Eger - hetilap, 1865
1865-07-20 / 29. szám
247 tött. Varsóból a papok a vonal átlépésére nem nyerhetnek útlevelet. Egy czári manifestum Lengyelországban ujonczozást rendel el novemberre. Belgium. A belga király mellvizkórban szenved ; egészségi állapota napról napra aggasztóbb jellemet ölt. — Belgiumban nagy tevékenységgel foglalkoznak a Mexico részérei toborzásokkal. Hirszeriut a hadügyminisztérium kijelenté, hogy két hó lefolyta előtt lehetséges lesz, újólag 6000 belga önkéntest küldeni Mexicóba. China. A Chinából érkezett hírek jelentik, hogy Hanker- fen és Kan-Kiaryban aggodalmat gerjesztő nyugtalanságok ütöttek ki. 20,000 katona fellázadt, mert 18 hónap óta nem kaptak Z8oldot. Észak-Amerikai Unió. Johson elnök egészségi állapota aggasztó jellemet ölt. 4 TÁR Egy iíju zeneművész. (Folytatás.) n. A hazatérő két gyermeket szomorúan kérdé a még elég fiatal s tisztán öltözött anya: — Hogyan ? tehát nem ettétek meg kenyereteket ? — Nem voltunk éhesek, anyám, felelt Friderika. — Mióta vesztettétek el étvágytokat ? — Ma azon nepom. sz. János egyik küldöttjével találkoztunk, kinek történetét atyánk oly gyakran beszélte el, viszonzá Farkas. — Nos beszélje el tehát, Farkasurfi, mikép történt ez? kérdé e pillanatban egy erőteljes, jókinézésü férfi, kit a gyermekek, mint atyjokat üdvözöltek. — Képzelj magadnak nagy, szép férfiút csinos arczczal, mint valamely király; ez azt mondta nekünk, hogy ő sz. János küldöttje. — S mivel bizonyította ezt be? kérdé a karnagy. — Azt még csak ezután látjuk meg. Számodra kabátot, anyánknak szép ruhát, mindnyájunknak pedig jó ebédet Ígért. Mozart urnák önkéntelenül is el kelle magát nevetni fia együgyiiségén. — S te fiam ezt mind elhiszed ? — Hisz sz. János barátja Ígérte meg ezt nekem, sőt még többet, e szegény kunyhó helyett szép palotában fogunk lakni. E szavakra a kis Mozart megvetéssel jártatá körül szemeit a szobában; s valóban e szoba konyha és lakosztály is volt egyszerre ; az egyik felén állt a tűzhely, a másikon a nyitott zongora, a szoba közepén állott az asztal s körötte durva faragványu székek. — Igen, igen, atyám, palotát is ígért, és sok szolgát. — De mit csinálsz itt anyám, talán csak nem akarsz főzni ? hisz ma kész ebédet kapunk! A szülök elnevették magukat, midőn ugyanazon pillanatban az ajtón kopogtattak. Fedett kocsi állt meg az ajtó előtt, s egy szakács lépett be segédével, ki a legfényesebb ebédhez tartozó minden szükségleteket hozta magával. — Mi azon egyéntől jövünk, kivel Mozart Farkas urfi az erdő bejáratánál találkozott; — válaszolt a szakács belépve. Azután pompásan elkészített ételeket s borokat tett az asztalra. — Nem mondhatná meg ön nekem, ki azon egyén, ki önt küldi ? kérdé Mozart ur. — Nem tehetek eleget kívánságának, de hisz különben fia úgyis tudja, ki által küldettem ide! Az elnök ellene nyilatkozott a négerek szavazatjogának , mert úgy vélekedett, hogy ezek azt volt uraik befolyása alatt a vagyontalan fehérek kárára gyakorolnák. A fehér és fekete katonák közt gyakori verekedések fordulnak elő. A katonai bizottmányban azt állítja az államügyész, hogy Davis Boothnak bűntársa. A déli államokban valódi barbár állapot állt be. Egy Ala- bamaból jövő utas jelenti, hogy ott levágott orrú és fülű vagy egyéb módon megcsonkított négereket látott, s hozzá teszi, hogy az egykori rabszolgatulajdonosok igy töltik ki dühöket egykori szolgáik felszabadítása miatt. Az összeesküvés ügyében az ítélet hirszeriut már meghozatott, de még ki nem hirdettetett. C Z A. — Igen, igen, kiáltá Farkas; és Friderika is tudja; a nagy nepom.sz, János barátja az! — De az Isten szerelméért, világosítsa fel nekem e titkot! — Én csak annyit mondhatok önnek uram, hogy az ebéd ki van fizetve, azért tehát csak lássanak hozzá; ha még többet is akar tudni, úgy ültesse fiát a zongorához, s rögtönöztessen vele egy szép sonatát, akkor az illető egyén meg fog jelenni. — Föl lévén tálalva az ebéd, a szakács segédjével együtt eltávozott. A csendet legelőször Farkas törte meg. — Nos, nem mondtam ? — Kedves gyermekeim, felelt Mozart ur, üljünk asztalhoz! ama nemes férfiú, ki nekünk e pompás ebédet küldi, mindenesetre jó barát, ha mindjárt nem is sz. Jánosé! — Igyunk egészségére — neve ugyan ismeretlen előttünk, de emléke szivünkbe lesz vésve örökre. Képzelhetni, mint Ízlett az ebéd, a Mozart család még sohasem ebédelt ily fényesed. Az öröm közepette a szomszéd kolostorban kettőt ütött az óra. Farkas felugrott székéről. — Hova mégy ? kérdé öt anyja. — Egy sonatát akarok fogalmazni, hogy megjelenjék azon ur, ki nekünk ez ebédet küldte. Erre széket állított a zongora elé, s reá térdelt, mivel oly kicsiny volt, hogy a billentyűket sem érhette fel. Először csak a hanglépcsökön futott végig, és pedig oly erővel és pontossággal, mely ily ifjú. gyenge gyermeknél bámulatra méltó volt; majd egyes fogásokat kísérlett meg, s végre oly bájos és szívhez szóló müvet rögtönzött, hogy a karnagy és neje egészen el lett ragadtatva. Gyermeki képzelrnierejét követve, ujjai ide-oda repültek a billentyűkön, mintha már mesteri kézzel birt volna; Mozart ur érzékeny könyükre takadt. Feledve lön a lakoma s az idegennek megigért látogatása. — Jöj ide, hadd öleljelek meg — szólt Mozart ur; Isten segélyével egykor jeles zongoraművész s nagy férfiú lesz belőled. De ki fog téged a világba vezetni ? ki fog kivonni ama sötét homályból, melybe téged szegénységünk vetett? Ki fog téged védeni ? — Én! felelt kívülről egy hang. Farkas az idegen elé szaladt, s kezet csókolt. — Nézd atyám, itt van az a nagy nép. sz. János barátja ! De alig pillantotta meg a karnagy az idegent; felugrott székéről, s mély meghajlással mondá : — O Fölsége, Ausztria császárja! (Vége követk.)
