Eger - hetilap, 1864
1864-02-25 / 8. szám
62 ték. A nép „el supremo“-nak hívta, s valóban szerinte igazodott az egész ország, s hatása alatt egészen uj jelleget nyert. Nem lehet kétségbe vonni, hogy ö hazájának csak javát akarta. Mindenekelőtt azon volt, hogy az államot megőrizze azon rázkódások s polgárháborúktól, melyek a szomszédos kreol-köztársaságukban folyvást dühöngtek, azért gyűlölte a nyugtalan, nagyravágyó s mindig izgó gyárnokokat, különösen a buenos- ayresieket, kik mindig a szabadságot pengették ajkaikon, s egymást örökös rettegésben tárták. 0 Paraguayi a politikai meddő izgalmaktól menten akará nevelni s kormányozni, azért egy pillanatig sem habozott nehány izgató vérmes kreolt agyonlövetni a béke érdekében. És valóban több mint negyedszázadig Paraguay a legbiztosabb nyugalmat élvezte. Külső politikája oda tört: hogy hazája függetlenségét fen- tartsa. Ha az ország a killállamokkal kereskedést üz, akkor anyagilag Buenos-Ayrestöl lesz függővé, mert ez uralkodik a La Plata torkolatán, azért minden üzletet a szomszéd országokkal megszakított. Azt tartotta: hogy műveletlen népének kevés szükségei lévén, önmagának is még elegendő, azért szoros tilalmat vetett a külkereskedésre: nem volt szabad idegeneknek a La Platán feljőni, sem a bennlakóknak üzletet gyakorolni kifelé. Ki e tilalmat egyik vagy másik részről megtörte, azonnal elfogatott. Ellenben a földművelést és ipart emelni igyekezett. Volt mégis egy pont, Itapua (régi missio-hely), hol Brazíliával a kereskedési érintkezés megengedtetett, de erre is különös engedélyt kelle kérni a kormánytól, és ezt csak biztos, becsületben álló polgárok nyerték meg. Az ipar emelésére igen furcsa modort követett: halálos büntetés alatt meghagyta e vagy ama kézművesnek, hogy miféle czikkeket készítsen. Ennek kelete biztosítva volt. A földbirtokosokat kötelezte, az eléjök szabott növényeket a meghatározott területen termelni. E módon Paraguay oda jutott, hogy tengeri, rizs, ezukor, gyapot s a t. termékekből nemcsak saját szükségletét bőven fedezte, hanem kivitelre is maradt. E módot használta a ló- s állattenyésztés előmozdítására is. És a siker meglepő lett. Ki e modor fölött Ítéletet akar mondani, tudnia kell, hogy Paraguay mindezen czikkeket előbb az argentini államoktól vette. Most az öntermelte gyapotot a lakosok maguk fonták és szőtték meg ; ezt előbb parancsra, később hasznát belátva s megszokva maguktól cselekedték. Dr. Franczia kormányelve s modora felett nekünk pálezát kell törnünk, de másrészt kimondjuk az igazat: hogy mindazon jóllét, munkásság, földművelés és ipar, mit Para- guayban ma láthatni, az ő rendszerének a gyümölcse. És ö a civilisatiónak ezen kezdetét a külső bolygatások s nyomások ellen is biztosítani tudta. A szomszéd Gran Chaco vad indiánai gyakran rabló-betöréseket tettek államába, Franczia ezek ellen katonai határvonalt állított föl, melyet fegyveres határőrei védtek, kikhez az első lármajelre a polgári katonaság (militz) csatlakozott. A m’ bayas-okat, egy a közel erdőkben lakott indián törzset, Assuncion körül megtelepitte, s rendes munkára, földművelésre szoktatta. — Az adók igen csekélyek voltak, a boltok és köházak birtokosai némi összeget fizettek, az állam- háztartás költségei kiteltek az országos földek jövedelmeiből, melyeket katonai módra müveltetett. — E leirt különcz rendszer mellett Paraguay, európai fogalom szerint, állam még nem volt, de ehhez az alkotó elemek is hiányoztak; azonban benne rend uralkodott, a népesség szemlátomást szaporodott, és szükséget miben sem szenvedett. Midőn dr. Franczia késő öregségében meghalt, a nép elégedett és rendre, munkára, engedelmességre szokott volt. A dictator magánosán élt, csak egy öreg testvére volt mellette, ki háztartását vitte. Az elvonultságot és csendet kedvelte. Egy nap 1840-ben, alkalmasint érezvén közelgő végóráját, megparancsolta: hogy két napig szobájába senki se lépjen, és bezárta ajtaját. A parancs teljesítve lön, két nap múlva székén ülöhely- zetben halva találták, mellette köröskörül tömérdek elégett papír hamvai hevertek, ezekben politikájának némely titkai tűntek el. 80 évesnél öregebb volt. Bőröndjében 200,000 piaszter találtatott, alkalmasint ez volt az egész Paraguayban levő készpénz ; népének forgó pénzre szüksége nem volt, mert a külfölddel nem üzérkedett, otthon pedig csere által pótolta szükségeit, azért a kormány minden készpénzt magához vonhatott. . . Dr. Franczia kormányrendszere halálával eltűnt. Utána az Alcalde vette át a fő államhatalmat Assuncionban, de csak félévig vihette, felváltották Juan Jose Medina és Ocampus közösen; de nehány hét múlva már Don Mariano Roque Alonso fertálymester által letétettek, ki Franczia egy fiatal unokaöcscsével, Don Carlos Antonio Lopez zel szövetkezett. Alonzo és Lopez consul czim alatt kezdettek együtt uralkodni. 1842-ben összehívták a nagygyűlést 400 választott tagból, mely Paraguay függetlenségét újra kikiáltá, az eléje terjesztett rendeleteket törvényekül elfogadta, és Lopezt első, Alonzót második consulul megválasztá. Az 1844-ben összejött nagygyűlés alkotmányozott: a törvényhozó, bírói s végrehajtó hatóságokat megállapító. Az elnök Lopez 10 évre megválasztatott, 10,000 piaszter évi fizetéssel. Lopez, a mostani elnök, saját testvérét, mint érseket, a papság élére nevezte ki, másik testvére a belügyek minisztere lett, fiát pedig az 5000 főből álló hadsereg fővezérévé tette, mig másik fia a polgárhad felett parancsnokol. Lopez egy monarcha hatalmával bir, s testőröket is tart. E szép kis ország még egészen fejletlen állapotban van, de az uj formákra, a megnyitott kereskedés és a civilisatio tolakodása folytán patriarchalis viszonyai, szokásai, erkölcsei sebesen változnak át. A külfölddeli akadálytalan, szabad érintkezés uj szükségeket szült, uj eszmék, vágyak támadtak, mindemellett eddig köztársasági függetlensége teljesen biztosan áll. E . . r Figyelmeztetés Eger bor termesztőihez. A „Mátra“ f. é. 8-ik számában több bortermesztő értesíti Eger közönségét azon előnyről, melyet az 1859. máj. 15-ki pénzügyminiszteri rendelet a bortermesztőknek biztosit, miszerint a bortermesztök fogyasztási adóképen csak félilletéket tartoznának fizetni. Nehogy e közlemény bortermesztő társaimnak alaptalan panaszokra okul szolgáljon, és boszuságot gerjeszszen, sietek ezennel figyelmeztetni őket, hogy a dologban tévedés van. Igaz, hogy nehány nap előtt velem is közöltetett az érdeklett rendelet j kivonata, és hittem a kérdéses kedvezést; azonban arról teljesen j meggyőződni akarván, megszereztem a fogyasztási adóra vonat- | kozó minden felsőbb intézkedést, melyek átvizsgálása után kitetszett, hogy tévedésben vagyunk. Ugyanis az érdeklett rendelet 1859. máj. 12-én kelt 2818. sz. alatt a 26 §-ban foglaltatik ugyan, de oly megjegyzéssel, hogy csak azon községek bortermesztőire terjed ki, melyek illetéke nem kevesebb 87‘/2 krnál. Miután pedig a magyar koronához tartozó országok II. osztályú községeire az illeték 84 kr*) igy Eger mint ez osztályba tartozó város, le egész 10,000 lakosszámig, az érdeklett kedvezésben nem részesül, és az csak az osztrák tartományokra szorítkozik valamint a magyarországi I. osztályú városokra, melyek illetéke 1 frt 5 kr. Sajnos, hogy csaknem a félbirodalom termesztői azon 3'/2 kr különbség miatt meg vannak fosztva oly kedvezménytől, mely csaknem az egyedüli, mit e tekintetben nyerhetnek; és e körülmény azon visszás helyzetet idézi elő, hogy mig a nagyobb I. osztályú városok termelői bor*) Egerben mint másutt 1 frt 1 kr illetéket fizetünk ugyan, de ebből 17 kr a 84 kr illeték után járuló 20°/o pótlék, mely nem állandó.
