Eger - hetilap, 1864

1864-12-01 / 48. szám

II. évfolyam.

48. szám.

Dcczcmber 1 én 1864.

Előfizetési dij:

Egész evre . Félévre . .

Negyedévre . Egy hónapra

. 5 ff — kr • 2, ,50.,

. I „ 30 „

. - 44 „

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Hetilap, megjelenik minden csütörtökön,

lílftfizetéseket elfogad •• EGERBEN a szerkesztőség (803. szárit), — a kiadó-hivatal (Szent-János-utcza Violet Otto könyvkereskedése); az érseki lyceumi nyomda irodája, — Jentsch Gottlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraénkl Bernát könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN

Pop l an Edé könyvkereskedése,— és minden cs. kir. postahivatal.

Gőzmalom, vagy vízimalom?

Úgy véljük, nem vétünk e lapnak iránya, nem olvasó- közönségének érdeke ellen, ha olykorolykor a mindennapi élet egyes anyagi körülményére, sőt a háztartás egyikmásik tényezőjére is kiterjeszkedünk ; már csak azért is, hogy polgártársainknak tájékozásul adatokat nyújtsunk, s őket a takarékosság szükségességére figyelmeztessük. Avagy van-e ez időszerint előbbvaló polgári erény, mit inkább kellene polgártársaink emlékezetébe hoznunk, s szivökre kötnünk, mint a takarékosság?! Nem tartozik ide azon okokat fejtegetnünk, melyeknek öldöklő hatása, közreműködése folytán oda jutánk, a hol állunk; de azt mindenki tudja, mert látja, hogy roszul állunk, nem- zetgazdászati tekintetben hanyatlunk, iszonyúan, progressiv módon hanyatlunk... És e hanyatlás ellenében, legalább a jelen viszonyok közt, nines hathatósabb óvszer, mint a takarékosság, melyet nem kétkedünk a legkitűnőbb polgári erények egyikeül magasztalni, mert midőn az egyes polgár anyagi létét szilárdítja, gyarapitja, közvetve az összes nemzet anyagi erejét hatványozza; nem kétkedünk tehát, és nem szününk-meg úgy az egyesek , mint az összes nemzet érdekében pályatársaink füleibe dörögni, hogy: takarékosak legyünk, hacsak azt nem akarjuk, hogy egy rövid évtized alatt a „Vergleichsverfahren“ intézményének áldásos (?) gyümölcseit bőségesen arassuk; hacsak nem akarjuk, hogy a pauperismus (elszegényedés), mely már is hatalmasan kopogtat aj tahikon, hemzseg utczáinkon, mely már oda is eljutott, hol csak néhány évvel előbb is még a község harmadik negyedik faluból szerzett magának „szegényt“ (koldust): és hol szinte alig 4—5 év előtt még a községi ,elég szűk szegény-intézetben az alapított helyekre nem akadt vállalkozó, — hogy mondom a pauperismus óriássá, a haza emésztő sebévé nője ki magát. .. ha végre nem akarjuk, hogy minden pénzünk amaz élelmes gescheftelő néptöredék zsebébe vándoroljon, melyről Egerre vonatkozólag, 20 évi meghonosulás után bátran elmondhatjuk, mit egykoron a keresztények egyik szószólója, a kereszténység 3-ik századában a pogányoknak mondott, midőn igy szólt „tegnapiak vagyunk, és már is minden tért elfoglaltunk tőletek, városaitokat, szigeteiteket, magát a hadsereget, a császári udvart, a tanácsot, pia- ezot; csupán templomaitokat hagytuk meg“ (ezeket pe- dik legkönnyebben elfoglalhatnák, mert többnyire üresek.) ! Értjük pedig a takarékosság alatt nemcsak azt, hogy feleslegesen, erőnk felett ne költsünk, és bevételeink s kiadásaink mérlegét rendben tartsuk; nem, mi többet kivánunk; mi azt kívánjuk, hogy a fényűzést szigorú korlátok közé szorítsuk, hogy magunktól az élet egynémely szabados kényelmeit is tagadjuk meg, szokjunk hozzá a nélkülözéshez, és ne elégedjünk meg a tőke fen- tartásával, hanem azt gyarapitani törekedjünk.

Ugyde — fogja kérdeni a türelmes olvasó — miként függ össze mindez a malommal? Megmondom. A takarékosság azt is hozza magával, hogy szükségeink beszerzésénél a czélszerüség mellett a jutányosságra is tekintsünk ; az tehát a kérdés: melyik malom jutányosabb, a gőz- vagy vizimalom-e? Városunkban évek óta fennáll, sőt virágzik nemcsak, hanem progressive gyarapodik is egy gőzmalom ; miből világos — az okozatból az okra következtéivé — hogy jó keresete van, műszóval kifejezve jó g e s c h f- te két csinál. Napokint látjuk, mint tódulnak hozzá az emberek, mint mondani szokták, „buzájokat lisztért becserélni.“ E forgalomnak a közelebbi években kétségkívül nagy előmozdítója volt a vízhiány; de meg sokan felettébb kényelmesnek is tekintik, hogy beadják a búzát., s minden haladék, minden várakozás nélkül kapnak lisztet, még pedig —- mint hiszik — jobb, finomabb lisztet, mint a minőt a vízimalom ad. Vegyük szemügyre legelőbb is a gőzmalmi lisztnek állítólagos finomságát, és jóságát ; eleve megjegyezve, miként a hengermalmok e fejtegetés körén kívül esnek, s csak is a gőzmalmok forognak szóban. Nem ismerjük tüzetesen egyik malomnak se belső szerkezetét, de úgy véljük, hogy a gőz- és vizimal- mok közt az teszi a legfőbb különbséget, hogy ezeknek müvét az Istenadta viz, amazokét pedig a mesterségesen, és költségesen fejlesztett gőz hajtja. A szerkezet azon része, melytől a liszt finomsága föltételeztetik, felfogásunk szerint a vízimalomnál is szintoly tökéletes lehet, mint a gőzmalomnál, a mint hogy saját tapasztalásunk szerint is, az úgynevezett vizi mtímalmok teljes finomságú lisztet adnak. Ha ezen — nem szakértői — felfogásunk áll: akkor természetesen a gőzmalom gyártmányának egyik hiresztelt előnye megbukott. A mi a jóságot illeti: ezt gazdasszonyáink Ítélhetik meg; és annyit mondhatunk, hogy előttünk nem egy jeles gazdasszony kétségbe vonta a gőzmalmi lisztnek mások fölötti jóságát.

Hanemhát kényelmes és olcsó a gőzmalom, jelesen búza becserélése esetében? Hogy kényelmes, az való; mert hiszen az eljárás rövidsége mellett a buzabe- cserélés nem vesz igénybe sok időt; legfölebb is egy napot kellene a vidékinek várakoznia, s ez is csak akkor, ha nagy a tolongás; mig ellenben olykor hetekig kell várakoznunk a vizmalomnál, mig búzánkra kerül a sor, addig pedig azt a molnár becsületességére bizni kényszerülünk. De hogy egyszersmind olcsó is volna, azt a gőzmalmok t. ez. tulajdonosainak, részvényeseinek, és pártfogói-