Eger - hetilap, 1864

1864-12-29 / 52. szám

433

leforrázott, néz ki, és elfonnyad, szomorúan hirdetve azon erőszakos eseményt, mely itt pusztítva gazdálkodott.

Sok növény sejtjei vegyi hatású nedveket tartalmaznak, melyek gyakran csak gyenge, deáthatlan sejtfalak által választatnak el egymástól. Midőn most a beszü- remkezés előáll, ezen különféle nedvek elegyülnek, és egy- beköttetések támadnak, melyek magukban foglalják a megsemmisülés okát. Ily feltűnő változátokat idéz elő a fagyás, vagy jobban mondva a fölengedés, jóllehet csak oly növényeken, melyek égaljunk zordonságához nincsenek szokva; bár égaljunk növényei közt is elég található, melyre téli időszakunk zordonsága igen érzékenyen hat.

A honositott növényeknél az elfagyás csak abnormis állapotban idéz elő halált, mert e növények a lég változataihoz már annyira hozzászokvák, hogy az évről évre visz- szatérő tél rájuk nézve legtöbb esetben nyomtalanul múlik el, úgy hogy működéseikben legkisebb változást sem veszünk észre.

A hideg időjárás kezdetével évenkint megújuló tünemények nem mindig a hideg befolyásának róhatok fel, | gyakran a körülmények úgy összetalálkoznak, hogy nem vagyunk képesek mindig tudni, melyik erő volt itt irányadó, s melyik nem ? A falombozat megsárgulása, és vörö- södése az őszi tájkép egyéb jellegével tökéletes öszhang- zatban áll, s az élő természetnek téli nyugalomrai élőké- ! születe, valóban csalhatlan útmutató lehet a gyakorlati I életre nézve. Azon fákra nézve, melyek lombjaikat őszszel • a hideg beállta előtt lehullatják, a legkeményebb hidegnek sincs hatása; miután lombjaiktól megfosztva, a növényélet külső nyilváuulásai megszakadnak, s a növény a természetes érettség állapotához vitetik közelebb. Strőmer Márton már 1740-ben észlelte ezt, s az 1799-ik évben Angliában uralkodó roppant telet az eperfák kiállották, mialatt a honi és honositott növények köröskörűi tömegesen elfagylak. Az eperfák lombjai t. i. aselymérek élelmezése végett leszedetvén, ezáltal öntudatlanul a legbiztosabb óvszer alkalmaztatott azok elfagyása ellen. E példa kétségtelenné teszi azon állításunkat, hogy a hideg beállta előtt lombjaiktól megfosztott fákra nézve a legnagyobb hideg sincs káros hatással. H. J.

Nehány szó a czéhek elleneihez, és a szabad-ipar pártolóihoz.

II.

A mint a czéhekről és azoknak hasznairól irtani, és Ígértem, hogy nem oda vigyázok, hogy és mily ékesen Írjak, hanem lelkiismeretesen és minél igazabbat, itt a szabad- iparrendszerről is ép oly módon fogok szólani; szóval, a mit irok, az már mind megtörtént dolog és tény, hadd lássa czikkiró ur és a czéhek minden ellenei annak árnyoldalait is, egyúttal érinteni fogom az engedélyezett iparosokat is, kik kellő képzettséggel nem birnak ugyan, de azért felütik sátraikat bárhol, és csak terhére vannak a társadalomnak.

A szabad-iparrendszer nyerészkedési vágy kielégitése inkább, mint ama lelki meggyőződésből eredt józan gondo- [ lat, hogy: mint a madár repülésre, úgy az ember dologra teremtetett, és innen van az,hogy a szabad-ipar kihúzza a kenyeret a becsületesjózan iparos és ártatlan családjának szájából, ezt szükségre és éhségre juttatja, mert tapasztalásból beszélek, a történet szinhelyén, mint iparos, a jó remény fejében magam is jelen voltam nehány uradalmi vagy kincstári épületre nézve tartott árlejtés alkalmával,

hol asztalos-, lakatos-, kőműves.-, és ácsmunkák egypár ezer forintra rúgtak, az attól járandó szokott száztólit nem va- lánk képesek letenni, de letette azt egy zsidó vagy pénz- tőzsér — kinek különben is volt más életmódja — mi pedig szomorúan vonultunk vissza. Ily esetben sokszor nem tudja a jó nő, de leginkább a kis család, a borús apának eme változását megfejteni, hiszen ebből később csakugyan bekövetkezik, mit az írás mond: sírnak a kisdedek, és nincs, ki megtörné nékik a kenyeret, már pedig'az ártatlanok sírása felhat az égbe, s orvoslást kér. Igaz, hogy a felvállalt munkát a tözsér nem készítheti el maga, mivel nem tanulta, és igy csakugyan által adja azt iparosnak, a ki tudományáért tűrt, szenvedett, ázott, fázott, most pedig az ő vállalkozása következtében verejtékezett, s neki mégis csak a csont maradt. Már most nem-e látható ebből, mennyire meg van sértve az ige, mely szerint az mondatik: A munkás méltó a maga bérére. Ámde jelen korunkban, hol a kényelem és dologtalanság ütötte fel tanyáját, mégis sok pártolója van a szabad-ipar rendszernek, mert most a vállalkozók és szállítók serege hemzseg mindenütt, csak dolgozni kevesen akarnak, és méltán rájok illenek a derék német írónak eme szavai:

„Lernen vili ich nicht, aber lehren,

Arbeiten vili ich nicht, vohl aber Arbeiten vertreiben.“

Az úgynevezett engedélyezett iparosok tábora is nagy mértékben hátrányára van anyagilag és szellemileg a társadalomnak, mert a magyar édes anya hatodik megyében is fölkeresi édes fiát, és haza csalja ilyen szavakkal: magadnak keress édes fiam, ne más

.........nak, mit meg is

tesz az alig egy vagy más félévig vándorolt fiú, s haza megy, a czéhre mitsem ad, mert hallja, hogy már az úgyis elmúlik; és igy képzettsége felől senkitől kérdőre nem vonatik, s hozzáfog tanult mesterségéhez; — de már neki szükséges egy tanuló és vállal is föl ilyet; már most hogy tanít az mást, a ki maga sem tud? Coecus coecum duxit. De még ha a szükség kívánja, segédet is fogad, többnyire olyant, ki már rendes iparost meg nem tűrhet, s ezzel tekintélyűk és tudományuk igen egy fokon szokott állani, és csakhamar kifejlődik közöttük a per, mit már elintézés végett czélihez vinni nem akarnak, mert ahhoz nem is tartoznak, a hatóságnál még kevésbbé alkalmatlankodnak, és igy maguk elvégzik a pert, mi hogy sebesebben és minden kímélet nélkül folyt le, igazolják azt némely vonások, melyek testüknek mutatótábláin jó darab ideig láthatók. Ez megtörtént dolog. Majd az ilyen czéhen kívüli iparosok ketten társaságba állanak, kiviszi őket valami jámbor uraság, azon jó reményben, hogy ezek nem oly huzó-vonók, mint a czéhbeli mesterek, megvásárol nekik mindent, egész nyáron át eteti őket -— mit, hihető, számba sem vesz — mig végre egymást meghempergetik, mi korántsem onnét származott, hogy a munkának jobbani elkészítésén vetélkedtek volna, inkább más valami egyébből, és igy végre a jó uraság maga is helátja, hogy a rendes czéhbeli mester által kevesebből kiállíthatta volna munkáját. Ez is megtörtént dolog.

Már most kérdem, hogy az ilyen czéhenkivüliek sza- poritják-e a becsületes állampolgárok létszámát? avagy virágzik-e általuk az ipar? Oh nem! haszonvehetlen tagjai ezek a társadalomnak, a haza csakis a rendes és társas polgárokra számíthat mindenkor, és csak azok fizetik legbiztosabban az állami, és mindenféle adók nemeit.

Sokat lehetne még írnom arról, hogy a czéhek eltörlésére vonatkozó indítvány, már nehány év alatt mennyire megrontá a fiatalságot anyagilag és szellemileg ; de tilt*