Eger - hetilap, 1865

1865-01-12 / 2. szám

11 pedig 1865. január 18-án, február 15-én és egy álarczos február 27-én. Tudomásul vétetett, s a bálok megtartására nézve ha­tárnapul javaslóit 1865. január 18-ka, február 15-ke és feb­ruár 27-ke elfogadtatott; — utasittatott a jegyzői kar, miszerint a bálhirdetményeket elkészítve, azokat nyomatás alá terjeszsze. Inditványoztatott az alapszabályok átvizsgálása, s netaláni módosításának kellő javaslata megtétele végett küldöttség kinevezése. Az alapszabályok megvizsgálásával s netalán teendő módositások javaslatba hozatalának megtételével, a múlt évben kinevezett küldöttség bízatott meg, elváratván hiva­talos jelentésük: miről jegyzőkönyvi kivonaton értesi- tendők. Csiky Sándor egyleti tag, úgy azonban mint az egri lövésztársulat főlövészmestere, azon társulat által 1864. évi deczem. 11-én délelőtt 10 órakor féléves közgyűlésé­nek megtarthatása tekintetéből, az egylet helyiségei közül a nagy teremnek átengedését kérvényezte. A lövésztársulat közgyűlésének megtarthatása tekin­tetéből az egylet nagy terme átengedtetik. — Miről a lö­vésztársulat elnöke értesittetni rendeltetik. — K. m.f. Jegyzetté: Csiky Gyula, egyleti jegyző. 1864. évi deczember 16-án tartott választmányi ülés­ben felolvastatott, s meghitelesittetett. Egerben, mint fen- nebb. Jegyzetté: Csiky Gyula, egyleti jegyző. A bukovinai magyarok ügyében. Bukovina, Józseffalva, 1864. decz. 22. A folyó év elején szives volt t. szerkesztő ur becses lapjában a Bukovinában lakó magyarokról irt tudósitáso- mat közzétenni, fogadja ezért köszönetemet és kérem, ve­gye jó lélekkel jelen levelemet is, és ha lehet, közölje ezt is becses lapjában.*) Nekünk, nemzetünktől, rokonvéreink­től ily távollevőknek, fölötte jól esik, ha tudjuk, hogy nem vagyunk feledve, és a tudat, hogy sorsunk érdekkel bir, s rokonaink minket szeretnek, éltető-elem ránk nézve, nemzeti érzelmeink tápláló tűzhelye. Ezért oly ked­ves vendég nálam mindannyiszor, valahányszor be­cses lapja megérkezik; onnét jő az, hol a nmélt. érsekben a bukovinai magyar nép egyik kegyes és nagylelkű jóte­vőjét vagyunk szerencsések bírhatni, hol ügyünknek oly sok hő pártolója van, s honnét mi oly sok becses és jó magyar könyvet kaptunk és bírunk. A folyó év ránk nézve fölötte szomorú volt; a nyá­ron sok hideg eső járt, mely veteményeinket úgy elpusztitá, hogy majdnem semmit nem arattunk, s e miatt most nagy drágaság, éhség, és betegség uralkodik közöttünk; ehhez járul, hogy most még a marhavész is kiütött határunkban, és igy marháink már nemcsak az éhség, hanem a vész miatt is hullnak. E szomorú évben egy öröme mégis volt a szegény, elhagyott bukovinai magyar népnek, midőn az istense­gít s i ifjak, László Mihály és Szabó József, kik Eszter­gomban prímás ő eminentiája költségén neveltetnek, ke­gyes jótevőjüktől útiköltséget kapva, hazajöttek szülőik és rokonaik látogatására. Az egész magyarság örvendett ne­kik, könyek között nézték és örömmel teltek el, mert már is az elhagyott bukovinai magyarság leendő pártfogóit, világitó fáklyáit képzelik bennök. Oh bár minél többen akadnának oly nemeskeblü jótevők, mint prímás ő emi­nentiája és egri érsek ő excja! Most is van itt négy jó fiú, kiket szeretnék Magyarhonban elhelyezni, u. m. Molnár András Istensegitsről, Józseffal várói pedig Péter Domon­kos, nagyeszű fiú, Várda Ágoston és Mélly Gyula. Ha e nemzetnek itt és Moldovában, hol 100,000-en felül vannak, jó magyar iskolái volnának, ők lennének itt, daczára cse­kély számuknak, az első nemzet, a műveltség ezt biztosí­taná részökre. **) Még egyet: Józseffalvától mintegy há­rom órányi távolságra egy nyomorult, Valisaka nevű helység van, melynek lakosai összesen 75, régen beván­dorolt magyar kath. czigányból állanak. Oh mily szomorú elhagyatottság van közöttük, mily sokat fáznak és éhez­nek! Házuk nincs, földgunyhókban laknak. Ha közéjök megyek, összejőnek mindnyájan, de látásukra mindannyi­szor keblem elkomorul, és egy rémkép vonul el előttem, félek, hogy itt lakó magyar nemzetünk, ha magára hagya- tik, hasonló sorsra jutand, és igy fog elpusztulni. Az öre­gek még beszélnek magyarul, de a fiatalabbja már oláhhá lett, és magyarul csupán a keresztvetést, a miatyánkot és üdvözletét tudja. — Nemde szerkesztő ur, nem hagynak el minket? és nem engedik, hogy az itteni magyar nem­zet a szegény Valisaka helység lakóinak szomorú sorsára jusson ? Boldog újévet és jobb jövőt! Druzbáczky Bonaventura, józseffal vi lelkész. Előterjesztése a hevesmegyei gazd. egyesület által 1864. okt. 22, 23, 24-én Jász-Berényben rendezett kiállítás iparczikkeket bíráló szakválasztmányának. Alólirottak a hevesmegyei gazdasági egyesület folyó évi szeptember 5-én tartott igazg. választmány üléséből, a gazdaság körébe vágó iparczikkek bírálatával bízatván meg, eljárásunk eredményét van szerencsénk a nagytekintetü főbiráló választ­mánynak a következőkben előterjeszteni. 1-ör. Sorrendben áttekintvén a kiállított tárgyakat, elsőbben is bírálat alá vettük Poór László pesti lábbelikészitö 80 pár, részben férfi-, részben pedig női lábbeliéit, s úgy találtuk, hogy azok, mind az anyag jóságát, mind a reá fordított munkát, nem különben az azokhoz arányosított olcsó árakat tekintve, első osz­tályú érdemdijjal lehettek volna jutalmazandók; azonban figye­lemmel lévén arra, miszerint az egyesületi szabályok csak az egyesület kerületén készített iparczikkek jutalmazását rendelik: ez okból Poór Lászlót kiállított czikkeiért első osztályú o k 1 e v é 1 lel ellátandónak véleményezzük; — egyúttal az egye­r **) ügy tudjuk, hogy a Szent-László-társulat, melynek egyik feladata, Keleten, főleg Bukovinában, Moldva és Oláhországban el­szórva élő magyar vérrokonaink segélyezése, s részökre templomok és iskolák állítása, megküzdve a kezdet nehézségeivel, ebbeli ma­gasztos czéljának annál nagyobb mérvben igyekszik megfelelni, minél tömegesebb pártolásra talál naponkint; s már eddig is tete- mesb segítségére volt ottani véreinknek, és jelenleg itt Egerben egy bukaresti magyar ifjút neveltet, ki érsek ő nagyméltósága ud­varában élelemmel láttatik el, a társulattól pedig évi 100 forintnyi segélyben részesül. — Helyén látszik itt, ez alkalommal köztudo­másra hozni Brezovay Pálné született Bernáth Judith ö nagysága azon nemes jószívűségét, hogy az egri úgynevezett Foglárintézet­ben levő bukovinai magyar iljú ruházatáról ritka bőkezűséggel gondoskodik. Az ily nemes irányú tettek a mint önmagukban hord­ják legszebb jutalmukat, úgy biztos kezességül szolgálnak ama éb­redő részvétre nézve, melylyel elszórva élő rokonaink nemzeti ér­dekeit felkarolnunk és támogatnunk illik és kell. S z e r k. *) Szívesen, sőt kérjük jövőre is tudósitásait. S z e r k.

Next

/
Thumbnails
Contents