Eger - hetilap, 1865
1865-06-08 / 23. szám
196 személyes tisztelkedése mellett kézbesítse Deák Ferencz hazánk nagy fiának, a tiszteleti taggá lett kineveztetéséröl szóló okmányt. Közhelyesléssel fogadtatott, s úgy az errőli, valamint az előbbeni megbízatásokról szóló jelentésük annak idejében elváratik.* 52. Elnök végre jelenti, hogy részint e mai napon tartott ülés következtében, részint a Pesten tartandó kiállítás miatt — hol több egyl. tag szándékozik megjelenni — a jövő, vagyis a júniusi rendes havi ülés megtartása ez alkalommal elmarad; azonban júliustól kezdve minden hó első hétfőjén a havi ülések rendesen meg fognak tartatni. Tudomásul vétetett. Kelt mint fenn. Hitelesiték: Al- mássy Vincze, Kürthy Antal. Jegyzetté: Rigó Antal, titkár. Kell-e okulnunk a bennünket sújtott harmadévi aszály okozta szükségen ? Verpelét máj. 25. Minden baj egyik forrása mindig az, hogy soha sem ott keressük, hol voltaképen van, a múltat csapásaival együtt, bár mennyire fájt is, elfeledjük, és rá nem gondolunk többé; pedig csak ennek emléke és tanulmányozása által lehetne eszközöket találni, melyek ha végkép nem mentenének is meg, de mindenesetre a csapást elviselhetőbbé lehetne általok tenni a jövőre. Úgy látszik, hogy a természet háztartásában munkáló ! közegek akkép vannak alkotva, hogy a földtekéről soha egy mákszemnyi rész sem vesz el, csak helyet és alakot változtat. A tapasztalás kétségtelenné teszi, hogy az időjárás még ugyanazon egy határban is lényegesen változik. A legnagyobb szárazság közepette harmadévben is voltak határok, melyek véletlenül egy pár jó esőt kaptak, és ott minden buján zöldéit, mig ennek tőszomszédságában minden kiégett; tehát nagyban és egészben véve szintén azon eredményre jutunk, hogy a földről elpárolgó nedvesség, esőalakban utolsó cseppig visszakerül ismét a földre, azon különbséggel, hogy egyik évben itt, a másikban a földgömb ellenkező oldalán van több eső. Mindezekből azon következtetést lehet vonni, hogy Magyarország éghajlati viszonyai és időjárása két szélsőség között változnak, lesz még nagyon száraz, de lesz nagyon nedves esztendőnk is; lesznek hideg, szeles nyarak késői fagyokkal, de lesz korai meleg tavasz, termékenyítő esőkkel. Ily körülmények között a magyar gazdának közös feladata az, hogy a bőtermésű években tegyünk félre annyit, hogy a mostoha esztendőkben legyen mihez nyúlni : állítsunk községenként takarékunaytárakat! még pedig akként, hogy ott a lélekszámhoz képest minden egyénre egy-egy mérőnyi készlet legyen; csak ezúton biztosíthatjuk magunkat ily irtóztató csapások ellen, melyek, mint most is, végpusztulással fenyegettek bennünket. Korunkban — mely a haladás kora — már több község fölfogván a takarékmagtárak czélszerű, sőt szükséges voltát, főleg 1847. óta, midőn a kenyérszükség s drágaság hazánk termékeny rónáira, mint harmadéve is, beköszöntött^ több éven át mulatott —leginkább a szükségtől, mely legjobb tanító, — indittatva, számos helyen teremtett, ily szükségben segítő intézeteket, melyek mig egyrészről a részvényes tagoknak megtakarított élelmiszereik értéke után tisztességes kamatbeli jövedelmet hajtanak be, másrészről a megszorultakat megmentik az éhha- Iáitól, vagy legalább az uzsorás tőzsérek körmei közűi, mérsékelt kamatra kölcsönöztetvén az ily magtárakból jó minőségű gabona. A takarékmagtárak tehát egyaránt üdvösek az alapitó részvényesekre és a nélkülözhetlen mindennapi kenyérben szükséget szenvedőkre nézve. A takarékmagtárak hasznos volta ellen felhozni szokott ellenvetések s ezek között ama legtöbbek által idéztetni szokott, hogy ezek a nép elszegényedését eszközük, — alaptalanok, s a tapasztalat által megczáfolvák. Megszorulhat aratás előtt a legszorgalmasabb gazda is kenyér dolgában, s e szükség fedezése és kielégítése ter- mészetileg halaszthatlan lévén, nem kimondhatlan jótétemény-e az ily megszorultra nézve, ha ő a takarékmagtárból kölcsönözhet hirtelen minden utánjárás nélkül annyi életet, a mennyivel családját újig elláthatja, s ekkor nem örömest megigérheti-e azon mérsékelt kamatot, mely a legtöbb esetben a tőkével együtt alig ér annyi pénzt, vagy legalább igen kevéssel ér többet aratás után, midőn a visszafizetés történik, mint a mennyit ért aratás előtt a kikölcsönzött búza, vagy a gabonamennyiség, miután rendes években aratás után az élet ára tetemesen le szokott szállni. Ne beszéljünk azért a szűkidőnek örvendő haszonhaj- hászókkal a takarékmagtárak ellen, melyeknek fennállása nélkülözhetlenné lett a magyar Gfosenben is a szegénységre nézve, miután bebizonyult tény az, hogy mig a föld legsivatagabb tájain alig ismerik az országos éhséget nevéről is: addig termékeny földünkre minden évtizedben legalább egyszer betör a kenyérszükség, a midőn nagyon jó, a magtárak kiüretése által megmenteni ezreket az éhhaláltól, a nélkül, hogy egy-két köböl életért a szerencsétlen szükölködők kénytelenek volnának eltéko- zolni minden csekély vagyonkájukat, mit olyankor tenniök kell, ha takarékmagtárak nincsenek. A nagyméltóságu m. kir. helytartótanács m. é. julius hóban kelt intézvényében a községi takarékmagtárak felállítására az elv inegállapittatván, most már az ügy további kivitelére miheztartásul szolgálandó utasítás kettős megyénk kormányszékétől leküldetett a községekhez. Az utasítás főbb vonásai ezek: a) A községi takarékmagtárak alaptőkéjének megvetése szempontjából, a községbeliek közös úrbéri legelőjök egy arányos részét, ha ez termelésre alkalmas, — vagy ha azzal nem bírnak, közös pénzen kibérlendő földterületen bizonyos mennyiségű búza v. más életnemű terményt termesztvén, azt a községi takarékmagtár alapjául betegyék. Vagy b) Földbeli terményük arányához képest, kenyérnek való terményük egy kis részét, például egy hold után egy egész vagy félvékát, a takarékmagtárba beadják. c) S ha a községi lakosoknak könnyebben esnék, az alapot pénztőkével szaporítani, ajánltatik nekik, egy társulatot képezve, adójuk arányához képest, évenkint bizonyos illetéket, például minden forint után 3—4 kit, uj év napján egy közös pénztárba fizetni s azt gyümölcsöztetni. d) Minden községben, hol már takarék magtárak léteznek, vagy újak állíttatnak fel — a legbecsületesb, értel- mesb s tehetősb helybeli lakosok közül egy bizottmány, mely a végrehajtást intéző gondnokon kivűl még négy tagból állana — választandó, mely a községi jegyzőnek, mint egyszersmind a gondnoki számadás vezetőjének közbejöttével, intézze ezen intézet teendőit. Tanácsadás és őrködés végett a helybeli lelkészek megbizandók. e) Hogy a takarékmagtárak üdvös kihatása legkisebb
