Eger - hetilap, 1864
1864-02-25 / 8. szám
61 ■4 T A R C Z A. {k Paraguay. E délamerikai állam újabb időkben Európával némi viszonyba lépett, határait a kereskedésnek megnyitá, s már a Paraguay folyón gőzösök lengenek, melyek Assuncion fővárosával közlekednek. Dohánya*) az európai piaczokon igen kapós, és a guarani-indiánok, a hires maté-thea termelői, szintén európai iparczikkeket kezdenek használni. Paraguay a La Plata folyamvidékhez tartozik. Ennek torkolatánál balra Uruguay köztársaság, jobbra Buenos-Ayres fekszik ; fönnebb Paraná és Paraguay folyók egybeömlésénél, mely ponttól a folyam La Plata nevet kap, ettől délre E n t r e-R i o s, északra Corrientes esnek. E fölött, északra van a Paraguay köztársaság, melyet keletdélre a Paraná, nyugatra a Paraguay folyók határoznak, melyeket ez évben már vaspálya fog összekötni — és a tengertől jó kétszáz német mérföldnyire esik. ügy lehet tekinteni, mint egy délamerikai Mesopotámiát, két folyam közti tartományt. Ez államtól északra nagy pusztaság terül el, melyen a m’bayas indiánok uralkodnak, nyugatra a Granchaco vidékkel érintkezik, mely még kevéssé van átvizsgálva, délre pedig a régi missiók és Corrientes fekszenek. Előbb a külfölddel csak egyedül a Paraguay balpartján levő, Villa del Pilar városa által közlekedett. Assuncion fővárosát kivéve, melynek népessége tízezerre becsültetik, több városa — európai értelemben véve ■— ez országnak nincs. Maga a régi kereskedési hely, Villa del Pilar is csak 500 lakost számlál. Talaja a folyók közelében vizenyős, ingoványos, bennebb hullámszerűen halmos, de vannak szép terjedt- ségü, igen termékeny fensikjai, melyeknek égalja oly üde, kellemes, mint a Kanári szigetek. Ezeken a tengeri, manioc, kávé, czukor, dohány és gyapot gazdagon teremnek, erdei a legjelesebb épület- s festöfákat bőven szolgáltatják, mig kövér legelőin számos csordák és nyájak legelnek, mélyeket biztos jövedelemforrásul tekinthetni. De legjelesebb terménye mégis a hires yerba- maté, a paraguayi thea, melyet sajátos ize, finom zamata miatt egész Dél-Amerikában kedvencz italul használnak. E kitűnő, becses növény leginkább erdőkben és a Paraná mellékfolyói táján terem. A népesség számát biztosan nem tudhatni, de a 800,000-et alig haladja meg, mely jobbadán spanyol s a guarani-indiánok vérkeverékéböl eredt. A guaranok képezik itt a népesség törzsét, mely egy szelíd, békés indián faj. A paraguayak öltözéke igen egyszerű, a nők kabátforma inget viselnek, a férfiak inget, nadrágot és kurta köpenyt, a gyermekek többnyire mez nélkül járnak, csak fejőkön van kalap. Ez dr. Fran cia parancsára van igy, hogy legyen mivel az elöljárókat illendően köszönteni. Az országban még mindenütt patriarchai erkölcsök s szokások uralkodnak, a mesterségek is igen ésszerűek, a búzát nagy mozsarakban törik össze, a gyapotot kezeikkel magozzák és a földet faekékkel szántják. Legfárasztóbb a maté szedése. Az indiánok ekkor égető sugarak alatt dolgoznak, az erdőkben a bökcsék (Stechfliege) sergei üldözik a munkásokat. . Iparnak jelei csak a fővárosban mutatkoznak, hol több ügyes kovács s aranyműves találkozik. A köztársaság hivatalos nyelve a spanyol, de magán- vagy családi körökben csak a fővárosban beszélik; többnyire a guarani nyelv van divatban. Ki kell emelnünk a népnevelés virágzó állapotát, elemi iskolákba Paraguay majd minden gyermeke jár. Nehány év előtt Corrientes ellen 4000 főből álló paraguay had *) 1862-ben 374,000 mázsa dohánylevél vitetett ki leginkább Anglia s Spanyolországba. indult, és e szép seregben alig akadt egykettö, ki irni, olvasni ne tudott volna. Európa melyik hadseregéről lehet ezt mondani ? Ez a jezsuita-küldérek érdeme, kik itt az indiánokat megtérítették, földművelésre szoktatták, népiskolákat állítottak, és az ország műveltsége s jólléte előmozdítására jótékonyan hatottak. Az egész ország ekkor egy család képét ölté fel: a mit egyesek szereztek, az nem volt övék, hanem az államé, miből aztán ők, mint e nagy család fejei, minden egyes tagnak élelmet, ruházatot, fegyvert osztottak ki. Az európaiaknak tiltva volt itt megtelepedni. E rendszerük irigységet s azon gyanút támasztotta ellenök, mintha maguk részére ott független birodalmat akarnának szervezni, azért onnan 1775. körül kiüzettek. — Azonban a felsőbb tudományoknak itt nyoma sincs, tudományos iskolák a köztársaságban nem léteznek. Dr. Francziának volt ugyan könyvtára, de ebbe senkit sem eresztett, magának unoka-öcscsének is, Lopeznek, ki jelenleg az állam feje, csak akkor adta az első könyvet kezébe, midőn az a cordovai egyetembe készült. Dr. Franczia akarata egy század-negyednél tovább uralkodott ez országban, s ez időszak alatt csak lopva lehetett könyveket bevinni. Assuncion sokáig volt a spanyol kormányzat középpontja. Midőn a buenos-ayresi királyság, melyhez a La Plata vidékén levő minden spanyol birtok csatoltatott, 1776-ban szerveztetett, Paraguay elhagyottságra jutott, mintegy elvált Buenos-Ayrestől. A forradalom Assuncionban 1811. máj. 15-kén ütött ki, letétetvén az ottani kormányzó. 1811. okt. 12-kén Buenos-Ayressel véd- és daczszövetségre lépett, és első volt a délamerikai spanyol gyarmatok között, melyek magukat függetleneknek nyilvániták. Már e mozgalmakban dr. Franczia kitűnő szerepet vitt. Az 1813-ban Assuncionban tartott nagygyűlés öt consullá nevezte, és mellé Don Fulgencio Yegrost, egy gazdag, fényűző kreolt; de ez csak a czimet viselte, Franczia pedig kormányozott. Az 1814-ki gyűlés dictatorrá választotta, melynek leteltével élethossziglan dictatorrá kiáltatott ki. Dr. Franczia 30 évig ült a kormány élén, mely időszak alatt az országot és népet egészen átalakitá. . Don Jose Gasparo Rodriguez dr. Franczia már ötven éves volt, midőn a legfőbb államhatalom reá bízatott. Atyja Brazíliában született, s Paraguayba jött dohánygyárt állítani. Fia a cordovai egyetemen tanidt, s jeles jogtudós lett. 1811-ben, midőn a forradalom kitört, polgármester volt Assuncionban. A függetlenség kikiáltásakor a közvélemény reá, mint a nehéz idők között legal- kalmasb emberre veté szemét, s őt állitá a hatalom élére. Franczia, igaz, rendkívüli jellem volt, kiben éles ellentétek egyesültek. 0 az újkor philosophiai tanaival tele volt, mégis absolut kormányozott, ő Voltairt dicsőité, s Machiavellit követte. Hajlama, körülményei s az ország kezelhetősége öt arra vitték, hogy tekintélyét mindenek fölé állítsa s az egész államot a maga egyéniségében központosítsa. 0 a gyűlésekre s határozataikra nem sokat adott, 1817-től az ő akaratja s parancsa lett a törvény, melynek mindenki engedelmeskedett. Egy minisztert csak azért tartott maga mellett, hogy legyen valaki, ki rendeletéit ellenjegyezze. Lassankint eltávolitá a kormánytól a pezsgő, ujjhuzó kreolokat, az alsó néposztályból egy hozzá hű, fegyelmezett hadtestet alkotott, még magát a papságot is akarata alá hajtá. Egy szava elég volt arra, hogy emberek elfogassanak, vagy agyonlövessenek. Másrészt: maga megvizsgált minden bírói ítéletet, erre nézve azt az elvet vallotta: mindenki egyenlő a törvény előtt. Meg kell vallani, hogy ő volt a legértelmesebb s műveltebb ember egész Paraguayban. Mindenki iránt méltányos volt, s úgy kormányozta a rábízott államot, mint egy gondos, de szigorú atya a maga házát. Már természeténél fogva komoly, önzéstelen s szilárd volt; féltek tőle, de egyszersmind bíztak benne, és mindnyájan tisztel
