Eger - hetilap, 1864

1864-09-29 / 39. szám

A. —- 310 — de, Plémer lábaihoz vetve magát; hanem rósz lelkű nem, nem, nem uram! Istenre kérem, igy ne nevezzen, én szeretem, és tisz­telem önt, én npm vagyok hálátlan, éltemet adom önért. — És ön elhagyna engem?! Montalde! keljen fel, néz­zen szemembe. Egy oly léleknek, mint az öné, az állhatatlanság, a szeszély, s e könnyelműség nem lehet tulajdona. — Bocsánat! szakitá félbe a fiatal ember, szűnjön meg foly­vást szégyeniteni, s adjon át engem sorsomnak. — Eh! nem, nem akarom átadni, én tudni akarom, ha már elvesztem barátomat, hogyan, és miért vesztem el ? Ha ez addig történt volna, mig ön semmit nem tett értem, szabadon eresztem el, s bár szivem sebezve lett volna, megbocsátanék; hanem most, midőn éltemet önnek köszönöm, miután a legszelídebb, s legszo- rosb lánczokkal fűzött magához, most szétszaggatni azokat, s elhagyni engem! Nem, mondá, sírásban törve ki, nem, ezt el nem tűröm, vagy okát megtudom. — Kétségbeesve kell kijelentenem, hogy azt soha meg nem tudja. — Nem ? jól van, tehát mindent tudok. — Ön vagy nőmbe szerelmes, vagy leányomba. Igen uram! ez az a nagy titok, mit nem vehetek ki önből. — Én ? uram ! szerelmes ! az ön nejébe!! — Miért nem? feleié rögtön a jó ember, ő még elég szere- tetre méltó; de ha nem ő fúrja az ön fejét, tehát leányom ? — Fájdalom uram! igen. — Oh szerencsétlen! miért nem beszélt? — Hat hónapja, hogy önnek szántam öt. Ha az öröm miatt is lehet meghalni, Montalde öröme halált- hozó volt. Mint mennykőtöl sújtott, rogyott le egyszerre, s ajkai Plémer lábaihoz tapadva, mint megsemmisült feküdt. — Mennydörgős ! mond Plémer, ön valóban szerelmes volt, szegény fiú! és elment volna a nélkül, hogy szerelmét bevallja, félve a nehezteléstől ? De roszul ismert ön engem. Mégis ön az, kit én becsületes embernek nevezek. Keljen föl, hadd vezessem anyósához. Oű ha elbeszélem neki e jelenetet, és a kifejlődést, mint fog ö nevetni és sírni! És leányom ? oh ő érezni fogja e va­lóban nemes szív becsét. Gyengéden fogja ő önt szeretni, bizo­nyosan tudom. — Igen, reményiem, monda Montalde, mert ő kegyes méltá­nyolni, hogy atyja nekem köszöni életét, részemről szivérei min­den jogom legszentebbikéuek ezt tartandom. — Asszonyom! mond Plémer nejének, Mániáidét eléje ve­zetve, Íme ez ember, mily érdemet tett ö nekünk, midőn engem megszabadított ? kegyedet teszi bíróvá. — Gabriella jelen volt. — És én, mondá a nő, leányomat teszem bíróvá. Gabriella elpirult, s perez után mondá: — Minden vagyonunk sem lenne méltó bér. — Pénzről beszélsz ? mond Plémer nehezteléssel, előtte nem nagy becsesei bir az. Leányom! nem tudnál semmi méltóbbal ál­dozni neki ? Gabriella lesüté szemeit. Mondám atyám! hogy nincs elég méltó tárgy lekötelezésére. — Ha neked volnék, mond auyja, tudnék mit ajánlani. — Én is, anyám, helyeden. — És én, ha neki volnék, tudnék mit kérni, mond Plémer, s miután egyiktek sem akar nyilatkozni, nyilatkozom én. — Én Montaldenak adom leányom kezét. — És én szivét, mond Plémernö. — És én egész életemet, mond szerényen Gabriella, méltó, hogy azért éljek, ki által te élsz, édes atyám! — Halljátok, monda Plémer, e szerelemmel telt szív el akart bennünket hagyni, hogy ne zavarja családi békénket. Ezt jobban becsülöm benne, mint mit értem tett, mert ezer ember közt, kik percznyi lelki erőt, s jóságot tanúsítanak, alig akad egy változat­lanul becsületes, de im itt van e ritka ember, e szivem barátja, kit vőül adok neked, kedves nőm, s férjül neked, szeretett leányom. (Francziából.) Skody J. A gyöngyösi takarékpén ztár ügyében. A gyöngyösi takarékpénztár megalakulása múlt évben ok­tóberben tartott közgyűlésen már kimondatott volna, mert aláíró bőven elég, a szabályok a helytartótanácstól elfogadva, s minden úgy volt előkészítve, hogy az oly hőn óhajtott intézet nemsokára megnyílik, és életbe lép. Azonban a múlt sanyarú év épen nem látszott alkalmasnak valamely pénzintézet megindítására, külö­nösebben a befizetésekre nézve; másrészt a helytartótanács által 100 írtról 200 írtra fölemeltetni rendelt részvények iránt az illető aláírók még nem nyilatkoztak, hanem meghagyta alólirottnak a közgyűlés, hogy alkalmasabb időben, ha az ínség okozta bajok és gondok elmúlnak, hívjak egybe alakuló közgyűlést. Az aláírók, kik eredetileg 100 írtjával írták alá részvényeiket, ez ideig már mind megkérdeztettek az iránt: beleegyeznek-e abba, hogy ezen aláírásuk 200 ftos részvényre emeltessék ; s azok, kik többet Ír­tak alá, belegyeznek-e abba, hogy reducáltassék aláírásuk felére, s vonatkozólag annyira, hogy minden aláirt 260 ft után inneniül nem két, hanem csak egy részvény birtokosai gyanánt tekintes­senek ? Mindezen kérdésekre a válaszok folyvást érkeznek, minek folytán f. évi o k t. 16-ár a délelőtti 10 órára közgyű­lést hirdettem, s hirdetek ezennel újra, melynek föladata lesz, a gyöngyösi takarékpénztár végmegalakulásáról intézkedni, hogy végre megalakuljon, s ha lehet, még ezen év folytán, vagy a jövő év első napjaiban, ezen oly nehezen várt és Gyöngyös s vidékére valódi életkérdéssé vált intézet, megkezdhesse üdvös működését. Kelt Puszta Györk ön, 1864. szept. 25-én. Kovách László m. k. miut a gyöngyösi takarékpénztár ideiglenes elnöke. Vegyes hírek. f (Prokopovics Géza múlt vasárnapi hang­versenyén,) az esős és sáros idő daczára, igen szépszámú kö­zönség jelent meg. A világtalan művész ügyes játékával többször tapsra ragadta a hallgatóságot. Kívüle közreműködtek még: Lö- schinger Jozefina assz. és Recsky Vilma k. a; az első énekelt, az utóbbi „A holló“ czimii költeményt szavalta e 1. Mindketten nem­csak tapsokat, de koszorút is kaptak. f (A „Hungária“ biztositó bank,) mely folyó évi aug. 10-én kezdte meg működését, mint értesülünk, igen sok biz­tosításnak örvend, mi főleg az ügynökök erélyességének tulajdo­nítható. Előnye e biztositó banknak a le golcsóbb díjszabás vala­mennyi biztositó intézetek közt, mi eléggé ajánlja azt. Egri fő­ügynöke, mint tudva van, Sir Antal ur. f (Tűzvész.) F. hó 22- 23-án az Egér-Farmos melletti Szőke-pusztán nagy tűz volt, mely tö mérdek dohányt s takar­mányt és több házat hamvasztott el, melyek, mint halljuk, a „Hungária“ biztositó banknál voltak biztositva. f (J égés ö.) Verpeléten a jég f. hó 24-én tetemes kárt oko­zott a szőlőkben. Nálunk is megver te kissé ajég az egedi sző­lőket. f (Violet Otto könyvkereskedésében) kaphatók mindenféle iskolakönyvek, tóvá bbá a következő újabban megjelent naptárak 1865. évre:l) Emich Gusztáv nagy képes naptára, szerk. Vadnay Károly és Szokoly Viktor, 40 fametsz- vénynyel; ára 1 ft. 40 kr. 2) „Remény“ nagy képes naptár, szerk. Girókuti P. Fereucz; árai ft. 3) Magyar gazdasszonyok naptára; ára 80 kr. 4) István bácsi naptára, szerk. Mayer István; ára 50 kr. 5) Lidércznaptár; ára 60 kr. 6) Bolond Miska naptára; ára 80 kr.

Next

/
Thumbnails
Contents