Eger - hetilap, 1864
1864-11-17 / 46. szám
374 A borárverésről. *) IT. Előbbi czikkemben megmutatni igyekeztem azt, hogy a külföld sokkal kevésbbé ismer bennünket, mintsem bortermelésünkre kellő figyelemmel lehetne; ennek épen most is egy nevezetes bizonyítványát tapasztaljuk. A pesti lapok hirdetik, hogy egy porosz ház ügynökét Pestre küldé 25,000 akó vörös bor vásárlására. Hazánkban Buda, Eger- Visonta, Ménes, Karlovicz, Szegszárd, Versecz és Villány a nevezetesb vörös bort termő vidékek, s ezek közt Eger tán a legterjedelmesebb szőlőkkel bir; és mégis a kereskedő, ki szeret első kézből vásárolni, nem Egerbe küldé ügynökét, hanem Pestre, kétségkívül azon nézettel, hogy ügynöke az ország fővárosában majd nyer kellő utasítást. Némelyek azt mondák: mily sokat fáradoztam és áldoztam már én, és mégis alig van sikere; ez igaz, de ebből nem az következik, hogy tehát mit se tegyünk, hanem hogy az, a mit tettünk, még kevés a sikerre, s igy még igen sokat kell tennünk. E sok között egyik, és tán legfigyelemger- jesztőbb lenne az ajánlott borárverés; melyet szükséges lenne állandósítani akkép, hogy az, évenkiut kétszer is, tavaszszal és öszszel ismételtetnék. Ha reá tudnók venni magunkat ennek létesítésére, első kötelességünk lenne az, hogy borainkat kellően elkészítsük, pinczénket rendben tartsuk, és minden e körüli eljárásunkban becsületességet tanusitsunk. Boraink kellő elkészítését illetőleg, még a végzett szüret előtt ajánlottam e lapokban, hogy szerezzék meg bortermelőink Entz Fér. borászati utazásának Francziaország- ban és a Rajna vidékén, kiadott leirását. Ebből e tekintetben sokat lehet tanulni. 50 példányt küldött hozzám szerző e könyvekből az egriek számára, mely reánk nézve legtöbb érdekkel bir; ára 50 kr. És ki hinné? e könyvecskéből mindeddig csak 8 — mondd: nyolcz példány kelt el itt, hol 500 is elkelhetne. Ez nem mutat elő- haladásra törekvést; pedig csak jól kikészített borainkkal nyerhetjük meg a vevők seregét, és tarthatjuk meg állandóan. Másik főkelléknek mondám, hogy minden eljárásunkban becsületességet tanusitsunk; ez az, mi leginkább emeli hitelünket. A 48-ik előtti időben akadtak köztünk borkereskedők, kik boraikat különféle oly szerekkel festették, melyek azokat gyakran megrontották, és sok kellemetlen dolgok eredtek belőle mindnyájunk rovására. A boroknak akkénti kezelésére már számos évek óta nem volt szükség, miután 16 év alatt 12 jó bort termő év volt, mig a korábbi 20 év alatt alig termett 4 évben jeles bor. Ily idő ismét bekövetkezhetik, de azért mellőzui kell az afféle kezelést. Másik kellék hitelünk fentartására az, hogy igaz mértékkel mérjünk. A régi időtől szokás Egerben nem akó-, hanem hordószámra, és azt is párjával, alkudni a bort. Igaz, nem mondjuk azt, hogy 3 vagy 6 akót adunk, de a borvevő azon hiszemben alkuszik, hogy a hordóban 3 vagy 6 akó van; jelenben pedig ezt is osztrák mértékben számitja. Már ha most találkozik oly eladó, ki kisebb hordókat tart, ezzel a vevőt megcsalja, s mindnyájunknak árt vele. Nem tudom, igaz-e, de bizonyos embertől hallottam, hogy egy termelő hordáit magyar akó szerint rendelte meg bodnárjánál olyképen, hogy tartalma a kis itcze után számittassék, tehát csak 192 itcze legyen 240 helyett; ha *) A lapunk múlt számában e czim alatt közlött czikk23-ik sorában előforduló „Előlkezdették“ szó a szöveghez nem tartozván, tévedésből szedetett oda. Szer k. igaz, úgy ez azúr olcsóbban adhatja borait. De bizonyosat is mondhatok, mi velem történt. A múlt évben egy egri szőlőbirtokos az ostorosi dézsmán egy hordóval adván kilen- czed fejében, midőn tartalmát saját hordómba átöntöttem, annak igen sok hiánya volt; ezen megütközvén, a hordót megmérettem Egerben a hivatalnál; tartalma 2 akó 29 pint volt, és midőn az illetőtől követeltem a hiányt, nekem levélben azt irta, hogy az ő hordói mind olyanok. Ez valóságos tény, hordója most is nálam van bizony itékúl. Megtörténik ugyan, hogy a régi időből találkozik a gazdánál még kisebb hordó, de az illetőnek valamennyi hordója uj volt, és akkép készítve,! hogy magassága a rendes 3 akósé- val egyenlő, de a hordó rövidebb egy tenyérnyivel. Pedig e bortermelő borokkal kereskedik, és ezeket külföldre is szállítja. Ha ő ily hordókban küldi a bort, akkor 1) rontja mindnyájunk hitelét, mert a vevő csalatva érzi magát, és azt hiszi: Egerben minden termelőnél hasonló hordókat talál: 2) ront minket, mert mi, kik igaz mértéket adunk, borainkat nem adhatjuk azon olcsó árért, mint az érdeklett; és igy a vevő tőle vesz, kevesebbet ugyan, de ő azt nem tudja. Az ily eljárás mindnyájunk kárára szolgálván, nekünk ez ellen tömegesen kellene föllépnünk, és az ily termelőnek, mint hitelünk rontójának —■ megbüntetését követelnünk.. Epen e napokban hallottam, hogy felsőbb helyről rendelet érkezett, melynél fogva a boros hordók ezentúl megmérve tartassanak, mivel ellenkező esetben, ha a hordók hiányossága miatt panasz tétetik, 20-tól lOOftrabün- tetfcetik az eladó. És ez azon ok folytán történik, mert ta- pasztaltatott, kogy 3 akó helyett 2^/^ akó is adatott.Nem tudom, mely vidék adott okot e rendeletre, de minthogy Egerben vannak szokásban a 3 akós hordók, hihetőleg reánk czéloz. Azonban bárhonnan származott az ok, ez reánk felette terhes kötelességet ró, mert nem tekintve a hordók egyenlőtlenségéből eredő kellemetlenségeket, tetemes kiadásokra kényszerít. Én nem régiben mérettem hordókat, de a taksát felette terhesnek találtam; mennyivel terhesebb lesz pedig, ha a méretést tömegesen kell eszközölnünk! Azért,ha ennek megkell történni,szükséges lesz lépéseket tenni aziránt, hogy a méretési dij kevésre szál- littassék ; továbbá kivánnunk kell azt, hogy tömeges megméréseknél a hivatalnok köteles legyen a termelőnél megjelenni s a mérést ott végezni, mivel sokkal könnyebb azon néhány bélyegvasat az illetőhöz vitetni, mint 50—100 hordót a hivatalba hordatni. Egyébiránt a hordóméretésért én nem neheztelek, ha az általánossá leend. Ezek azok, mikre bortermelő társaimat figyelmeztetni s közös lépésre fölhívni jónak láttam. Azok, kik velem egyetértőleg a közügyben működni kivánnak, engem mindenkor társul tekinthetnek; és miután naponkint növekszik azok száma, kik az inditványozott árverésben részt- venrii ajánlkoznak, reményiem, hogy e dologban a kellő lépéseket rövid idő alatt megkezdhetjük. Működjünk tehát, nehogy elmondhassák rólunk: „ki tétlenségben nyomorog, megérdemelte sorsát.“ Joo János. Hevesmegye gazdasági egyesületének f. é. október 22. — 24. Jászberényben tartott gazdasági kiállításában a gépészeti szakosztály jegyzőkönyve. Jelen voltak: Visontai Kovách László, szakosztályi elnök; Bathó Ignácz, Grubiczi György, Hegedűs Zsigmond, Petaes József, Szávoszt Frigyes, Tarnay Károly szakosztályi tagok; Beökönyi Viktor jegyző.
