Eger - hetilap, 1864
1864-03-03 / 9. szám
67 gyakorolt legigázása ellen minden lehető alkalommal tiltakoznak. A történelem barátja előtt ismeretes a Pugatschew név, ki ezeket oly eredménynyel tudta felhasználni, hogy II. Katalin trónját rnegingatá. Ezek Oroszország puritánusai. íme egy kép, torzvonásokkal, melyet a vallás angyala a szelídség s tulvilági fény magasztos glóriájával meg nem világit; de az élet, a való csak igy van találva. Az orosz sas körmei marczangolják a katholicismust; vérzik a pro- testantismust; sértik, megsemmisíteni akarják a görög egyesülteket, s miként a pelikánt festik, saját keblét is megszaggatja. Kérdjük, a lelkiismeret szabadsága, melyet a római császárok véres üldözése csak emelt, az angol türelmetlenség kifejtett, melyet a világhódító Napoleon lei- gázni nem tudott, elfog-e enyészni a caesarismus vasjárma alatt? Nem. Az általa kovácsolt békók saját politikáját nyűgözik, s a czári trónnak lesznek repkényei, az üldözések emléke a bíbort vérrel hinti, s a Nemesist hívja fel bíróul. Az erőszakkal hozzáragasztott egyház tapasza fel fog olvadni a polgárosultság szelid melegében, vagy lehull a ki nem maradható rázkódás idején. Ha majd egy uj aera terjed Oroszország sivatagjain; ha a beteg Lengyelország uj életre ébred, a felszabadult hit-szabadság hajnalán egy uj nap kezdődik, mely Ázsia felé kergeti a vészterhes felhőket, s az alakulás szálai vallásos tekintetben is szebb jövőt szőnek. Az egri érsekmegyei könyvtár. (Folytatás.) B. Belszerkezet. Egy könyvtár szellemi éléskamra és kétséget nem szenved, miként még a legjelesebb ily intézetnek becse is egyedül használhatóságától függ, s ennek kisebb nagyobb könnyűségével egyenes arányban áll. Minél könnyebben használható, annál jobban felel meg rendeltetésének, annál dásabb gyümölcsöket érlel. E szükséges eredmény elérésére a könyvek elrendezésében a legszigorúbb rendszer, pontosság és rendszeretet kívántatik, s a mint e nélkülöz- hetlen kellékek egyike vagy másika hiányzik, meghiúsul egyszersmind a czél is, melyet a könyvtárak felállításával elérni akarunk, s a könyvgyűjtemény tömkeleggé válik, melyet bámulni igen, de használni vagy épen nem, vagy csak nagy nehezen lehet. A könyvtárak elrendezésében leginkább két elv szerint járnak el. A könyvek vagy rétnagyságuk, vagy tartalmuk, szakuk szerint soroztainak egymás mellé, úgy hogy az utóbbi esetben az egy szakhoz tartozó könyveket egymás mellett is látjuk, holott az első mód szerint a könyvek külseje dönt. Az első módszer a szemnek hize- leg ugyan, de nem czélszerü, mert ezt követvén, az együvé való munkák gyakran messzire szóratnak el egymástól s a gyűjtemény helyes használata hármas könyvjegyzéket tesz nélkülözhetlenné, t. i. egy sorrendit, egy betűre n d i t s egy szakrendit. A második módszer ok- és egyszerűbb, mert általa a könyvtár használhatósága köny- nyebbé válik, mivel az együvé való együtt is van, a könyvek fölkeresése fáradsággal nem jár, s a szakrendi könyv- jegyzék akár el is maradhat. Sok olvasótól látogatott s használt könyvtárak okszerűen nem is lehetnek más elv szerint rendezve. De a régibb könyvtárak a könyvek felállításában, külső csinosság miatt, mégis az első módszert követik, s a mi könyvtárunknak eredeti része is ez elv szerint van rendezve. Akartam ugyan máskép rendezni az egészet, mikor 1852-ben a könyvtár kezelésével megbizattam, de abban hagytam szándékom kivitelét, mivel a szekrények alkotása, mely szerint a rekeszek mozdithatlanok, azt lehetlenné tévé. Könyvtárunk két főrészből áll, azon könyvekből t. i. melyeket a halhatatlan emlékű gróf Eszterházy Károly néhai egri püspök ur bőkezüleg szereztetett s azokból, melyek e nagy férfiú halála óta kerültek a könyvtárhoz. Az első rész a főteremben s a két mellékszobában rétnagyság szerint van felállítva, és szorgalmasan lajstromozva. A lajstrom hármas, t. i. egy sorrendi jegyzék 8 ívrétű kötetben, egy név rendi 2 ivrétü kötetben, s egy szakrendi 7 ivrétü kötetben. A rétnagyság szerinti felállítást, melynek hiányait fönnebb elősorolám, kivéve, sem a rendezés, sem a lajstromozás ellen nem lehet kifogást tenni, sőt ez utóbbi maradandó és hálás elismerésre méltó művökül tekintendő azon férfiaknak, kik azt dicsérendő s kitartó szorgalommal végrehajtották. Azon számos könyvről — mennyiségük a 11000-et fölülhaladja — melyekkel a nagy Eszterházy püspök halála óta 1852-ig a könyvtár szaporodott vala, kevésbbé volt gondoskodva. Felállításukban semmi elv nem volt követve, lajstromuk teljesen hiányzott. Kötelességem szerint hozzáfogtam e hiányok kipótlásához, a könyvek rendezésében a szakrendet, lajstromozásukban a régi s náluk szokásba vett módszert követvén. Azonkivül késziték az egész könyvtárról még más különleges könyvjegyzékeket is, jelesen a csonka munkák, a több példányban létező,a könyvnyomtatás feltalálása utáni két első évszázadban megjelent könyvek lajstromát, továbbá a kéziratok és végre a ritka könyveknek leiró s ezeket könyvészetiig ismertető jegyzéket, mely munkák által a könyvjegyzék kötetszáma 14 iv- rétűvel szaporodott. Dr. Albert Ferencz. (Folyt, követk.) Fővárosi tudósítás. Pest, február 27-én. A szolnoki zárdafőnök levelei, melyekben az Ínségnek már az éhhalálig terjedő nagy fokát festi, mély megindulást okoztak a fővárosi körökben, s mig egyrészt a sajnálkozás átalános lett, másrészt ez csak fokozta a könyörülök adakozási buzgalmát. Az újabb időben minden irányban áldásosán működő magyar gazdasszonyok egylete rögtön ezer embernek való élelmet küldött, és egyesek, úgy gazdagok, mint szegényebb sorsuak, igyekeztek megtakaritott filléreikkel a még szegényebbek nyomorát enyhiteni. Gr. Andrássy Gyula, gr. Festetics Leo, és báró Orczy Béla nagyobbrészt főúri műkedvelőkből álló hangversenyt rendeznek a szükölködők javára, mely a jövő hó 6-án tartatik meg a nemzeti muzeum díszteremében. E hangversenyben a főrangú hölgyek közöl a többi között közreműködni fognak: gr. Keglevich Béláné, báró Orczy Bódogné, herczeg Odescalchiné, báró Eötvös Jó- zsefné, b. Eötvös Jolán kisasszony, gr. Zichy Irma stb. A részvét oly nagy, hogy a belépti jegyek már mind elkeltek. A budai népszínházban „Vasgyuró“ czim alatt uj Offenbach-féle Operette szerepel, mely a lovagkort akarja parodizálni. A lovagok cancan-félét tánczolnak, kardokat esznek stb. Zenéje nem valami különös, az egész darab hemzseg az aljas kifejezésektől, s Molnárnak egy cseppet sem válik dicsőségére e darab szinrehozatala, de a közön*
