Eger - hetilap, 1864

1864-10-13 / 41. szám

322 keserű panasz emeltetik Angliában a felett, hogy rövid idő óta ott sok kandalló készíttetik, s hogy fatálak helyett agyag és czinből készítettek hozatnak be. 8) Mi, az újabb nemzetgazdászati irók nyomán, a fény­űzést az anyagi javak oly fogyasztásának (költségtevés, kiadás) mondjuk, mely a valódi szükségleteken túlmenő czélok kielégítése végett történik.9) Senki sem fogja fényűzésnek mondani azon kiadáso­kat, melyek az élet, egészség, és az ember feladatát képező tevékenység fentartására megkivántatnak. Egy ital viz,egy falat kenyér, egy üveg orvosság, mely egészségünk hely­reállítására szolgál, bármily drága legyen is, senki által sem fog fényüzési czikknek tartatni. — De ezen lényeges szükségletekben még nem találhatjuk a „valódi szükség­letek“ határát. Ide kell t. i. még vennünk mindazon szük­ségleteket is, melyek a természeti ösztönön tulmenve a nevelés, szokás, erkölcsök, társadalmi állásban stb. egy egész népnél, rendnél, osztálynál, vagy egyeseknél gyöke­reznek, s mint ily értelembeni szükségletek általánosan elismertetnek, —ugyannyira, hogy azoknak kielégítését csak is a társadalmi bevett szokások megvetésével a cynismus kétes világánál lehetne mellőzni. Azért jól mondja Rotteck,hogy „a valahol általában ural­kodó, továbbá bizonyos osztálynál szokásos, s azért állás- szerűnek nevezett életmód, még az elv, és hajlamoknál fogva takarékosabb embernél is, mind magára, mind csa­ládjára nézve valódilag szükségessé tesznek bizonyos kiadásokat, melyek egyátalában nem tartoznak az absolut szükségletek közé.“ 10) A valódi szükséglet tehát ily mó­don legkisebb fokát fejezi ki azon szükségleteknek, me­lyek concret esetekben physikai szükségérzet, szokások, erkölcsök, társadalmi állásnál fogva követeltetnek; s azért ha valamely osztálynál, vagy egész népnél is a többség ezeken túlmegy, mint ezt gyakran a divatnál, mely a jó­s) Roscher: System des Volkswirtschaft 1. Band, § 224. 9) íróink közül e tekintetben 1. Kautz Gyula id. műnk. 50 §. ki a fényűzésnek négyféle értelmezését adja, s ö maga Ro- schert követi; és Karvasy Ágost, idéz: műnk. 163. §. Ha mi a tu­domány szempontjából akarjuk a fényűzést méltányolni, akkor azon különböző értelmezésektől, a melyeket arról a közéletben szoktunk hallani, el kell tekintenünk, és annak fogalmát a gya­korlati élet útmutatása szerint tudományosan megállapítanunk. Azon lényeges eltérések az értelmezésben a közönséges életben, a melyek részben a tudományba is átszivárogtak, onnan erednek, mert sokan a fényűzésnek vagy csak káros oldalát, vagy lega­lább annak csak egy bizonyos irányát jelölték e szóval. L. Rau: Ueber den Luxus. Dr. Eminghaus: der Luxus, deutsche Jahrbü­cher für Potitikund Litteratur, 1863. Az újabb irodalomban napról napra ritkábbá lesz a felfogás ezen egyoldalúsága. A legújabban megjelenő magyar nyelv szótára (Czuczor és Fogarassy) a fényű­zésnek még mindig nem ismeri egyéb értelmét, mint hogy az „nagy és fölösleges költséggel járó kitűnő pompa a ruházatban, lakásban, ételben, italban, szóval az élet mindennemű módjában, és kényelmében.“ Igaz, hogy ha etymologizálunk, talán ez jő ki belőle, de ekkor a „fényűzés“ nem „luxus“ a tudomány mai értel­mében, a mit az mégis kifejezni akar. Már Adelung figyelmeztet egyébiránt, hogy sem a „Pracht“, sem az „Üppigkeit“ szavak a luxus fogalmának meg nem felelnek, a mennyiben mindkettő a luxusnak legfölebb is csak igen magas fokát jelenti. Adelung: Grammat. Crit.Wörterbuch, a feunebbi szavaknál.Épen oly kevéssé felel meg a fennebbi értelmezés (a szótárban) a luxus fogalmá­nak. — Még hiányosabb (mellesleg említve) eszótárban pl. azár, érték, becsnek értelmezése. A becsre pl. az mondatik: hogy azaz értéknek bizonyos foka, mely valamely dolognak tulajdonit- tatik, melynél fogva bizonyos előnye, kelendősége van; az értékre pedig, hogy az valamely tárgynak, árunak b ecs e. A ki ezt con- cordálni tudja, annak erős hite van. 10) Rotteck és Welcker, Staatslexicon: art. Luxus. zan észen annyira zsarnokoskodik, látni lehet, akkor szól­hatunk egész osztályok sőt népek fényűzéséről is. Társadalmi viszonyaikban az illem bizonyos törvé­nyei feletti nézetek oly általánosak és szigornak, hogy az azok által követelt szükségletek kielégitése épen oly, sőt majdnem nélklilözhetlenebbnek tartatik, mint az élet és egészség fentartása által követeltek. Az éhenhalón is talá­lunk annyi ruházatot, mely testét befedi. Miért nem adta el, hogy árán kenyeret vegyen ? úgy látszik, szükségesebb­nek tartotta, mint az életet. — Magától értetik egyébiránt, hogy mint már Rau megjegyzé, az anyagi javaknak azon mennyiségét, mely a valódi szükségleteknek egyes esetek­ben megfelel, meghatározni, a lényegeseken túlmenő szük­ségérzet viszonylagossága, s ingatagságánál fogva biztosan épen nem, legfölebb hozzávetőlegesen lehet. Különczök nézetei s vágyai egyébiránt sem a tudomány, sem a gya­korlat terén irányadók nem lehetnek. — Hogyha a valódi szükségletek körét fillérek szerint akarnók kiszabni az egyes esetekben, úgy járnánk, mint azon álokoskodó, ki azt vitatá, hogy a kopaszság csak egy szál hajtól függ. — Számtalan kiadásban lehet a fényűzésnek része, de mely talán oly csekély, hogy azt alig fogjuk bennök észrevenni, s azért fényűzésnek nevezhetni. Általában igaz marad az, hogy minél inkább valamely kiadás csak az élet szépitése. és a jólét s kényelem előmozdítása végett tétetik, annál inkább közeledik az a fényűzéshez. Nem szabad itt azon­ban, s nem különösen a fényűzés méltánylásánál, soha el­felednünk, hogy a fényűzés, a mi értelmezésünk szerint is, viszonylagos fogalom, s hogy azért igen számos kiadások, melyek napjainkban az egyesek vagy egész osztályok s népeknél a valódi szükségletekhez tartoznak, régente a fényűzés tekintete alá jöttek. A társadalmi állást és kornézeteket véve föl, mit mon­danánk pl. azon ministerről, ki ma vendégeit padolatlan, durva faszékekkel ellátott, szűk szobácskábán fogadná ? ho­lott a samniti követek a római consult, Curius Dentatust, ki hivatva volt a legyőzőiteknek békeföltételeket szabni, egyszerű lakásban nyomorú fapadon ülve találták, épen mi­kor magának ebédre egy tál répát főzött! — Vagy az élet­hivatásra nézve: egy könyvszekrény könyvekkel meg­rakva a tudós szobájában, senki sem mondja, hogy fény­üzési czikk, de azzá válik egy olyannál, ki azokat csupán csak szobája diszitéseül tartja, — vagy talán mert mű­veltnek kiván látszani. S ha ma már, a vagyoni állást véve fel, Roscher szerint, a német középosztálynál egy reggeli, melynél keletindiai kávé, chinai thea, nyugatindiai czukor, angol sajt, spanyol bor, orosz caviar van együtt, nem tűnik többé fényűzésként fel: bizonyára túlzott luxusnak tartanók ezen exoticumokat egy szegény gyári munkás asztalán, ki azokra talán utolsó fillérét költötte. Nálunk a prémes men­ték inkább fényüzési czikkek, mint valódi szükségletek, másként van ez Oroszország hidegebb éghajlata alatt. Világos tehát az eddigiekből, hogy azon valódi szük­ségletek is, a melyeken túl a fényűzés országa tárul fel, miután azok jelentékeny részben helyi, időbeli viszonyok, szokások, erkölcsök, nevelés, társadalmi állás stb. befo­lyásai alatt képződnek, úgy ezen tényezők változatossága szerint igen különbözők lehetnek, s hogy azok átalakulá­sával szintén ingadozásnak vannak alávetve. Vavrik Béla. (Folyt, köveik.)

Next

/
Thumbnails
Contents