Eger - hetilap, 1865
1865-01-12 / 2. szám
11 pedig 1865. január 18-án, február 15-én és egy álarczos február 27-én. Tudomásul vétetett, s a bálok megtartására nézve határnapul javaslóit 1865. január 18-ka, február 15-ke és február 27-ke elfogadtatott; — utasittatott a jegyzői kar, miszerint a bálhirdetményeket elkészítve, azokat nyomatás alá terjeszsze. Inditványoztatott az alapszabályok átvizsgálása, s netaláni módosításának kellő javaslata megtétele végett küldöttség kinevezése. Az alapszabályok megvizsgálásával s netalán teendő módositások javaslatba hozatalának megtételével, a múlt évben kinevezett küldöttség bízatott meg, elváratván hivatalos jelentésük: miről jegyzőkönyvi kivonaton értesi- tendők. Csiky Sándor egyleti tag, úgy azonban mint az egri lövésztársulat főlövészmestere, azon társulat által 1864. évi deczem. 11-én délelőtt 10 órakor féléves közgyűlésének megtarthatása tekintetéből, az egylet helyiségei közül a nagy teremnek átengedését kérvényezte. A lövésztársulat közgyűlésének megtarthatása tekintetéből az egylet nagy terme átengedtetik. — Miről a lövésztársulat elnöke értesittetni rendeltetik. — K. m.f. Jegyzetté: Csiky Gyula, egyleti jegyző. 1864. évi deczember 16-án tartott választmányi ülésben felolvastatott, s meghitelesittetett. Egerben, mint fen- nebb. Jegyzetté: Csiky Gyula, egyleti jegyző. A bukovinai magyarok ügyében. Bukovina, Józseffalva, 1864. decz. 22. A folyó év elején szives volt t. szerkesztő ur becses lapjában a Bukovinában lakó magyarokról irt tudósitáso- mat közzétenni, fogadja ezért köszönetemet és kérem, vegye jó lélekkel jelen levelemet is, és ha lehet, közölje ezt is becses lapjában.*) Nekünk, nemzetünktől, rokonvéreinktől ily távollevőknek, fölötte jól esik, ha tudjuk, hogy nem vagyunk feledve, és a tudat, hogy sorsunk érdekkel bir, s rokonaink minket szeretnek, éltető-elem ránk nézve, nemzeti érzelmeink tápláló tűzhelye. Ezért oly kedves vendég nálam mindannyiszor, valahányszor becses lapja megérkezik; onnét jő az, hol a nmélt. érsekben a bukovinai magyar nép egyik kegyes és nagylelkű jótevőjét vagyunk szerencsések bírhatni, hol ügyünknek oly sok hő pártolója van, s honnét mi oly sok becses és jó magyar könyvet kaptunk és bírunk. A folyó év ránk nézve fölötte szomorú volt; a nyáron sok hideg eső járt, mely veteményeinket úgy elpusztitá, hogy majdnem semmit nem arattunk, s e miatt most nagy drágaság, éhség, és betegség uralkodik közöttünk; ehhez járul, hogy most még a marhavész is kiütött határunkban, és igy marháink már nemcsak az éhség, hanem a vész miatt is hullnak. E szomorú évben egy öröme mégis volt a szegény, elhagyott bukovinai magyar népnek, midőn az istensegít s i ifjak, László Mihály és Szabó József, kik Esztergomban prímás ő eminentiája költségén neveltetnek, kegyes jótevőjüktől útiköltséget kapva, hazajöttek szülőik és rokonaik látogatására. Az egész magyarság örvendett nekik, könyek között nézték és örömmel teltek el, mert már is az elhagyott bukovinai magyarság leendő pártfogóit, világitó fáklyáit képzelik bennök. Oh bár minél többen akadnának oly nemeskeblü jótevők, mint prímás ő eminentiája és egri érsek ő excja! Most is van itt négy jó fiú, kiket szeretnék Magyarhonban elhelyezni, u. m. Molnár András Istensegitsről, Józseffal várói pedig Péter Domonkos, nagyeszű fiú, Várda Ágoston és Mélly Gyula. Ha e nemzetnek itt és Moldovában, hol 100,000-en felül vannak, jó magyar iskolái volnának, ők lennének itt, daczára csekély számuknak, az első nemzet, a műveltség ezt biztosítaná részökre. **) Még egyet: Józseffalvától mintegy három órányi távolságra egy nyomorult, Valisaka nevű helység van, melynek lakosai összesen 75, régen bevándorolt magyar kath. czigányból állanak. Oh mily szomorú elhagyatottság van közöttük, mily sokat fáznak és éheznek! Házuk nincs, földgunyhókban laknak. Ha közéjök megyek, összejőnek mindnyájan, de látásukra mindannyiszor keblem elkomorul, és egy rémkép vonul el előttem, félek, hogy itt lakó magyar nemzetünk, ha magára hagya- tik, hasonló sorsra jutand, és igy fog elpusztulni. Az öregek még beszélnek magyarul, de a fiatalabbja már oláhhá lett, és magyarul csupán a keresztvetést, a miatyánkot és üdvözletét tudja. — Nemde szerkesztő ur, nem hagynak el minket? és nem engedik, hogy az itteni magyar nemzet a szegény Valisaka helység lakóinak szomorú sorsára jusson ? Boldog újévet és jobb jövőt! Druzbáczky Bonaventura, józseffal vi lelkész. Előterjesztése a hevesmegyei gazd. egyesület által 1864. okt. 22, 23, 24-én Jász-Berényben rendezett kiállítás iparczikkeket bíráló szakválasztmányának. Alólirottak a hevesmegyei gazdasági egyesület folyó évi szeptember 5-én tartott igazg. választmány üléséből, a gazdaság körébe vágó iparczikkek bírálatával bízatván meg, eljárásunk eredményét van szerencsénk a nagytekintetü főbiráló választmánynak a következőkben előterjeszteni. 1-ör. Sorrendben áttekintvén a kiállított tárgyakat, elsőbben is bírálat alá vettük Poór László pesti lábbelikészitö 80 pár, részben férfi-, részben pedig női lábbeliéit, s úgy találtuk, hogy azok, mind az anyag jóságát, mind a reá fordított munkát, nem különben az azokhoz arányosított olcsó árakat tekintve, első osztályú érdemdijjal lehettek volna jutalmazandók; azonban figyelemmel lévén arra, miszerint az egyesületi szabályok csak az egyesület kerületén készített iparczikkek jutalmazását rendelik: ez okból Poór Lászlót kiállított czikkeiért első osztályú o k 1 e v é 1 lel ellátandónak véleményezzük; — egyúttal az egyer **) ügy tudjuk, hogy a Szent-László-társulat, melynek egyik feladata, Keleten, főleg Bukovinában, Moldva és Oláhországban elszórva élő magyar vérrokonaink segélyezése, s részökre templomok és iskolák állítása, megküzdve a kezdet nehézségeivel, ebbeli magasztos czéljának annál nagyobb mérvben igyekszik megfelelni, minél tömegesebb pártolásra talál naponkint; s már eddig is tete- mesb segítségére volt ottani véreinknek, és jelenleg itt Egerben egy bukaresti magyar ifjút neveltet, ki érsek ő nagyméltósága udvarában élelemmel láttatik el, a társulattól pedig évi 100 forintnyi segélyben részesül. — Helyén látszik itt, ez alkalommal köztudomásra hozni Brezovay Pálné született Bernáth Judith ö nagysága azon nemes jószívűségét, hogy az egri úgynevezett Foglárintézetben levő bukovinai magyar iljú ruházatáról ritka bőkezűséggel gondoskodik. Az ily nemes irányú tettek a mint önmagukban hordják legszebb jutalmukat, úgy biztos kezességül szolgálnak ama ébredő részvétre nézve, melylyel elszórva élő rokonaink nemzeti érdekeit felkarolnunk és támogatnunk illik és kell. S z e r k. *) Szívesen, sőt kérjük jövőre is tudósitásait. S z e r k.
