Eger - hetilap, 1864
1864-03-17 / 11. szám
86 kisebb veszély összekapcsolva. E mozgás által mély örvény származik, mely mindent, a mi közelében van, magába sodor. A majd fölmerülő, majd alásülyedö szigetkék az északi tengeren, e nagy kígyóval látszanak kapcsolatban lenni; némelyek szerint, ez maga a szörny lenne, mely nehány pillanatra látható, azután újra eltűnik. Az északi tartományokban e szörnyről fön- maradt hagyományok mythosi alappal bírnak, szerintök ez lenne a nagy világkigyó, Edda, melyet Thorez folytonosan üldöz. A többi mesés állatok, melyeket Edda az óriások és törpékkel hoz érintkezésbe, a még jelenleg is fönnálló mesevilágból valók ; a fák, melyeket a mythologia említ, még most is virágoznak erdeinkben ; miért kellene épen a nagy tengeri kígyónak kivételt tenni ? Farkasok, medvék, hollók, az úgynevezett csupasz kagylók, hattyúk és macskák most is léteznek, a kőrisfa most is zöldéi, mint az ősidőkben; és a borzasztó, tengerben tanyázó kígyó a mesék országába tartozzék? — Nem volna ez lehetetlen, de mindenesetre sajátságos, ha az északi mythologia csak ezen egyetlen mesés állatról szólna. Ha csak maga állítaná egyedül Pontoppidán püspök mindezt, úgy a valóság elfogadása ellenére e fáradhatlan kutatónk hiszékenységét lehetne felhozni érvül; de azóta több tudományos egyéniség, több fölvilágosodott hajós, és józan kutató állította ugyanezt. így DaldalusiDrumondEdgar hadnagy, úgy az egész hajósszemélyzet, ide számítva a kapitányt is, látta a szörnyet 1846-ik évi aug. 6-án az ész. szél. 25°, és a kel. hossz. 90° és 37' alatt 1015 mérföldnyire Sz. Ilona szigetétől. Drumond tudósítása szerint csak testének fölső részét lehete látni, hegyes feje lehetett mintegy 10 láb, testének egy része mintegy 20 láb- nyira tűnt föl fejétől, egy harmadik része pedig szintén mintegy 20 lábnyi távolban, a kapitány tudósítása szerint. Master Gubái, egy admirálkajó kapitányának tudósítása lényeges alkatrészeiben megegyez Drumondéval, a többi között igy szól : Megpillantánk egy roppant tengeri kígyót, melynek feje és nyaka vizen kívül volt. Az állat hosszúsága legkevesebb 60 láb lehetett, s majd vizirányos, majd függélyes karikákat képezve testéből igen gyorsan haladott előre. A kígyó átmérője feje mögött meghaladta a 15—16 hüvelyket. Feje a kígyóéhoz hasonlított ; busz perczig láthatók őt részint puszta szemmel, részint távcsövei. Színe sötétbarna, orra sárgásfehér volt. Tulajdonké- peni uszonyokkal nem birt, hanem ezek helyett hosszú sörény lógott le válláról. Az északamerikai Daphne brigg legénysége szintén találkozott e nagy tengeri kígyóval 1848. szept. 20 án. Morrie Stirring tudósítása szerint, Norwégiában senki sem kételkedik a szörny létezéséről, a hajósok és halászok mindennapi tüneménynek tartják ; az ottani vizekben mintegy 70 láb hosszú. Stirring állítja, hogy ott többféle faját láthatni e tengeri kígyónak. Minden erre vonatkozó adatunk megegyez e kettőben : hogy t. i. mozgatható sörénynyel, és igen nagy szemekkel bir. A tengeri kígyó létezését tagadja Mantell, a ki a föl-föltünő kígyót valami porczos balnak, vagy valami óriási hüllőnek, tán ple- siosaurusnak tartja, melyet kiveszettnek gondolnak; és még Owen tanár, ki azt a phoca proboscidea egyik fajának tartja. Owen abból, miszerint e tengeri kígyónak még eddig semminemű csontját, vagy bordáját föl nem födözték a tengerekben, s a mely előtte sokkal nagyobb fontosságú, mint a hajósok, vagy halászok beszéde, a tengeri kígyó nemlétére következtet. C o g s w e 1 egy még mindeddig ismeretlen tengeri szörny létezését minden kétségen kívülinek mondja, de még előbb ki kellene puhatolni, hogy az állatok melyik faja, osztálya vagy családjához tartozik. Mindezen nézetek ellenére állhatatosan megmarad Guhal kapitány előbbi állítása mellett. A mit ö és legénysége saját szemeivel látott, azt — mond ő — nem képes semmiféle okoskodó megczáfolni; mert hát azt mégis csak meg tudja ítélni, hogy az állat, melyet látott, fóka, czápa, vagy kigyó-e ? annyival is inkább, minthogy a kígyók és fókák közt nincs valami nagy hasonlatosság. — De nemcsak ő, hanem mindazok, kik vele a fedélzeten állottak, és Pontoppidán leírásából egy szót sem hallottak, megegyeznek abban, hogy jellemző sörénynyel bir, s hogy nem lehet más, mint egy iszonyú nagy tengeri kígyó. Perkins szerint 1817-ben a bostoni kikötőben gyakorta mutatkozott a tengeri kígyó, a hol sokan látták; hossza mintegy 80—100 láb lehetett; előszeretettel tanyázott egy, vízzel csak alig borított zátonyon, a mely a parttól nem messze feküdt. Egy franczia kapitány legújabb tudósítása az ángolna és a kigyófaj közé helyezné ez állatot. Közlése szerint nagy a hasonlatosság közte, és a sajgó ez (torpedo) között, és hogy ez is, mint amaz, képes volna villanyos ütéseket adni; minden egyébben megegyez e franczia tudósítás is Drumond, Guhal, sőt még az öreg Pontoppidánéval is. Meglehet, hogy nincs nagyon messze azon időpont, mely e tárgybani kedélyünket szétoszlatva, felderíti a valót. De mindenesetre igaz az, hogy nagyon sok van még az ég és föld között, melyről a halandó ember még csak nem is álmodik. F. Sz. Vegyes hírek. f(Telekessy István és gróf Eszterházy Károly emlékünnepei). E napokban a hála és kegyelet két ünnepélyében vettünk részt. Az egyik f. hó 10-én a helybeli papnövelde kápolnájában Telekessy István, egykori egri püspök és a papnövelde alapítójának, a másik f. hó 15-én a lyceumi kápolnában gróf Eszterházy Károly, hasonlóan egri püspök és lyceumunk alapítójának emlékére és lelki üdvéért, mint haláluk évfordulati napján tartatott. Mindenesetre üdvös gondolat és méltó, hogy e nagynevű és jótevő jeleseink emlékét évenkint megünnepeljük ; de óhajtandó volna, hogy a gyász szent misén kívül Eszterházy felett is tartatnék emlékbeszéd, mint Telekessy felett tartatik a negyedéves papnövendékek egyike által. Az idő halad, és még legjobbjaink emlékét is magával viszi. Az emlékbeszéd tehát nem csak közelebbről ismertetné meg jeleseinket, hanem egyszersmind hathatósan buzditna, hogy hazafiui erényeiket kövessük. — (Az egri ínségesek vigasztalására) örömmel közöljük a főtiszt. M á r i á s s y Gábor ur, kanonok s érs. helyettes ő nagyságához érkezett következő nagybecsű sorokat: „Nagyságos sat. Az egri szükölködők fölsegélésére van szerencsém az ide mellékelt száz o. é. forintot és húsz kila kétszeres búzát Nagyságodnak, mint az egri inségsegélvzö bizottmány elnökének rendelkezése alá bocsátani. Tiszteletteljesen maradván, Pesten márcz. 10. 1864. Nagyságodnak alázatos szolgája, Lévay Sándor.“ f (A Karolina Auguszta császárné s királyné 0 Felsége által) a magyarországi ínségesek részére újabban adományozott 8000 írtból kettős megyénk részére 800 frt jutott, mely összeg 200 írtjával Mező-Tur, Dévaványa, Török- Szent-Miklós és Tisza-Szalók közt osztatott fel. * (U j abb hireka Tisza vidékéről.) A Tisza folyvást nő, a Tokajból jött telegramra szerint márcz. 11-én a vízállás 18' 9", — márczius 12-kén pedig már 19' 3"-ra emelkedett. Mint egy levélből olvassuk, gróf Dessewffy Emil most ment fel Pestre, az árvízről megnyugtató hirt vitt, s mondja: hogy a Tisza vidékén a vegetatio rendkívül szép, repeze- és egyéb vetések, valamint a rétek és legelők is igen sokat ígérnek. Adja Isten, hogy a szép remények teljesüljenek! — (Kassáról) a következőkről vettünk tudósítást: Az ottani jogászsegélyzö egyletnek van rendes tagja 75, 213 írttal,
