Eger - hetilap, 1864

1864-03-03 / 9. szám

68

ség az által mutatta meg, hogy műizlése még nem egészen romlott el, miszerint az ismételt előadásokon a színházat üresen hagyta. Ha Molnár tovább is igy halad, úgy jó lenne megkérni, hogy vegye le színházáról a „hazafiság a nemzetiségnek“ feliratot, mert csak szégyent hoz rá.

A német színház igazgatósága egy nyílt arénának a városligetben felállithatásaért folyamodott, melyben természetesen német nyelven tartatnának az előadások, pedig az ugyancsak a városliget elején létezett „Thalia-szin- ház“ bukása elég intő példa lehetne.

Mint az előfizetések beküldésének még eddig nem hallott curiosumát, meg lehet említeni, hogy Utahban, a mormonok Ígéret-földjén megjelenő „Deseret News“ kiadója olvasóinak tudtul adja, hogy nem fogad el többet ma- laczot lapjára előfizetésül, mert az etetés sokba kerül.

A vidéki közönséget is méltán érdekli Pest épülése és szépülése, s örömmel írhatjuk, hogy a nyomasztó körülmények daczára, már közel negyven uj ház építése van bejelentve a tavaszra. Az akadémiai palota kiépítésének folytatásához is hozzáfogtak már, a redout-épület diszi- tése pedig erélyesen halad, s csak a belső világítás kérdése iránt nincsenek még tisztában, miután a gázt, legújabb példák után, nem igen merik alkalmazni. A városliget szépitésére is tetemes összeget fordít az idén a város, s már megkezdettek a munkálatok, hogy tavaszra készen álljon a közönség élvezetére.

Fővárosunkban időz most Nil Popow, a történelem jeles tanára Moskvából, s nehány napig itt fog mulatni, Pest nevezetességeinek megtekintése végett. Innét Bel- grádba utazik.

Sokat emlegettek a lapok egy „piros hollót,“ melyet bizonyos Dunst ur lőtt itt Pesten a Duna jegén, utoljára is kisült, hogy csak közönséges „varjú,“ mely abban különbözik többi testvéreitől, hogy szárnytollai kissé a pirosba játszanak. Az pedig a legkülönösebb, hogy még polémia is keletkezett belőle, mert egyik lap a másikra fogta, hogy ő kezdte el a piros hollót, melyből utoljára is kacsa lett.

Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy a ,,Sz. Látcső“ szerint, elhunyt jeles színészünk Fáncsy Lajos testvére Teréz, ki Párizsban egy szobrásznál van férjnél, s a Feuil- lantines utczában 40. szám alatt lakik, a Párizsba utazó magyarokat, ha hozzá fordulnak, kényelmes szállással, jutányos és jóízű ■— kívánatra magyar konyhával látja el. Betegség esetében benne testvéri ápolóra találnak.

Ide jegyeztem pedig azért, hogy az „Eger“ netán Párizsba vetődő olvasói hasznát vehessék a magyar konyhának, nehogy úgy kénytelenittessenek aztán felkiáltani, mint egy Schleswig-Holsteinban harczoló magyar huszártiszt: „királyságot egy porczió gulyáshusért!“ H. Á.

Levelezések.

Szolnok, febr. 28. A lapokat megjárt azon hírre vonatkozólag, mely szerint városunkban már öt éhhaláleset fordult volna elő, biztos forrásból a következőket Írhatom:

Állítólag az ínségnek estek áldozatul: Csontos István, Szabó János, Balta Istvánné, Horváth Istvánné és 6 éves fia. Az tigyben hatósági vizsgálat tartatván, a nevezett elhaltak rokonai kihallgattattak. Csontos István özvegye, Rákos Ilona vallomása szerint, elhalt Csontos István 70 éves, s 10 év óta nagyobbrészt beteges volt, betegsége az utolsó 6 hét alatt súlyosbodván, végre febr. l6:án meghalt. A tél folytán az inségi bizottmánytól hetenkint kapott másfél kenyérből s jó emberek adományaiból táplálkoztak. Ozv. Csontos Istvánné, saját vallomása szerint, koldult össze annyi élelmiszert, hogy beteg férjének minden másod- vagy harmadnapon egy kevés meleg levest főzhetett. A beteg még halálát megelőző éjjel is jó darab kenyeret s egy nagy burgonyát jó étvágygyal megevett.

Szabó János, özvegye nyilatkozata szerint, a halála előtti napon be akarta magát Íratni a kenyérrel segedelmezettek közé. Elment tehát Sz.-hoz, ki a segedelmezést neki meg is ígérte. Alig ért azonban haza, midőn, Sz. neje egy szolnoki lakossal utána jött, s azzal vádolták, hogy Sz. udvaráról a fejszét ellopta. Azonnal felkutatták a házat, de a fejszét seholsem találták, mire a gyanúsítottat becsukatással és megveretéssel ijesztgették, ha a fejszét elő nem adja. Erre Szabó nagyon megijedt, s jajgatva az ágyra vetette magát. Másnap reggel szó nélkül kiment a szobából, s miután egy negyedóráig be nem jött, neje nyugtalankodni kezdett s keresésére indult. Feltűnt előtte, hogy a padlásajtó nyitva volt; fölment tehát s ott találta férjét, a padlásgerendára felakasztva. A kihallgatott özvegy férje öngyilkosságának okát abból származtatta, hogy félt a bántalmazástól, melylyel fenye- gettetett. Ugyancsak az ő nyilatkozata szerint, Szabó János nem igen rendes ember volt, gyakran ivott, s keresményét sokszor megitta.

Balta István, ki nején kívül három gyermeknek volt kenyér- keresője, vallomása szerint a tél folytán oly nagy szükségre jutott, hogy családjával együtt naphosszat koplalt, s ily módon mindinkább elnyomorodva, végre a város segedelméhez folyamodott, a honnan hetenkint ötödmagára 2% profontot kapott is. így volt állapotuk 3—4 hétig, midőn előbb ő, aztán neje betegedett meg, ki négy nap múlva meg is halt. Mielőtt neje megbetegedett, koldult össze egy kis föznivalót, s főzött is, de ágybaesése után azon kevés kenyérrel táplálkoztak, melyet a városházától kaptak, s elhalt neje még az utolsó nap is evett belőle.

Végül a mi Horváth Istvánnét és mintegy 6 éves fiát illeti, ezeknek sem rokonaik sem ismerőseik föl nem találtatván, őket kihallgatni nem lehetett. E szerencsétleneket, teljesen elgyen- gülve, a kertek alól vitték be a kórházba, s a beszállítók a mintegy 35 éves nőt Horváth Istvánnénak nevezték. Magát a szegény anyát sem lehetett már kihallgatni, mert annyira oda volt, hogy szólni sem tudott. Erősítő gyógyszer és eledel rendeltetett számára, de már késő volt, az anya másnap, a fiú pedig egy nappal később meghalt.

Jónak látom ide iktatni az orvosi vizsgálat eredményét is ; e szerint az elhunyt egyének meleg ruha és kellő táp hiányában elcsigázódván, végleg ugyan kimerültek; de minthogy ők is a többi ínségesekkel egyenlöleg, a heti kenyérsegélyben részesültek, s haláluk alkalmával is házuknál még kenyér találtatott, a hirdetett haláleseteket nem lehet éhhalálnak, hanem végkimerü- lésnek nevezni.

Záradékul még valamit. Biztos forrásból Írhatom, hogy a városi inségbizottmány rendelkezésére állt febr. 23-án 1043 frt készpénz, 18% p. mérő búza s egyéb élelmi apróságok; 80 p. mérő rozs pedig ugyanekkor a malomban volt, hogy megőröltet- vén, lisztképen osztassék ki. A bizottmány 3056 ínségesről gondoskodott tehetsége szerint akképen, hogy minden egyén, kivétel nélkül, felnött-e vagy gyermek, hetenkint 2 font kenyeret s 1 itcze lisztet kapott; ezenkívül hetenkint két nap szabad koldulás volt részökre engedve. Most pedig, részint a kormány gondoskodása, részint a nagyobb mérvben tett adakozások folytán, a segélyezés az eddiginél nagyobb mérvben történhetik, úgy hogy a szüköl- ködök naponkint levesben részesittetnek.