Eger - hetilap, 1864

1864-01-07 / 1. szám

7

Mexico.

Antonio de Solis „Conquista de Mexico“-jában érdekes adatokat tartott fenn számunkra az azték birodalomról, melyet Cortes nehány száz spanyollal megdöntött; a mi pedig a tudósításokból hiányzik, pótolják azt a palanquei és kopani régiségek s romok, melyek mind oda mutatnak, hogy az azték szövetséges állam a műveltségnek aránylag magas fokán állt. A mexicoi uralkodó udvara meglehetősen hasonlitott a középkori európai udvarokhoz; Montezumának megvoltak a maga udvari bohó- czai, törpéi s emberi szörnyei, mint bármely régikorbeli lo- vagias uralkodónak. Tenochtitlan, az azték birodalom régi fővárosa, állítólag egy millió lakost számlált falai közt. A város távolról fénylett, mint az ezüst, úgy hogy a spanyol hódítók, kik Mexiconak nemes érczekben gazdagságáról beszélni hallottak, azt hitték, hogy a házak, templomok és a város falai tiszta ezüstből építtettek.

De habár nem is volt a város csupa ezüstből, spanyol tudósítások szerint, pompásnak, nagyszerűnek kellett lennie. A hódítók töméntelen kincset zsákmányoltak itt, s hála fejében a legiszonyúbb kegyetlenségeket vitték véghez a lakosokon. Spanyol fondorlatok Montezumát saját népe előtt oly megvetetté tevék, hogy az önkéntes halált eléje tette a szégyenteljes életnek; utódát Quatimozint, hogy fölfedezze az elrejtett templomi kincseket, — habár eredmény nélkül — tüzes vasrostélyon sütögették. Mexicot 1521. óta spanyol helytartók kormányozták. Hogy minő volt e kormány, megítélhetjük abból, hogy a népet a kényuralmon kívül minden más kormányzásra képtelenné tette.

Midőn a mexicoiak 1821—25-ben a spanyol jármot végre lerázták nyakukról, azt sem tudták, mint használják kivivott szabadságukat, folyvást szélsőségek közt ingadoztak. Csak kevésben múlt, hogy Iturbide mexicoi császárságot nem alapított, azonban különféle körülmények korona helyett halált hoztak fejére.

Részint utánzási vágyból — azEgyesültállamok példája nem maradt nagy hatás nélkül, — részint az ellentétekrei természetes hajlamuknál fogva, részint pedig az uralkodni vágyó s nagy- befolyású creolpárt érdekében, a mexicoiak, az anyaországtól lett elszakadásuk után, köztársasági intézményeket létesítettek. Minthogy azonban a szabad intézményeknek csak oly népre nézve van becsük, mely önmaga és rósz szenvedélyei fölött uralkodni képes: a köztársasági kormányaikat életbeléptetése a me- xicoiakra nézve a legszomorubb következményeket vonta maga után. A valódi haladás egy félszázadig megakadt, önhaszon és birvágy küzdöttek egymással negyven egész éven át a főhatalomért, a forradalom megöröködött, a társadalmi izgatottság az ország rendes állapotává lön. A hadsereg nem a végre látszott fölállítva lenni, hogy az államot ellenséges betörések ellen oltalmazza, hanem hogy dicsvágyó kalandorok terveit gazdag jutalomért valósítsa; a tábornokok feladatukat nem a jogtalan erőszak eltávolításába, hanem magába az erőszakoskodásba helye- zék. Mexico története egész hosszú sorát tünteti föl a fölkelést támasztó tábornokoknak, kiknek mindegyike Los Guerrero és Iturbide sorsát érdemelte volna, azaz agyonlövetést. Mivel a hatalom mindegyik birtokosa tudta, hogy élete csak rövid ideig tart, azért oly jól használta fel azt, mint csak tudta, talán az állam javára ? — korántsem! Ezen elnökök és tábornokok a kormány- bölcseségnek csak egy nemét ismerék, s ez abban állt: hogy erszényüket szép csendesen megtöltsék, s a forradalmi hatalommal a békét rajok nézve lehetőleg előnyös föltételek mellett alkudják ki. Nem fárasztjuk olvasóinkat az utolsó negyven év alatt történt nagyszámú lázadások, fölkelések és forradalmak elöso- rolásával. A lázadást támasztó, csak némi tehetség és középszerű szerencse mellett is, czélt érhetett; elfoglalta a megürült elnöki széket, pártfeleit miniszterekké és helytartókká nevezte ki, az előbbi kormány híveinek csak a második helyet engedvén át;

nehány hónappal később a szerepek fölcseréltettek: a régi elnök letaszította az újat a bitorolt liatalompolczról, és saját elnyomott pártját emelte a bitorló helyére. Ez állapot már negyven év óta tart, nem csoda, hogy a mexicoi nép legnagyobb része, belefáradva a köztársasági játékba, alkotmánya átalakítását óhajtja. Negyven évi rósz kormányzás elegendő volt, az emberek szemeit fölnyitni; azonkívül a papság is nagy tevékenységet fejt ki egy korlátolt monarchiái kormányaikat behozatalára, nem annyira a köztársaság iránti idegenkedésből, mint inkább azon érvényre jutott törekvés miatt, hogy az egyházi vagyon az állam javára fordittassék.

Azon bonyodalmak s zavargásokhoz, melyek a nyugati hatalmak egyesitett seregeit Mexicoba vezették, föokul járultak az ország pénzügyi zavarai. Mexico azon roppant deficit mellett, mely negyven év óta mutatkozik, sem régibb, sem újabb tartozásait leróni nem volt képes. E nyomasztó helyzethez járult még a Mexicoban idegen lobogók oltalma alatt tartózkodó külföldiek biztossághiánya. így egymásután több éven át némely spanyol alattvalók kiguuyoltattak, sőt meg is ölettek, s a köztársaság nem tudott vagy nem akart elégtételt szolgáltatni.

Minthogy a tengeri hatalmakra nézve különben is fontosnak látszik a monarchiái elvnek az amerikai szárazföldön megszilárdítása, azért határoztatok el Mexico ellen azon hadjárat, melyet kezdetben a franczia, angol és spanyol kormányok együtt viseltek, mig végre a két utóbbi seregeit visszavonván, azt jelenleg a franczia egyedül folytatja. Hogy mi lesz az expeditio végeredménye, az még a jövő titka.

E rövid történeti bevezetés után vessünk egy pillantást az országra és lakosaira.

(Vége köveik.)

Vegyes hírek.

— Minthogy lapunknak eddigi, nem eléggé sikerült czim- képét óhajtásunknak megfelelő ujjal fölcserélnünk, ismételt kísérlet s törekvésünk daczára sem sikerült: jónak láttuk a czim- képet mai számunktól kezdve teljesen mellőzni.

— Legközelebb oly ajándékkal kedveskedendiink t. előfizetőinknek, mit bizonyára mindnyájan örömmel veendnek. A mennyire körülményeink engedik, rajta leszünk, hogy többször is részesíthessük t. előfizetőinket hasonló meglepetésekben.

— (Ti s z a-E őrsről) 1863. decz. 27-ről írják lapunknak : „A szomszéd Nagy-Ivány, s anyaegyházunkhoz tartozó Tisza- Igar helység szegényei folyó hó 25-én szép karácsonyi ajándok- kal lepettek meg. A már eddig is oly sok jót eszközlött s a szenvedő szökölködök javára oly áldásosán működő „Magyar gazd- asszonyok egylete" azon 2000 forintnyi összegből, melyet különösen a szárazság által ínségre jutott szegények fölsegélésére gyűjtött; a m. kir. helytartótanács utján 200 forintot küldött egy- egy helységnek olyformán, hogy a nevezett összeg a karácsonyi szent ünnepekre, vallás-különbség nélkül, a leginkább sújtott és szorongatott állapotban levő szegények közt kiosztassék. Mily nagy jótétemény ez azokra, kik napról napra csak nélkülözésekre ébrednek ! Köszönet azért a nyilvánosság terén ez egylet tagjainak! Legyenek e jótevő egylet koszorújának legszebb gyémántjai azon örömkönyek, miket szegényeink forró hálája nem es áldozatkészségökre ejteni fog s kisérje ezen keresztényi s honleányi áldozatkészségüket családi boldogságukban Isten és azon szegények áldása, kiknek nehéz napjaikat megkönnyíteni segítették.“

f (Az egri lövészegylet által f. hó 10-én rendezendő tánczvigalomra) a belépti jegyek 1 írtjával aláírás utján szerezhetők, s a tánczvigalom estéjén a pénztárnál is kaphatók. A tánczvigalom a helybeli kisdedóvoda javára ren-