Eger - hetilap, 1864
1864-09-08 / 36. szám
283 te,nemcsak: hanem a váltságdíjból ajándékba kap 10,000 forintot, szent, a kor által parancsolt, különben önáldozatával is teljesitni szükséges czél létesítésére, a népnevelés eszközölhetésére; s mégis 10 év után nemhogy áldozatot hozna a népnevelés érdekében, hanem a nagylelkűség nyújtotta kész alapot sem forditá kitűzött czéljára. Hiba ez, menthetlen hiba. — Akár beszedetett az illetőktől az ajánlott összeg, s kamatozik, akár be nem szedetve, természetes, igy is kamat által növekedve, még egyeseknél van, bűn nélkül az tovább szent czéljától el nem választathatik, a nemesszivü ajándékozók iránti hála, önérdekünk, s népünk nevelésének szent kötelme egyaránt parancsolván annak saját czéljárai alkalmazását, nem mentvén ki az elődök hiányos gazdálkodása, a ránk nehezült idők mostoha- sága, nem a lehetlenségnek hirdetett körülmények. — A hiány helyrehozatalának elmulasztása csak részesévé tenné az illetőket az eddigi mulasztók vétkében. Előre útját állom a történhető kifogásnak is. Azt mondják: a város szegény, az egyesektőli illetménybeszedés nagy áldozatba kerülne. Szép az a kegyelet a nép helyzete iránt, de az igazság rovására szabad-e helyet adni a kegyeletnek? Yan-e jogunk egyesek miatt feláldozni a közös kincset, még pedig a szellemi közjó, a népnevelés elhanyagolásával ? Van-e jogunk a más nagylelkű áldozatát idegen oltáron füstölögtetni az áldozónak szándéka és akarata ellenére ?! — Az örökszerződés pontja szerint a város nagyszerű jogokat és javakat nyer, ha kiszabott határnapra egyszerre 50,000 forintot fizet, mely összegből 10,000 ezüstforintot egy szentczélu, a városra égető szük- ségü közjóra, a népnevelésre és nem más czélra ajándékban kap, és a város lefizet 40,000 ezüstforintot, s nem 50 ezret, a tizezret más czélra fordítja, t. i. egyeseknél hagyja. Jól van-e ez? Szabad volt-e, vagy szabad-e a város iránti jóakarat és h aj 1 am ily fényes tanúságát bárminő körülmények közt is igy mellőzni ? Minden intézet, jóllét, haladás, emelkedettség és városias- ság csiráit Eger főpapjai plántálták s öntözik ma is e városban, s ők fogják fejleszteni a jóllét elemeit tovább is, ha a jótéteményeik iránti elnemismerés nem kényszeri- j tendi őket, hogy más tért s más népet válaszszanak ke- ! gyességök gyakorlatára. j A század szelleme, a népnevelés fontos ügye, az igaz- | ság, a jóltevők iránti hála egyaránt követelik Egertől. ! hogv a Szálában a felajánlott alapból minélelőbb felépit- tessék a népnevelés temploma, önmagát érdemesitőleg pedig buzgóbb legyTen a szerényen dijazott tanítók fizetése- s általában a népnevelés kötelmének teljesítésében. Sk. Fővárosi tudósítás. Pest, szept- 4-én. A nemzeti színház díszelőadást rendezett Meyerbe e r-iinnepélyül. „A hugenották “-at adták elő tegnap az összes opera-és balletszemélyzet közreműködésével, úgy hogy a kisebb szerepek is elsőrendű művészek kezei közt voltak. Úgy az előadás, mint a tánczok is szokottnál jobban sikerültek, s a közönség tömeges megjelenésével rótta le a nagy zeneszerző iránti tiszteletét. Meyerbeer dallam- gazdag operái a nem szorosan classicus zenét kedvelő közönségnek számos élvezetes estét szereztek és fognak szerezni a nemzeti szinpadon. A császárfürdői bálok tizenharmadika és utolsója múlt i hó 31-én ment végbe. E bálok közül az idén nagyon so- | kát elrontott az idő, mert ha az egész héten szép idő volt is, szerdán bizonyosan esett vagy olyan szél fútt, hogy életveszedelem nélkül nem lehetett kivándorolni. Az utolsónak azonban igen kedvezett az idő, s ez nagyszámú di- szes közönséget gyűjtött egybe. A jó kedv nem hiányzott, s a közönség igen jól mulatott, azonban éjfél után egy sajnálatos esemény zavarta a mulatókat. Mielőtt azonban ezt elbeszélnők, tekintsünk kissé körül. Képződött utóbbi időben a fővárosi fiatalság egy igen csekély töredékét képező bizonyos kör,melynek tagjait azok, kik nem akarnak többnek látszani, mint a mik, fertálymágnásoknak hivják. Sokat nem akarok róluk irni, legyen elég jellemzésükre, hogy egyik tődolguk, magyar ruhát nem viselni, s mindazt műveletlen embernek czímezni, ki nem akar pantalon által civilizálódni; másik fődolguk pedig (szerintök mulatságból), minden áron párbajokat előidézni. Sértegetni, botrányt okozni, ehhez jól értenek, s igy idéztek elő az utolsó császárfürdői bálban oly botrányt, melynek részleteit itt nem lehet megemlíteni, s mely botrány bizonyosan elegendő okul szolgáland arra, hogy a jobb érzelmű fővárosi fiatalság őket köréből s minden művelt társadalmi körből kiküszöbölni igyekezzék. Midőn többen rendre utasították, ők csoportosulva heves szóvitát idéztek elő, azonban látva a közönség legnagyobb részének ellenök zudulását, igyekeztek megfutamodni. A városi tanácsnak egyik utóbbi ülésében tárgyaltattak azon folyamodványok, melyek az alsó-dunapartnak tervezett beépítése ellen legfelsőbb helyen benyujtaítak. A városi tanács azonban, a fővárosi közönség véleményével ellenkezőleg, kereskedelmi, financziális, szépitészeti és egészségi szempontból a Duna-partnak tervezett beépítését czélszertínek és szükségesnek tartja, s ez értelemben fogja a folyamodványokhoz mellékelt véleményt felső helyre felterjeszteni. Kiváncsiak vagyunk az indokolásra. A Bécsben gyülésező németországi épitészek és mérnökök közül többen, Stühler, a magyar akadémiai palota tervezőjének vezetése mellett, Pestre készülnek, hogy fővárosunk építészeti nevezetességeit megtekintsék. Nevezetességet nem sokat fognak találni, de lesz alkalmuk megbírálni újabb épitkezéseinket, különösen vezetőjük tervét az akadémiai palotára nézve. Az uj redoute-épületet bizonyosan ők sem találandják jónak, mint mindenki nem, mert abban semmi egyöntetűség nincsen, csak is épen különössége tűnik föl. Liszt Ferenczet a nemzeti szinház igazgatósága meghítta, hogy egy pár nagyobbszerű zenei ünnepélyt rendezzen, mint a milyeneket Wagner Richárd rendezett tavaly. Egyúttal újólag fölmerült azon eszme a fővárosi körökben, hogy őt állandókig megnyerjék Magyarországnak. A zenede és nemzeti szinház nem adhatnak neki elég méltó helyet, s igy azon már egyszer megpendített indítvány lett fölujitva, hogy a magyarországi kath. egyházak főzene-igazgatóságát bízzák reá. Ügy hiszik, hogy az egy- háznagyok nem lesznek idegenek e szép eszmétől. Suhr Vilmos, a már említett műlovartásulat igazgatója, engedélyt nyert a városhatóságtól, hogy a régi fű- vészkertben építhessen circust. Az épitendő circus 18,000 írtba fog kerülni, s a társulat november elejétől márczius végéig időzend Pesten. Minden előadás teljes jövedelméből 5 petét tartozik fizetni a nemzeti és német szinház igazgatóságainak. O O ^ KA. *
