Eger - hetilap, 1865
1865-05-18 / 20. szám
- 172 melynek sugárai a megtisztelőkre is visszahatnak, méltán mondhatjuk tehát, hogy a hála, tisztelet és ragaszkodás ez őszinte nyilatkozata városunk történetének egyik szép lapját fogja képezni. ^vjttzpökgzentelési ünnepély^ Folyó hó 14-én ritká’Utinepélynek voltunk tanúi: e napon szenteltetett föl Markus-és Batizfalvai Máriássy Gábor ő mlga palaeopolisi püspökké. Nem csupán a főegyház ünnepe volt az, hanem az egész megyéé, hol az egvház szolgáinak örömét fokozta a részvét, melyet a polgárok és hadfiak, törvénytudók és földművesek, férfiak és nők szivvel és ajkkal tanúsítottak. Az egri főmegyének alig van talán helysége, mely csupán a jó szív és tisztelet által felhivatva, legalább egy két egyénben nem mutatta volna fel képviselőit azon ünnepélynél, melyhez hasonlót városunk régen, nagyon régen láthatott. Szombaton délután 6 óra tájban a testületek tisztel- kedtek a kevéssel előbb érkezett kassai és váczi egyházmegyék főpásztorainál, kiket a gyengéd szív hozott segédkezni e helyre, hol őket a hála és szeretet karöltve fo- gadá. A bekövetkezett éj tarka álomképeit a reggeli öt órakor dörögni kezdő taraczkok moraja riasztá szét, mely fönnen hirdeté Eger városának a felvirradt nap jelentőségét. Három negyed kilenczkor ezer bámuló szemtől kisért diszfogat vonult át a lyceumi erkélyt és fő templomi te rras- set eleven virágokként diszitő — nagyobbrészt előkelőbb osztályú — női csoportozat között. A fölszentelendő püspök diszfogata volt ez, mely az érseki lakban állapodott meg; innen nehány perez múlva a két megyés főpap között, harangzúgás és taraczkdurrogás mellett, városi és külső papságból alakult fényes segédlettel vezettetett a fölszentelendő a főtemplomba, honnan nemsokára, mint az Ur fölkentje, mint apostol valakilépendő. Beléptökkor a számos, csupán erős fuvóhangszerek- kel kisért férfikar, a Zsasskovszky E. ur által készített „Ecce sacerdos magnus“-t éneklé, melynek valóban trium- phalis részletei nemcsak a sziveket, de még a teljesen megeresztett nagy orgona 76 mutatioját is keresztüljárták. Nemsokára megkezdetett az épen oly nagyszerű, mint megható fölszentelési szertartás, a hivek ezrei jelenlétében. Láttuk a mlgos választottat, fölkenetni az erősség olajával, láttuk őt feldiszittetni a püspöki jelvényekkel s ajkunkon észrevétlenül lebbentek el: „Amavit Eum Dominus et or- navit Eum.“ A közönségnek igen jó tájékozásul szolgált a Zsasskovszky E. karnagy ur által ez alkalomra latin és magyar nyelven kiadott „Püspök-szentelési szertartás,“ melyhez négyes férfikarra tett s a növendékpapság énekkara által szabatosan énekelt antiphonák valának csatolva. Mise alatt a Zsasskovszky E. másodkarnagy ur által ez alkalomra szerzett és Bécsben megjelent „Missa Pontificalis in B-dur“ adatott elő, mely legújabb zeneszerzeménye nem sokat enged a külföldön is oly méltán celebrált A-dur misének, melylyel a derék szerző a zenevilágot épen úgy megör- vendezteté, mint meglepte. A mi az előadást illeti, bizton mondhatjuk, hogy ily nagyszerű ének- és zenekar a főegyház karzatán még nem volt; Eger városának összes műkedvelői közreműködtek itt, még pedig úgy, hogy, ha igaz Vossnakmondata: „Musik ist Sprache des Herzens,“ elég azt mondanunk, hogy itt nemcsak a zengő ajkak, hanem különösen a lelkesült szivek működtek. Az egész nagyszerű ünnepélyben legmeghatóbb jelenet volt az, midőn a már fölszentelt püspök teljes díszben áldást adva vonult végig a főtemplomon, a két segédpüspöktől kisértetve. Féltizenkettőkor véget értek az egyházi szertartások, melyek után Máriássy püspök ő méltósága a tisztelgő fő- káptalani, egyház- és vármegyei, tanári, városi s egyéb hatósági testületek üdvkivánatait fogadá. Délután egy órakor érsek ő nagyméltósága, fölszentelt segédpüspöke tiszteletére, 160 terítékű, fényes diszebédet adott, melyre a főkáptalan tagjain, a fölszenteltnek számos rokonságán, a hatósági képviselőkön s a nagyszámmal egybegyűlt vidéki papságon kívül, különösen a városi polgárságból valának számosán hivatalosak. A felköszöntések hosszú sorát Máriássy ő méltósága kezdé meg, poharat emelvén pápa Ő szentsége, király ő felsége, a fölszentelő kegyelmes érsek s a segédkező egyháznagyokért; talpraesett toasztjait mindannyiszor viharos éljenek követték. Érsek ő nmlga két felköszöntést mondott, egyet az uj egyháznagyra, a másikat Eger város jólétére. Földvári János, főispáni helytartó ő mlga a pápát, királyunkat és örökös főispánunkat élteié; főt. Lengyel Miklós prépost- kanonok ur a főkáptalan megbízásából a két segédpüspökre, főt. Vezerle Gáspár kisprépost ur pedig, szintén a főkáptalan megbízásából, az ünnepelt főpapra emelt poharat; kik után beszéltek még: főt. Ferenczy Imre prépost-kanonok, ngos Aszalay József s nt. Tárkányi Béla urak. A szépművészetek lánglelkű pártfogójának örömünnepén a költészet is sietett egypár nefelejtset hozni; magyar, latin s német költemények fejezék ki azon örömérzelmeket, melyek az arezokon is tükröződtek. A magyar költemény Ethei Sebők László, a latin Korének József, a német dr. Albert Ferencz szerzeménye. Másnap az újonnan fölszentelt püspök adott diszebédet érsek ő nmlga s a két segédpüspök tiszteletére, mely alkalommal, különösen a még itt időző vidéki papságból számosán voltak szerencsések, vendégszerető asztalánál jelenlehetni. Sorainkat alig fejezhetnők be helyesebben, mint ha az ünnepeltre és ünnepélyre Maistre következő szavait alkalmazzuk: „Ses vertus sans doute étaient dignes de ce triomphe.“ (Erényei bizonyára méltók valának e diadalünnepélyéhez.) ________ a N éhány szó a felső-tárkányi ásatásokról, s visszapillantás Eger múltjába. (Vége.) A külső határ művelési ágait illetőleg: szőlőültetvény csak három helyen létezett, az is csekély kiterjedéssel, és pedig egyik darab a „szarvaskaszárnya“ melletti úttól, a kőporosi útig terjedt, magában foglalván e hegy nyugati oldalát, a tetőnek egy részét mintegy 140 hold kiterjedéssel. A második darab szőlő a Donát környékétől kezdve a Cziglédtetőn 110 hold kiterjedéssel. A harmadik végre a Csurgókúttól kezdve, a Sikhegynek első gerinezét foglalá el, 160 hold területtel, s lenyúlt majdnem az osto- rosi határig. Térképünk szerint tehát az egedi s egyéb hegyeinken lévő szőlőink mind későbbi ültetések. Megemli- tem, hogy a Csurgókuton felül ugyanezen völgyön a csárda felé, egy másik tó létezett, mely tavak után azon erdőrész és hegy, mely az Egedtől délre esik, Tóhegynek neveztetett. A fennebb emlitett s az Almagyartetőt elfoglaló nagy
