnyomásé, s igy a huzalnak minden Q ujjnyi lelületét több mint 5000 fontnyi sulylyal nyomja. | van czáfolva: a középtengeri huzalnak, mely Cagliarit az afrikai partokkal összeköti, noha majd oly mélységekben fekszik, mint az atlanti, isoláló burka pár év után is oly jó állapotban találtatott, mint kevéssel lebocsátása után. Az okok pedig, melyek az első huzalt megronták, szerinte, következők: 1) A gutta-percha, mely a rézsodronyokat övezi, nem tökéletesen isolál, mert a villanyfolyamot magán, habár fölötte kis fokban, de mégis átillanni engedi; innen az atlanti hosszú vonalon a megindult v. folyamnak alig '/4-de jut a túlsó drótvégre el, de ezzel is még biztosan lehetett volna telegrafirozni, s jeleket adni. 2) A másik s főok azon roppant feszültség, melyet a huzal lebocsátásakor szenvedett; a huzalt a hajóról oly erővel kelle leeresztésekor visszatartani, mely egyensúlyt tartson oly hosszú huzal súlyával, mely a tenger színétől annak fenekeig ért; már pedig, az előbbi vezeték minőségét tekintve, annak súlya 10,000 láb mélységnél a sodronyrugonyosság határát haladta; s igy a huzalnak tetemesen és állandón ki kelle nyúlnia, mely által isoláló burka vék- nyult, lazult, folytonossága megromlott, szigetelő képessége s haszonvelietősége nagyon szenvedett. 3) Ok volt az előbbi rézsodronyok csekély vastagsága s igy csekély v.vezetö képessége is. Ha e pontokra, mondja S., az uj huzal készítése s lebocsátásakor kellő gond s figyelem fordittatik, akkor a sikerre alaposan számíthatni; noha a dolog természete hozza magával, hogy a tengerek alatti vezetékeknél a biztosság némi hiánya van, mindamellett a tapasztalás bizonyítja, hogy oly hosszú vonalok is, mint az atlanti, kivihetők s több évekig rendesen használhatók..“ Bár ez okok s nézet fölötte fontosak, de eddig teljesen, minden kérdést s kétséget kizárva meg nem állapitvák, azért várjuk be, mig felettük az idő és az élet Ítéletet mondanak. Bár a villanyosság sebessége rendkívül nagy, mindamellett terjedése s folyamerőssége a vezető drótok hosszával kisebbedik. Pontos kisórletek bizonyítják, hogy 110 német mérföldre y3 m. perez alatt lehet egy jelt adni, de 220 n. mfldre egy jelre már 1 m. p. kívántatik, mig 440 mf. hosszú sodronyon egy tiszta jel adására a távirdai készüléken 9 m. pereznyi idő szükséges. Nem hiányzottak, kik az atlánti első huzal töbaját magában annak hosszúságában keresék, azért az amerikai ezredes, Schaffner Th. az érdekeltek figyelmét egy északibb drótpályára vonni iparkodott, melyen a tenger alatti vezeték folytonossága több szárazi állomás által lenne közvetítve. Terve szerint az európai drótvég Skóczia északi csúcsánál kezdődnék, s futna a tenger alatt Férőé szigetig, (mintegy 50 mf.), innen viz alatt Reyki- avikba, Island fővárosáig (mintegy 66 mf.), innen ismét tenger alatt vezettetnék 132 mf. hosszúságban Grönland déli csúcsáig (61° ész. szól.), végre Grönland nyugati szélét tenger alatt a Labrador partján levő Hamilton öböllel kötné össze (132 mf). De hát a jéghfegyek nem támadnak-e föl e merény ellen? — Nem! — feleié Sch.—; a jéghegyek a Labrador s Grönland partjain tett tapasztalataim szerint nem árthatnak e huzalnak, s szavát a leghíresebb sarki utazók bizonyítványaival erősité. A jégnek fajsulya 0. 950, a tengervíznek pedig 1. 0 26; mivel pedig eddigi tapasztalatok szerint a legmagasb jéghegyek csak 60—80, legfölebb 120 lábnyira emelkednek ki a tengerből, azért nem merülhetnek mélyebbre 2000 lábnál; s igy a 6 s több ezer lábnyi mélységben fekvő huzalnak nem árthatnak. E terv nagy figyelmet ébresztett, s az atlanti társulat az angol kormányt kérte fel, fölötte végleges vizsgálatot tartatni; s a kitűzött vonalon a tengerek fenekét s mélységét megkutatni. Palmerston evégre a hires M’ E 1 i n t o c k ot, ki a szerencsétlen Franklin nyomait s maradványait Északon föltalálta, a „Bulldog“ hadigözösön küldötte ki, és a kisded yacht, „F o x“. a Franklin özvegyétől megvétetett, hogy vele Young kapitány a partokat megvizsgálja.5) Az eredmény, a terv s uj pályának nem kedvezett, azért vele, legalább ezizben, fölhagytak. Ennyi kutatások, fáradságos mérések s tanulmányok és más tengeralatti huzalokon tett tapasztalatok után a társulat megértnek tartván a feladványt, tervét, ügyét azon comité elé terjesztő, melyet a kereskedelmi minisztérium (Board of trade) még 1859-ben a tengeralatti telegrafok vizsgálatával megbízott. E comité 1863. jul. 13-kán következő nyilatkozatot adott: „Ha a kérdéses huzal kellőleg készíttetik, s mind gyártása és vizsgálata, mind lebocsátása hozzáértő vigyázattal történik, teljes valószinüséggel várhatni, hogy az atlanti huzal nemcsak kezdetben, de több éven át is használható állapotban fog maradni“ *) Dingier, P. J. CL. 285 lap. 6) Breslauer Gewerbeblatt. 1860. n. 19.
