Eger - hetilap, 1864

1864-01-28 / 4. szám

II. évi folyam.

4. szám.

Jannár 28-án, 1864.

Előfizetési díj:

Egész évre .. . 5 ft — kr

félévre . . . 2 „ 50 „

negyedévre . . 1 „ 30 „

Egyes szám ára 12 kr.

Hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, többszöri közzétételeknél 3 kr; bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — az érseki lyceumi nyomda irodája, — Jentseh Gotlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bern át könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyvkereskedése, —

és minden cs. kir. postahivatal.

Örök-zöld levelek Rajner Károly püspök sírján.

I.

„Fáradt valál, pihenni hitt az ég; Megnyílt a sir, letettük hamvaid,

De jelt fölé emeltél tenmagad —

Nem porhadót — a szivek mélyiben.

P. A.

E kettős megyének székhelyétől távol, rendeltetésünk helyén az 1845-ik évi ősz elején az Egerből jövők nekünk hirt hozának, mely szerint azon napokban e városnak egy nagy halottja szállt az örök nyugalom helyére, hová azt a tisztelők megszámlálhatlan serege kiséré.

Mi ama halottnak emlékére mainap is tisztelettel hajiunk meg, mélyen érezvén, hogy ezzel nemcsak emlékezetének áldozunk, de ama üdvöt-árasztó forrásoknak is, melyek kőolaj gyanánt fakadnak az ő sírjánál, s az emberiség javára állandóan folynak.

A nagy halott Rajner Károly volt, egri kanonok, íő- káptalani nagyprépost, érsekhelyettes, és felszentelt amori püspök; tiszteletet, ragaszkodást nem kereső, de megnyerő egyéniség; érdemekben, erényekben, s időkorban megőszült, ernyedetlen munkásságu főpap ; előbb eszter- gommegyei áldozár, azután a kassai, és végre e főmegyének egyik aggastyán koszorúsa.

A gondviselés hosszú élet-korral áldotta meg e főpapot, ebben is — nem épen neki, hanem ő benne — az emberiségnek kedvezvén, miszerint — az évek hosszú során szerencsés állásánál fogva legyen mennél több alkalma gyűjteni a kincseket, a melyek örököseivé a szenvedő emberiséget és az egyházat tévé. Mintha csak előttünk állna, — oly tisztán emlékezünk kedves főpapi alakjára. Magasas nyúlánk termet, szelídséggel párosult komoly arcz, méltóságteljes testhordás; nagy kora daczára — mindig vidám és egészséges, s munkabíró. És ezen tiszteletreméltó főpap — minden körben egyenlő tiszteletnek tárgya vala. A ki csak érintkezett vele, kit ügyei hozzá vezettek: bizonyos kegyelettel távozott tőle, s egyenességét, jóságát és igazságszeretetét nem győzé magasztalni.

Elevenen emlékezünk még rá, mert megtörtént dologról beszélünk, hogy egykor mint nagyprépost, s egyszersmind a káptalani jószágoknak igazgatója, gyümölcsözőbbekké akarván azokat tenni, egy borsodmegyei emődi birtokost, mint jeles gazdászt midőn uradalmi jószágfelügye- lőnek meghívott volna, ez a meghívást ámbár el nem fogadta, de mivel tőle, fölemelkedett bölcseségü szellemétől eredeti, önmagára nagy megtiszteltetésnek, sokáig élvezetes dicsőségnek tartotta.

Es midőn ekkép a külsők ösztönszerüleg meg nem tagadhatták tőle a becsülést, ugyanennek irányábani tanúsítására még inkább késztetve érezék magukat azok, kik neki alattvalói, sorsosi, pálya- és megyebeli társai valának.

Értjük ama becsülést, melyet az ő tekintélyes feddhetetlensége, az ő szelid társalgása, egyenes őszintesége, személyt nem tekintő igazságos volta, lekötelező, vonzó magatartása, s takarékos életmódja által úgy a kicsinyek és nagyok, mint minden ranguak részéről önmagának keresetlenül kivívott.

Takarékosságát — többen olykor félre magyarázva, fösvénységnek nevezék el. És ő, midőn ezeket hallá, mondani szokta: ,,majd holtom után tudjátok meg, kiknek javára f ö s v é ny k e d tem.“ Valóban a gondviselés jósága nyilatkozott az ő takarékosságában, hogy akkor, a midőn a világ, különösen hazánkban, az ősi vagyon pazarlásában vetekednék, Rajnerben támaszszon egy férfiút — a ki, az elszegényedésnek indult néposztályok részére — egy minden időkre gyümölcsöző tőkét hozzon össze, a tevékeny szeretet forrását kiapadni ne engedje, — és a pazarlás által okozott károk ellensúlyozására takarékosságával közreműködjék.

És e pillanatban, midőn mi róla annyi évek után is e lapok hasábjain megemlékezünk, az ő dicsfényü erény- koszorújában először is bölcs takarékosságu életmódjának emléke ragadja meg toliunkat, mely benne már azon időben feltűnt, midőn növendékpap korában nehány társával a szünnapokra szülőföldjére menvén, s összetett uti- költségök számitáson alól esvén, úti pénztárnokul általuk ő választatott ki; mely alkalommal tisztje bevégződvén, még fölösleget is képes vala nekik átnyújtani.

És ez erényt úgy táplálta ő kebelében éltefogytáig, mint a virág kelyhe a felfogott napsugárt, mely annak illatárját, s szépsége becsét gazdagitja; mely erény, mig nála egyrészről az egyház kezébe letéteményezett javak üdvös használatáról tett bizonyságot, másrészről arról is tanúskodott, hogy az nála oly tényezőül szolgált, mely őt képessé tehette végrendeletében akkép intézkedni: hogy őt jótevőjének mondhatja a haza, melynek gyermeke, az egyház, melynek lelki szülöttje s szolgája, és az összes emberiség, melynek tagja s barátja volt.

Egervárosa helybeli inségi segélyző bizottmánya 1864. évi január 22-én és folytatólag 23-dikán, főt. Máriássy Gábor kanonok ur elnöklete alatt tartott ülése jegyzőkönyvének kivonata.

Felolvastatott az egri Ínségesek osztályozására kiküldött albizottmány jelentése, mely szerint az éhenha- lással küzdő vagyontalanok vagy munkatehetlenek száma 528 családra vagyis 1576 főre, a munkaképes, vagy csekélyebb vagyonú, szintén nagy szükségben szűkölködők száma 255 családra, vagyis 969 főre, a koldusok száma 83 családra vagyis 170 főre s igy a segélyezendők száma összesen 866 családra, vagyis 2715 személyre rúg. Végre jelenti, hogy csak magából a Hatvan I-ső és Il-ik negyedéből kölcsönért 109 család jelentkezett. Es habár az Ínséget szenvedők száma már igy is minden várakozást fő-