Eger - hetilap, 1864
1864-02-04 / 5. szám
38 váltásoknak; a közéletben pedig a mindennapi beszélgetésnek, s kevés olvasott ember van, ki majd reménynyel, majd félelemmel ne tekintene e magában csekély fontossággal biró kis ker- czegség felé. A dolgok ma még nem állanak úgy, hogy egész biztossággal meg lehetne jósolnunk az uj fordulatot, melyet a schles- wig-holsteini iigy kevés nap alatt veend. Most egyaránt igazolva látjuk, a reményt a békét s a félelmet a, háborút illetőleg. A con jecturák taglalása, melyek e kérdésre vonatkozólag itt ott fölmerülnek, e lap körén túl esvén, bevárjuk az eseményeket, s azokról annak idejében értesitendjük tisztelt olvasóinkat. Most csak magát a herczegséget szándékozunk megismertetni, s úgy hiszsziik, nem lesz egészen érdektelen,egy pillantást vetni azon kis pontra, mely némely vérmes reményű vagy túlságosan félénk politikusok szerint hivatja lenne, Európára az általános háború iszonyait vagy béke áldásait árasztani. Schleswig és Holstein fekvésűknél fogva a czimbriai félszigethez tartoznak, s ennek kisebb, de termékenyebb déli felét foglalják el. Dániától különválva és az augusztenburgi ház alatt egymással szorosan egyesülve, egy herczegséget képeznek, mely 333 □ mérföldnyi területével nagyobb, mint a szász királyság, 950,000 lakosával népesebb, mint a német nagyherczegségek má- sodika — Hessen-Darmstadt. Ha a herczegség területét áttekintjük, úgy találjuk, hogy az három egymástól lényegesen különböző földcsíkra oszlik föl, melyek északról dél felé nyúlnak ki, hasonlóan egy háromszinü szalaghoz, melynek színei egymással felötlő ellentétben állanak. Az első csikót a keleti tengerparti vidék képezi. A sövény- zettel környezett termékeny szántóföldekből gyönyörű zöld halmok emelkednek ki, melyek egy pár száz lábnál sohasem magasabbak, s gyakran egymáshoz oly közel s oly rendben állanak, mint a szőlöfürt szemei. A magas sudaru bükkfák árnyékaikat egészen a kékszám tengeröblökre vetik, melyekben a hajók és hajósok sürgölődnek, és a melyek partjait legtöbbnyire kis városok népesítik. Ama halmok között, melyeknek fűvel vagy cserjével benőtt világoszöld csúcsai majd valamely erdőből, majd pedig a rétek- és szántóföldekből emelkednek ki, tavaknak látszó kis patakok kígyóznak. A sövényeken bellii számos, veres- szinü marhanyájak legelnek, melyek e vajtermelő vidéknek büszkeségét képezik; helylyel-helylyel toronymagasságu hollandi szélmalmok és csinos falvak szalmafedelci láthatók, melyek nagyrészt az angolszászféle lófővel, néha pedig gólya fészkekkel ékitvék; itt-ott majd büszke urasági lakok, majd pedig régi modorban épült templomok sajátszeru tornyai kötik le a vándor figyelmét. Ha az ember a keleti tengerpart szép kis völgyeiből kilép, hirtelen egészen uj világ áll előtte. Ez a második földvonal, mely nagyobbára sivár homokhalmokkal van beborítva, s ekként meglopó ellentétben áll az előbbenivcl. A zöld legelők, szántóföldek, erdei halmok, patakok, tavak és öblök helyeit terméketlen s ide- genszerü pusztaság, mocsárok és homoksivatagok foglalják el. Néhol a barnavöröses rónaság fekete mámorkával s apró fűzfákkal van benőve, másutt sovány s kiégett fű lepi el a mérföldekre terjedő homoksikot. Csak ritkán látható e sivár vidéken egy-egy utazó kocsi, mely után vöröses porfelleg húzódik a légen keresztül. Helyenként szétszórt lakhelyekből álló falvak mutatkoznak, hol azonban alig található csak egyetlen egy élőfa is, melyen az utazó a homokpusztaságon elfáradt szemeit megpihentethetné. Itt-ott egy két eltévedt cserje világosan mutatja, hogy e pusztaságot erdővé átalakítani haszontalan kísérlet. A lápokon haszonvehetetlen sás és káka, a szárazon bogácskórók szokatlan suhogásai ijesztik vissza az enyhelyet kereső madarakat. Itt pacsirta éneke, amott a bibicz kiabálása hallható, különben minden csendes, élettelen s idegenszerii. Néhol a dombok között egy kis patak húzódik át, melynek tápláló nedve életet kölcsönöz a kiaszottnak látszó közel tájéknak. Itt rétek, termékeny szántóföldek, nyájak és csinos falvak is jelentkeznek. A közelebbi emelkedés ismét pusztaságra, a közel hajlás ismét kellemes pázsithoz vezet, és igy az utazó oázokról oázokra bukkan, mig végre a gyakran mutatkozó délibáb a láthatáron számtalan hajókat, a valóság pedig az Északi tenger barnaszürke hullámait tünteti föl. Most a harmadik vonal kezdődik; ez zöld és életteljes, mint a keleti, helyenként sivár, mint a középföldvonal, változékonyságában hasonló a tengerhez, melynek termékenységét köszöni: ez a marschok hazája. A tenger árjai és hullámai ellen erős gátak és töltések védik, melyek az országrészt nagyobb kerületekre, ezeket pedig a számos csatornák kisebbekre osztják fel. A homoksivatag hosszában nagy falvak és tanyák terülnek el. Itt- ott számos nagyszerű lakok szemlélbetők, melyek mesterségesen készített halmokra építve és sánczokkal környezve, ugyanannyi kis várhoz hasonlítanak. Egyforma, gazdag és nagyszerű itt minden, mit a szem lát. Négy, sőt hatfogatu ekék is nagy fáradsággal szántják a kékes agyagföldet. Kövér búza, kövér repeze és lóbab váltják itt fel egymást. A legelőkön számos marhanyáj legel, mely kivált ősz felé, alig bírja hordani faggyúját, mely a schleswig-holsteiniak fő kiviteli czikkét képezi. Itt az emberek is testesebbek és egészségesebbek mint másutt. Egy kissé mesz- szebb nyugat felé a vattok hazája fekszik; ez részben apró szigetekből áll, melyek lakói általában matrózok lévén, egykoron a német tengerészeinek hasznos szolgálatot tehetnek. Mi a népet illeti, nemzetiségi különbség közöttök nincs; csupán a nehézkes marschok és a homoksivatag élénkebb lakói, úgyszintén a Schleswigben, politikailag egyesült törzsek között vehető észre némi jelentéktelen különbség. Nem csak Holsteint, de Schleswiget is egészen Schlei- és Danewerkig szászok lakják. A wagriaiak Holstein délkeleti vidékén nem szlávok többé, s ma már szomszédaiktól sem nyelvre, sem szokásokra nézve nem különböznek. Propsteier népe, mely a kiéli öböltől dél felé nyúló vidéket lakja, s körülbelül húsz faluban székel, csupán a nők sajátságos öltözékei által különbözik a többi holsteiniaktól, különben épen olyan kéménynélküli és szalmával fedett házakban laknak, mint a szászok, ezekkel közös szokásaik vannak, s földeiket úgy művelik, mint ezek, épen oly józanok, s a gyakorlati életben épen oly okosak s tevékenyek, mint azok. A szászoknak legközelebb északi szomszédaik az angelek és angliták. E népek vegyitéke ama régi angelek- és szászoknak, kik Hangist és Horsa alatt Angolországba vándoroltak, úgyszintén az északról és délről Ifevándorlott jiiteknek és szászoknak. Ma már kilencz tizedrésze ezeknek is német; különösen va- gyonosságuk s ebből származott hiúságuk által tűnnek ki. Flens- burgon felül több kerületben a dán elem jelentékenyebb, s mint ilyen egészen dán érzelmű. A házak is másként vannak építve, mint déli és közép Schleswigben, sőt szokásaikban iskülönböznek ezek lakóitól, s fájdalom, nem előnyükre; a mezei gazdászat- ban azonban egyenlő módot követnek. A Schleswig! dánok-, angelek- és szászoktól lényegesen különböznek a friezek, kik a marschok hazájának nagyobb részét, Schleswig nyugati tengerpartját, úgyszintén az ezzel szomszéd szigeteket bírják. Ezeknek saját nyelvök van, s a szárazföldiek nagyobbrészt marhatenyésztéssel foglalkoznak, a szigetek lakói pedig kivétel nélkül tengerészek, kik mindamellett hogy őseik jó tulajdonaiból sokat megtartottak, sőt némelyek közülük a tudományos pályán is kitűntek, szellemileg az angeleknél le- jebb állanak. Ezekkel törzsrokonságban vannak az eidersted- tiek, és a ditmarsok, kik a 16-ik században köztársasági alkotmányukat a dánok ellen vitézül védelmezték s fentarták. Minthogy azonban ezen törzsek is inkább a németekhez, mint a dánokhoz sorozandók, ha a schleswigieket nemzetiségi tekintetben
