Eger - hetilap, 1864
1864-03-10 / 10. szám
76 gos adakozások. Legújabban pedig a bazár hölgyei beleegyeztek, hogy a bazár egy fénykép- albumban is örökit- tessék, mit Sehrecker fényképész igen díszesen igyekszik kiállítani. Tiszta jövedelme szintén az alföldi szűkölködők segélyezésére fog fordittatni. Herczeg Odescalchi Gyuláné már lefényképeztette magát azon alakban, a mint a csemege-italokat méri. A nemzeti színháznál a zenekart a párizsi diapason hang-alapjára helyezték, s e héten fogják először alkalmazni az „Álarczos-bál“ czimii opera adatásakor. Az első próba szép sikerrel ment végbe. A majd háromezer írtra rugó költségek nem a pénztárból vétettek, hanem magánadományokból gyűltek össze. Néhány ismertebb nevű pesti házbirtokos kérvényt bocsátott aláirás végett a közönséghez, melyben a magyar k. udv. kanczellária kéretik, hogy a főváros érdekében semmisítse meg a városi tanács ama határozatát, mely az aldunapart beépítését szándékolja. Valószinti, hogy Pest házbirtokosai alá fogják Írni, miután e beépités, szépészeti szemponton kivül, sokat ártana ép a Dunaparton öszpon- tosuló kereskedési forgalomnak. H. A. Levelezések. Török-Szent-Miklós, febr. 18. Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának folyó hó 11-ki 6-ik számában városunkból február 3-áról keltezve y. 1. jegy alatt egy levél jelent meg, melyet válasz nélkül nem hagyhatunk. A levél azon pontjára nézve, miként városunkban az inség- bizottmány működését s a munkatehetetlen szegények élelmezését csak most kezdte meg, kijelentjük, s szükség esetében akár a járási főszolgabíró úrral, akár az egész városi közönséggel, akár pedig magával levélíróval is képesek vagyunk beigazolni, hogy az inségi bizottmány működését múlt 1863. julius 2-án történt megalakulásakor azonnal, a szegények és pedig ezek között nagyszámú munkaképesek élelmezését pedig múlt évi julius 16-án már megkezdette, s ezt azóta igen kis időközök megszakításával folytatja, úgy hogy bála a felebaráti szeretet nyilvánulásában működő isteni gondviselésnek, még eddig éhhaláleset városunkban egyetlen egy sem fordult elő, ezt közlő maga is elismeri, midőn levele folyamában azt mondja, hogy a helybeli nagyobb birtokosok adományából begyült segélyösszeg már jóval előbb a szegénység között kiosztatott s a t. mi ha a bizottmány nem működik, bizonyosan nem történendett. — A közlő által említett halálesetről a bizottmánynak sem hivatalos, sem magántudomása nincs. Mi levélírónak a belga banktól felvett kölcsönre vonatkozó tudósítását illeti, erre nézve közlő urnák nem lévén biztos forrása, a történteket elfordítva közlötte, s váddal illeti a város földbirtokosságának azon részét, mely a kölcsönt birtokára fölvette, s mely a házzal s szőlővel biró lakosokat e kölcsönben nem részesítő, miután abból a legelöbirtok utáni aránylagos felosztás szerint kölcsönt kívánók kielégítése után is, többeknek nem lévén rá szükségük, levélíró szerint, mint egy 11,000 frt maradt; e vád merőben alaptalan, mert a tényállás ez: a város birtokossága közlegelőjére vevén fel a kölcsönt, abból kiki koránt sem szükségei vagy kívánságához képest, hanem csak azon arányban részesült, a mily arányban a közös legelőben birtokos, midőn e birtokarány szerint a kiosztás megtörtént, mivel voltak, kik a kölcsönben résztvenni nem kívántak, maradt fenn mindössze mintegy 2000 frt és nem 11,000 frt, mely összeg, minthogy a legelő- birtokosok között sokan voltak, főkép zsellérek, kiknek számos családjuk és sok szükségeik lévén, az első Ízben részükre jutott csekély összeget csakhamar fölemésztették, tehát a maradékösszeg újra ezek között osztatott szét, mint kiknek birtokára e kölcsön felvétetett. Továbbá az sem áll egészben, hogy a város a tisztviselők 8 cselédek fizetéseinek előlegezésére szakított volna ki a kölcsönből 4000 frtot, mert miután a város a közös legelőben szintén birtokos, tehát e birtoka után igenis részesült kölcsönben, de ez összeget koránsem a tisztviselők vagy cselédség fizetésének előlegezésére, hanem nagy részben múlt évekről hátramaradt súlyos, mulaszthatlan adósságainak, melyek között voltak a városi pénztárból fizetett s éhenhalással küzdő tanítók fizetéseinek hátralékai is, törlesztésére^forditotta , egyébkint, ha voltak az egyházi vagy városi hivatalnokok között, kik némi előleget kaptak, ezt annak fejében kapták, bogy fizetésre addig, mig Isten az újat el nem hozza, ne is számítsanak, mert a városi pénztár jelenben azon helyzetben van, miként legszükségesebb napi szükségeit fedezni sem képes. Végre ha netalán nem tudná közlő ur, tehát tudomására hozzuk, hogy a város, mielőtt mások irgalmára számolt volna, önmaga is tudott irgalmas lenni, mert a ház- és szőlőbirtokosok fölsegélésére s a munkaképtelenek táplálására már eddig a magas kormánytól 3000 frtot kölcsönzött, s annak y3-dát kiosztá, y3-da kiosztását pedig csak azért nem foganatosíthatta, mert a pénz még eddig kezeihez nem jöhetett, noha ennek eddigi elmaradása sem a községen, hanem máson múlt. A közlő ur állása, és személye iránti tekintetből szabad legyen őt arra kérni, hogy midőn vidéki levelezői szép tisztét gyakorolni kívánja, mindenekelőtt igyekezzék magának a források tiszta s hiteles voltáról meggyőződést szerezni, nehogy másokat igaztalanul rójon meg. Az elöljáróság nevében. T.M Apróságok. A (Sajátságos légtünemény.) Clarke, angol természetbúvár, müveiben sajátságos légtüneményt ir le, melyet maga észlelt a bothnii tengeröbölben. Egy reggel, úgymond, midőn oly sűrű köd ereszkedett a tengerre, hogy a felett második tengert látszott képezni, kapitányunk, Morgan M. az egyik matróznak megparancsolta, hogy mászszék fel a magas árboczra. Ez azonnal felmászott az árbocz csúcsára, mely a ködtengerböl kinyúlt, s a naptól fényesen meg volt világitva. Alig telt el néhány perez, s a matróz, az ijedtségtől halványon és egész testében remegve, már ismét a fedélzeten volt. „Mi lelt, Jakab ?“ kérdé a kapitány, ki a matróz által látott tüneményt már tapasztalásból ismerte. „Ah, nyögé Jakab, miután a napot megpillantottam, letekintettem a fedélzetre, s itt borzasztó kisértetet láttam, melynek feje tüzsugarak által volt körülvéve, s egy perez múlva nappá változott.“ Clarke, tudvágytól ösztönöztetve, gyorsan felmászott az árboczra, s ugyanazon tüneménynek volt tanúja, mely az együgyű Jakabot annyira elrémitette. Midőn a ködtenger felett mintegy tiz lábnyira voltam, igy folytatja Clarke előadását, árnyékom az alattam lebegő ködrétegre esett, s élénkszinü karikák által volt körülvéve. Az árnyék fejét környező sugarak oly tüzesek voltak, hogy mintegy dicsfényt képeztek, s végre tökéletesen kivehető ellennapot tüntettek föl. Itt tehát nem volt egyéb, mint a szivárvány közvetlen közelben, a mint az látható, ha az ember valamely köddé törődő vizzuhatag előtt áll, midőn a nap, háta mögött ragyog. A (Midőn Cortez Amerikából visszatért,) a spanyol uralkodó nagyon is hidegen fogadta. — Egy nap minden elöleges bejelentés nélkül beállít a fölséghez. „Kicsoda ön?“ kérdé ez meglepetten. „Azon férfi — feleié Cortez, — ki önnek több tartományt adott, mint a mennyi várat örökölt atyjától.“
