Eger - hetilap, 1864
1864-02-04 / 5. szám
36 gadva meg ne lepte, s ajkaira egy „ah mi szép“-et ki ne csalt volna. Egy ily tulipánkei t volt a f. hó 27-ki tánczvigalom. Csak ott, a hol az egyesek báj és kellemben egymással versenyezhetnek, lehet a csoportnak is oly igéző hatást gyakorolni, mint a milyet ezen tánczvigalom minden jelenlevőre gyakorolt. Csak egy véleményt lehetett minden, oldalról hallani s az eme egyetlen szóban öszpontosult: gyönyörű! Hányszor nem jutottak eszünkbe, midőn előttünk egy-egy vigadó pár ellebegett, a költő eme szavai: „0 süsse Augen, fromme Liebessterne!“ Az öltözetekben, melyek izlés tekintetében egy elsőrangú fővárosi bálnak is díszére válhattak volna, a rózsaszín volt túlnyomó, mintha azon elégedett, valódi jó kedvnek, mit az arcz halvány mosolya még oly kevéssé fejez ki, mint a fény a meleget — hiányát akarta volna kipótolni! És eme csöndes jó kedvet kedvező jelként tekintettük. Mig a kedélybeteg, ki melancholiában szenved, lehangolt állapotát megtartja, az orvos mosolyog — mert remél; de ha a lehan- goltság exaltált jó kedvbe megy át, az orvos elkomorodik, mert csügged. — A tikkasztó lég súlyát, mely a komor jelenben mellünkre nehezül, a zománczos elefántcsont-legyező talán el képes hajtani? Oh nem! az csak pillanatnyi enyhülést szerez, mely után a lankasztó hév csak annál érzékenyebb. Ha ama csöndes jó kedvet nem látom, Róma éhező polgárainak jelszava: „panem et circenses“ — kenyeret és circust — talán eszembe jut. De leolvasható volt az arczokról, hogy azon örvény széle előtt még nem állunk, a hol az ölelő kedv devise: „bort és czigányt,“ arra változott volna át: „kenyeret és czigányt“! S midőn ama sok díszes toiletten végig tekintettem, ismét eszembe jutott, hogy mennyivel több a nőre egy ily tánczvigalom a puszta vigadás- nál! — mennyivel több egy kies vidék, mely termékekben dús, egy puszta tájképnél! És megnyugodtam, mig mások háborogtak. Végül egy kis érdekest! Ez nem kevesebb, mint egy „lovag,“ ki ugylátszik, hegyeken szokott járni, s innen letekinteni a síkra, azért van szüksége perspectivre, melyet azonban megfordítva illeszt szemeihez, s azért nem csoda, ha a legközelebbi tárgyakat is oly messzeségre látja magától, mint a holdvilágot. Mint a magaslatok embere, a madarak nyelvét igen érti, s édes, nyájas hangon (de a mi saját-szerű, nem a lovagok nyelvén!) a szépekhez igy esdekel: „Wenn ich ein Gimpel wäre, So flög’ ich gleich an dein Herz, Du bist ja hold den Gimpeln Und heilest Gimpelschmerz!“ Mielőtt távozánk, még egy végpillantást vetettünk a szép mulatókra, s ismét szemünkbe tűnt a szép főn két hófehér köz t a vérpiros kamélia! Isten önnel! K. Levelezések. Heves, januárhó 25-én. A jelen nyomasztó körülmények figyelembe vételével nincs község, mely a múlt évi aszály által sujtatva, a maga szegényeiről tehetségéhez mérve ne gondoskodnék. — Városunk is egyike lévén e csapás által sújtottaknak, a nép javáért ernyedetlen buzgalommal fáradozó lelkipásztor, nt. Ivády Rudolf ur, szószékből hitta föl híveit adakozásra, s nem kiméivé a fáradságot, önmaga jár házról házra, részint hogy az adakozók alamizsnáját beszedje, részint pedig, hogy a valódi szegényeket saját tűzhelyükön felkeresve, biztos tudomást szerezzen arról, kik és mennyiben igénylik a segélyt. — Az eddig ily módon begy tilt összeg alig tesz 60 o. ért. forintot, ide nem értve nehány földbirtokos ur ajánlatát, igy t. Kanyó Gábor ur husvét napjáig 12 egyént, b. Butheon ő mlga 6 családot, t. Dobóczky Ignácz ur 2 egyént, Luzsi Antal kovácsmester ur 1 egyént mindennap, t. Makkay Gyula esküdt ur pedig hetenként háromszor 1 egyént táplál tavaszig. Jelentékenyebb összeget ajánlottak: t. Okolicsányi József ur 10 pozsonyi mérő búzát, t. Markovics János ügyvéd ur 5 frtot, nt. Ivády Rudolf plébános ur 5 frtot, Braun Ábrahám ur, izraelita 5 frtot, t. Kiss István szolgabiró ur 5 frtot. Valóban csekély összeg, ha tekintjük városunk mintegy 5000 főnyi népességét, s azt, hogy már eddig is 135 véginséggel küzdő család íratott össze. Ezelőtt is, mint már e lap hasábjain említve volt, 100 frt fens. Koburgh herczeg ajándékából, — s más kegyes adakozásból összegyűlt mintegy 200 frtnyi összeg adatott át a bizottmány által a város elöljáróinak kiosztás végett; azonban hogy azon panasznak hely ne adathassék, miszerint álszegények részesültek volna ezekből, — Heves városa inségi bizottmánya folyó hó 23-ik napján ülést tartott, melyben a következők történtek: 1) nt. Ivády Rudolf plébános ur, mint a bizottmány elnöke előadta, hogy a hevesmegyei központi inségsegélyzö bizottmány Heves városa részére 30 p. mérő gabonát adott. Határoztatott, hogy az egri gőzmalomban megerőltetvén, mielőbb haza szállít tassék. — A kiosztás a városházánál naponkint délutáni órákban, a következő napra elölegesen minden egyénre (két gyermeket egy egyénnek számítva) 1 itcze lisztet s a begyült pénzen szerzett szalonna- és sóból aránylagos mennyiséget számítva, — a helybeli t. káplán, Bányász Sándor ur és egy bizottraányi tag felügyelete alatt eszközöltetik. 2) Az egri érsek ö nmga által kegyesen ajándékozott 30 öl fa, a távolság miatt elfuvarozhatlan lévén, eladatott és az érte bejött összeg a bizottmánynak kézbc- sittetett. — 3) A bizottmány gyűléseit minden szombaton tar- tandja, a következő héten teendők megállapítása végett. 4) A - idegeneknek, valamint a város pecsétje, s a bizottmányi elnök ur aláírásával ellátott engedély nélküli helybeli szegényeknek a koldulás szigorúan megtiltaték. — Eme határozatok foganatosítása folyó hó 28-án veszi kezdetét. Végre a kegyes adakozók részére a bizottmány által a szegények nevében hálás köszönet szavaztatott. A mai napon tartott téli országos vásárunkra azt mondhatni, hogy volt is, nem is, — mert a mesteremberek alig árultak két óra hosszat, s aligha több nem volt ez idő alatt is az áruló, mint a vevő, ámbár a szokottnál sokkal kevesebb árus volt. — Szarvasmarhát vidékről hajtani, az itt-ott még dühöngő vész miatt, tilos volt, s egyedül a városiak között volt cserebere. Hetivásárjaink azonban igen keresettek, úgy, hogy még a Nyírségből is hoznak hozzánk gabonanemiieket; — a legutóbbi alkalommal ily áron keltek: a t. búza pozsonyi mérője 5 frt, — 5 frt 20 kr, a kétszeres 4 frt 20—60 kr, a rozs 3 frt 40—80 kr, a ku- koricza 3 frt 80 kr, — 4 frt, a zab 2 frt 50 kr, a tojás párja 7 kr. Farsangunk a jelen időhöz mért csendes, egy pár lakodalmi verekedés kivételével. Tomaji. Apróságok. A(Csodagy érmék.) Roccabella toscanai helységben él egy 12 éves íiu, kinek czombjai össze vannak nőve, s csak egy lábban végződnek. E fiú bot segélyével oly gyorsan halad ugrálva, mint bármely ép lábakkal biró ember. „Már most csak az a kérdés — jegyzé meg egy valaki az esetre vonatkozólag — hogy vájjon e csodagyermek egyetlen lába jobb-e vagy bal?“ A (Egy színész) valamely színháznál vendégszerepelni akarván, a bevétel harmadrészét kívánta tiszteletdijul. „Az ég szerelmére! — kiáltott fel erre az igazgató — hiszen az egész bevétel sem tesz egy harmadrészt!“ A (M i f é 1 e költő?) Egy szegény költő segélyért fordult egy gazdag emberhez. „Miféle költő ön — kérdé ez— színi vagy lyrai ?“ „Én, uram, éhező költő vagyok !“ — felelt a poéta nagy szerényen.
