Eger - hetilap, 1864

1864-09-08 / 36. szám

286

gát. — Engem meglepett ez okoskodás, s azt következtetém, hogy rósz bíró lennék.

Rapin ur, azon iskolának, melybe jövék, titoknoka, szintoly kemény szívvel bírt, hanem nála még hozzájárult a durvaság is: személyes bánásmódját, s idegenitö beszédét, melyet a folyamodók iránt gyakorlott, tökéletességnek nevezé. — Három hóig voltam itt.— Béketürésem a munkában, melylyel halmoztak, szorgalmam azoknak pontos vezetésében, szerénységem, tanulékonyságom, a nyugalom s előny, melyet ezáltal nyert, az ö jóakaratát szerzé meg nekem, s Ferbois ur jóságának csekély jelei, melyekkel megtisztelt néha, jelenték : hogy Rapin ur jó bizonyságot tett felőlem.

Havonkint kiadá illetményemet, se csekély jutalma munkáimnak kielégített; — én örültem. Egyetlen fájdalmam volt: látni néha, hogy dolgozataim folytán egészen ellenkező következményt vont ki az ügyész, mint minőt nekem a józan ész mutatott. E felett panaszkodtam d’Alembertnek, ö vállat vonított. Egy nap figyelmeztettem erre Rapin urat is.— Mibe vegyíti ön magát? kérdé komolyan, ha ön a port kivonatban elkészité, s abiró elé adta, eleget tett, egyébre ne gondoljon. Az ügyeknek sokféle látszatja van, s mit árt az, akármely részre nehezül a bírói mérleg, veszteség vagy nyerés egyre jő ki az év végén a közjóra nézve, ez nem vészit semmit, s a pörök szorosan véve nem egyebek, mint köröztetési módok.

Főnököm e leczkéjén nem sokat épültem. Ezen forgatás a pöröknél, ez a köröztetés, hol a nyerés és vesztés egyre megy, megváltoztatta egy kissé irántai tiszteletemet, mig végre egészen kiismertem.

Lábfájdalma hon tartván, kénytelen volt magamat hagyni a panaszos felek között. 0 nyugtalankodni kezdett. Naponkint mentem ugyan számot adni munkáimról, s a kihallgatásokról, melyeket tettem, s vettem észre, hogy némi közlendője lenne. Egykor, a mint egy fontos kivonatot megvizsgált, melyet benyújtók, mondá: — íme ez van helyesen, hanem látta-e a feleket? Fele- j lék: Láttam. — Igen? — Mindkettőt figyelmesen kihallgattam, j — Igen? — Elmentek megelégedve. — És megvan minden ? kérdé, — Igen uram! megvan. Mondtam nekik, legyenek békével, ügyöket gyorsan végzendem. — Gyorsan ? Nem csodálom, hogy elégülve mentek el. Ily bánásmód mellett nem lenne ... Itt félbeszakítva szavait, rövid gondolkozás után mondá: E por nem nagyon sietős, várjanak. — lm itt van egy, mely sietősebb. Az ellenfelek engem kívántak. Hallgassa ki őket, ne Ígérjen nekik semmit, s ne tartsa oly szeliden magát; — majd számot ad.

A felek elém jöttek, kihallgattam őket hidegen, mint Rapin meghagyá, s egyik rész elégedetlen lévén a fogadtatással, asztalomon egy aranyat hagyott, mit csak akkor vettem észre, midőn már elmentek. Ezt sértésnek vevém, s sieték a podagráshoz, elpanaszolni lealáztatásomat.

Rapin kétséges arczczal, gúnyoló mosolylyal tekintett rám, melyet rósz jelentésűnek hivék. — Igaza van, mondá ön, meg van sértve. Ez a pörös ostoba tolakodó. Hagyja itt aranyát, ha hozzám merészel jöni, visszadobom neki, és kiszidom.

— Mondja meg neki, hogy nem láttam még szemtelenebbet.

— Megmondom.

— Hogy szaladtam utána.

— Jól van.

— Hogy hívtam vissza.

— Kétségkívül.

— Hogy ha tudtam volna hol keresni, szeme közé vetettem volna.

— Mindent megmondok.

— Aljas lelkűnek kell lenni, folytatóm, hogy egy biró segédjében megvesztegethető embert tett föl.

— Igaz, mondá Rapin, ez boszut kiált, s nem vagyunk oly

gyávák, hogy e szemtelenséget eltürnök. — Hanem hagyjon el most, podagrám fáj, s nem tanácsos, felforralni véremet.

— Ah a vén Rapin! mond Plémer, fogadok, hogy gúnyolódott önnel, s megtartó az aranyat.

— Volt is gyanúm, s föltettem, hogy megtudom, hanem Rapin nem akart e felett nyíltságot, s megelőzte tudakozódásomat. Másnap a mint elvettem munkámat, Ferbois ur szívesen fogadott, s szokottnál nyájasabban. — Montalde ur! monda, meg vagyok elégedve az ön szorgalmával, s ügyességével, hanem ön nagyon kezdő még az ügyekben s Rapin urnák nincs ideje önt képezni, ő beteg, s ön helyébe egy érettebb s avatottabb egyénről gondoskodtam. Sajnálom. — Becsülöm az ön tehetségét, s erkölcsét. Számítson reám, én védni fogom önt, s a legjobb bizonyítványt adom önnek.

Eljöttem onnan bánat nélkül, de meggyőződve, hogy nemtömnek tetszik visszakergetni az örvénybe, melyből szabadulni vágytam.

íme itt vagyok, mondám elhagyattva, mit tegyek ? megint alkalmatlan legyek a jó d’Alembertnek, miután minden módot megkisérlett segélyemre ? Az alacsonyság lenne. Megfoszszam anyámat a csekély vagyontól, mit neki hagytam ? Terhe legyek nővéreimnek ? s megcsalatott reményeim miatt megalázódáso- mat vigyem haza? inkább meghalok! Miután fejemet kell kocz- kára tenni, miért ne áldoznám fel a kétségbeesés vakmerőségét hazámnak? Még egy becsületes menedékem volt: meghalni, mint katona. Bejelentém magamat. Fájdalom! tiz vonallal kisebbnek találtak.

(Folyt, követk.)

Vegyes hírek.

t(Föpásztori körút és bérmálás) Egri érsek ő nagyméltósága f. hó 17-én indul Szabolcsmegyébe föpásztori látogatást teendő* mely alkalommal a bérmálás szentségét következő napokon és plébániákon fogja a híveknek kiszolgáltatni:

18-án Miskolczon, 19-én Szirma- Bessenyön,- 20-án Diós-Györben,- 21 én Nyíregyházán, — 22-én Thasson, — 23-án Karászon, — 24-én Kis-Várdán, — 25-én Mándokon,—-26-án Demecseren, 28- és 29-én Fegyverneken,egyszersmind templomszentelés,— október 1-én Rakomazon, —2-án Uj-Vencsellőn, — 3-án Ernődön.

— (Egyházi szent beszédek.) E napokban hagyta el az egri lyc. nyomdát a „Jézus valóságos Isten“ cziruti munka. Fejtegeté és hirdeté az 1864-ki nagy böjt alatt az egri foegyházban Szakállosfalvi Lengyel Miklós ez. orodi prépost, egri kanonok és hittudor. A csinosan kiállított, 8 ivre terjedő kötet a következő 7 beszédet tartalmazza : 1) Isteni intézkedés a Megváltó felöl; 2) Jézus születése; 3) Jézus tanítása; 4) Jézus csodái; 5) Jézus tanításának állandó fentartása; 6) Jézus személye ; 7) Jézus halála. „A napjainkban némely nem szakavatott s anyagi embernek tetsző Renánt — írja előszavában a szerző — a ki ellen is intézvék e beszédek, névszerint nem is említem; mert Jézus ellen semmi újat nem mond; legfölebb csinos öltönyben mutogatja magát; azonban keresett piperéjének redöi között nagyon észrevehető a történet elleni hivtelen eljárás, ámítás, ellenmondás és a kellő tudományos következetesség hiánya felfogásban és alkalmazásban. Az effélék nem tűnnek már fel a ka- tholicismusban s annak kezdete óta, a mint felmerülének, meg- czáfoltattak. Commenta deles dies“ — függelékül e füzethez van csatolva a t. szerző által 1858-ki s z. István király napján a budai vártemplornban mondott sz. beszéd. Ara 60 kr.

— (A M átr a vi d é k r ö 1) aug. végéről Írják lapunknak: Két nagyfontosságu dolog áll előttünk : egyik a mátrai ut, másik a bányaegylet működése. Régi discussio tárgya már az első. A bizottmány f. hó 26 án tett bővebb áttekintést az öshegy situa-