Eger - hetilap, 1864

1864-01-28 / 4. szám

30

semmi szavam; mert te gonosz ember vagy, a világosságot gyűlölöd, te nem vagy Isten szolgája!

— Ha még tovább is hagyjátok beszélni e nyomorultat, megátkozlak benneteket! — orditá haragtól sápadt arczczal a pópa.

Csodálatos ! senki sem merte kezeit Oloffra emelni; a biztosság, melylyel szólt, meggyőzte még a butákat is, nyugalma pedig lebilincselő a gyöngéket.

A nélkül, hogy valaki akadályozta volna, odahagyta Oloff a csapszéket ; senkitől sem követve tűnt el a néma éj homályában.

Ignazieff pár pohár vutkával erősítette meg fölzaklatott testszervezetét, azután Schimkoff kíséretében elhagyta a korcsmát.

A következő napon, mihelyt a hajnal fölpirult, felöltvén Oloff ünnepi ruháját, elindult Tugaroffba, hogy kérelmét a gróf elé terjeszsze. Mellén diszlett a sz. Györgykereszt, kezében pedig ama vastag könyvet vivé, melyet a pópa „ördög könyvének“ nevezett. Tugaroff nincs messze, Oloff tehát még jó korán beért a grófi kastélyba. A gróf épen vadászatra készült, de mindamellett elég szerencsés volt Oloff, a grófi vadászöltöny szélét a kastély udvarán megcsókolhatni. Egész kutyasereg támadta meg a szegény földművest, fölugráltak rá, s ruháját lehasogatva rongy- gyá tépték. Oloff tapasztaltabb ember volt, hogysem a grófi ked- venczeknek e szenvedélyét magától elhárítani tanácsosnak tartotta volna.

— Mit akarsz Oloff? — dörgé feléje Tugaroff gróf— mért mételyezed meg kastélyom levegőjét megjelenéseddel ?

— Uram — viszonzá alázatosan Oloff — kegyességedre számitok. Te vagy az én uram, tiéd a lelkem.

— Beszélj gyorsan, nincs rád vesztegetni való időm.

Oloff elősorolta a múlt éj eseményeit, Tugaroff a legnagyobb

békétlenség jeleivel hallgatá végig.

— Miért nem ütötted agyon Scbimkoffot? — kiálta a gróf, — úgy legalább most minden teketória nélkül kerékben töretnélek, és a pöruek vége lenne. .

— Hogyan merészeltem volna uramtól egy lelket elrabolni?! Hisz az ö élte a tiéd. Engedd meg, kérlek, hogy megölhessem, szívesen kiállom a büntetést.

Tugaroff gróf néhány pillanatig gondolkozott a bonyodalmas jogeset fölött.

— Hát a pópával mit csináljunk ? — kérdé a gróf.

— Uram, a pópa nem tulajdonod, öt lelkemre veszem —

— hangzók a felelet.

— Hűséges lélek vagy Oloff, kövess azonnal, gyorsan fogok Ítéletet hozni.

Tugaroff kocsira ült; különös kedvezmény jelelil megengedte Oloffnak, hogy hozzá csatlakozhassék, és szélgyorsasággal hajtatott Cigióba.

Rövid idő alatt a falu összes jobbágyai összegyűltek a templom előtti téren.

— Hé pópa! miféle könyv ez ? — kérdé Tugaroff. — Ha az olvasást, mióta szolgálatomban vagy, elfelejtetted, megkorbácsollak, mint egy iskolás gyermeket. Beszélj pópa, ismered-e e könyvet? Olvass föl belőle valamit!

A pópa szemgyuladással mentegette magát, de a gróf e mentséget nem fogadta el, és igy a sz. férfiú ünnepélyesen elismerte, hogy a könyv csakugyan világtörténet.

— Hé! jöj csak közelebb Schimkoff, mért gyaláztad meg ezen embert, kit uruuk a czár megtisztelt? Feleletet nem kívánok tőled. És neked — monda Oloffhoz fordulva — mi közöd más országok uralkodóihoz? és ti málészáju parasztok, mit ütitek orrotokat a forró levesbe?.. Röviden végzek. Lépj közelebb

f (ln hcff; könnyű büntetést szabok rád, ötven kancsuka neked

csak csiklandozás, de ha ordítasz, kétszeresen kapod ; most pedig marsch!

Nehány pillanat alatt végrehajtották Schimkoffon az Ítéletet. Schimkoff jajgatott, de csakhamar elnémult, véresen és eszmélet nélkül vitték el. E törvénykezési folyamat alatt Oloff és a pópa reményteljesen állottak urok előtt.

— Csókold meg e könyvet, mondá Tugaroff a pópának. Amint ez engedelmeskedett, folytatá a gróf. — Büntetésed, pópa, az lesz, hogy négy héten keresztül az utczán állsz napkeltétől napnyugtáig e könyvvel, és minden óraütéskor megcsókolva a könyvet azt kiáltod: Ez, habár nem az ördög könyve is, de nem sokkal jobb annál. Téged pedig Oloff, — mondá a gróf, — téged száműzlek Schinibe, mely busz verstnyire (orosz mérföld) fekszik ide. Ott uj házat, lovat és kocsit találsz, könyveket ne tarts, ezt meg nem engedem. Ott egyedül lészsz, de Udvösebb lesz ez rád nézve, mert igy legalább nem bonyolodhatol haszontalan beszélgetésbe.

E sommás igazságszolgáltatás után a gróf elhajtatott. Oloff térdre rogyott, s kezeit az ég felé emelve mondá:

— Isten, áldd meg kegyelmes urunkat! F. Sz.

A faggyufa Chinában.

Azon sikerdús kísérletek, melyeket a franczia kormány újabb időben a faggyufának Algírban meghonosítására tett, a közfigyelmet ezen, Európában még kevéssé ismert, nevezetes fára forditák, s annak rövid ismertetése, ugv hiszszük, lapunk olvasóira nézve sem lesz érdektelen.

A faggyufa hazája China, hol, „oo-ricon“ néven ismeretes; magasságra s alakjára nézve hasonlít a körtefához, ágai teke- rődzök s koronája gömbölyűi. Törzse rövid, vastag; kérge sima s levelei váltogatók. Virágai sárgák s gyümölcse, a fának legfon- tosb része, olyforma tokban van, mint a mi gesztenyénk. A mint a gyümölcs megérett, tokja magától felpattan, s három, mogyoró- nagyságú, fehér magvat tüntet elő. E magvakban rejlik ama szép növényfaggyu, mely a chinaiakra nézve csaknem nélkülözhetlen. Hogy azonban e faggyúhoz tiszta állapotban juthassunk, a gyümölcs oly eljárás alá vetendő, mint az olajfa gyümölcse.

A gép, melylyel ama magvak összezuzatnak, igen egyszerű, s csupán egy kerékből áll, mely egy kivájt s bevasalt fatörzsben fölváltva előre és visszafelé forgattatik. Az ekként szétzúzott magvakat azután jó ideig a gőz hatásának teszik ki, mig teljesen meg nem lágyulnak; ekkor gyorsan, szétterített szalmára rakják, és szalmával befedik, s igy a talajra lehetőleg egyenlőn szétosztják. Most a magvak megtaposása következik, s minthogy igen forrók, a taposok tánezhoz hasonló mozgásba jönek. E jelenet az európaira nézve igen mulatságos, mert a chinaiak természetes komolysága és nehézkessége a legkirívóbb ellentétben van furcsa, sebes ugrándozásukkal. E műtét által a magvak a szalmával elegyednek, s ezen állapotban kisajtoltatnak.

Az ekként nyert faggyú kemény és fehér, s a marhafagy- gyunak minden sajátságával bir. E faggyúhoz most növényolajt vegyítenek, 10 fontra 3 fontot számítva; bizonyos mennyiségű viasz is adatik hozzá, hogy a keverék szilárdabb legyen. Az ily faggyúból készített jobb minőségű gyertyák azonfelül még vékony viaszréteggel is bevonatnak. E gyertyák csaknem minden füst nélkül égnek, s legkisebb kellemetlen szagot sem terjesztenek. Történik ugyan néha, hogy a növényfaggyuból készült gyertyák nagy lánggal és füsttel égnek s gyorsan elfogynak ; ez azonban rendszerint a hanyag, tisztátalan gyártásnak, vagy a rósz bélnek következménye, mely száraz, könnyű fából áll. Ellenben az európaiak által készített ilynemű faggyugyertyák még a viaszgyertyákkal is kiállják a versenyt.

A faggyufát Chinában, nagyterjedelmtí síkságokon, szabá-