Eger - hetilap, 1864

1864-08-11 / 32. szám

II. évfolyam.

32. szám.

Augustus 11-én 1864.

Előfizetési díj:

Egész évre

Félévre

Negyedévre

5 ft - kr Z „ 50 „

I „ 50

Egy hónapra . — 44 ,

«ifi PH

ISiU JCfllt

Hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — a kiadó-hivatal (Szent-János-utcza Violet Otto könyvkereskedése) ; az érseki ly ceumi nyomda irodája, — Jentsch Ootlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bernd t könyvkereskedése;

— GYÖNGYÖSÖN Pop lan Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal.

Amerikai képek.

I.

Az amerikai háború már több mint három éve dühöng ; a nagy, a hatalmas, a gazdag köztársaság legmélyebb alapjaiban megrendülve bomladozik, s nincs ember, ki megmondhatná: mikor és mi lesz e roppant crisisnek vége ? — vájjon katonai dictatura, vagy általános állam - barkerott áll-e be legközelebb? —vájjon két nagyhatalom-e, vagy a régi unió, de más alakban s más föltételek között fog-e a kiontott vérözönből feltámadni ?

A német lapok többnyire az északiak pártján állanak, mi igen természetes, mert czikkeiket az ott levő, és az Unió érdekében karddal vagy máskép szereplő rokonaik tollából nyerik. Szerintök észak még mindig a szabadságjólét, korlátlan ipar és miveltség hazája; buja szóvirágokkal emelik ki, hogy az északi államok a civilisa- tio és emberiség érdekében ragadtak fegyvert a pártütő, a rabszolgatartó, az embert állattá alacsonyitó Dél ellen. Szerintök még soha a respublika ereje, hatalma nagyobb fény- és dicsőségben nem ragyogott, mint most, midőn rövid időn milliókat állított fegyverbe, és milliárdokat áldozott a haza és emberi jogok védelmére ... A magyar lapok kevesebbet foglalkoznak e tárgygyal, s leginkább a nagyobb dolgokról, seregmozgalmakról s győzedelmek- ről adnak tudósítást. Ennek előnye az, hogy a magyar közönség hazug értesítések által nem vezettetik tévútra, de másrészt az a következménye is van: hogy mi a távolból csak a zászlókon lengő jelszavakat, Északon a „szabadságot“, Délen pedig a „r ab s zolgaság o t“ láthatván, szivünk s rokonszenvünk ezek szerint irányulnak anélkül, hogy e nagy crisis okai s részleteivel közelebbről megismerkedhetnénk.

Ily homály és távolban legbiztosabban tájékozhatjuk magunkat, ha az egymásnak ellenmondó czikkek helyett közvetlen a tények s biztos adatok szavaira hallgatunk : ezekben a valóság és a belső rugók legtisztábban jegeczednek ki. Ily tényeket és adatokat közleni czélja e soroknak, melyek meggyőzőn hirdetik: hogy Észak ko- ránsem a negér rabszolgák iránti szeretetből s azok emberi jogainak védelmeért áldoz és vérzik; hogy a nagy köztársaságot nagy polgári s erkölcsi bűnök, önző érdekek s pártok tusája ásták alá, — hogy tehát ama szép elvek, melyek czime alatt e válság kiütött, épen nem fejezikjki a valóságot, hanem csak a tömeg izgatására, és a rokonszenvek megnyerésére tűzettek fel a zászlókra. A t. olvasót kérjük, elfogulatlanul fussa át e sorokat, s azután ítéljen.

Előre is ki mondjuk, hogy mi a rabszolgaságot elvben s minden alakban kárhoztatjuk. Oly intézményt, mely

fölött mind az isteni, mind az erkölcsi törvények pálczát törnek, mely az emberben, mint egy állatban, csak a munkaerőt látja és becsüli, korunkban védeni vagy menteni nem lehet. De nemis ez az amerikai szempont; ott kezdet óta megrögzött eszme; „hogy a néger alsóbb rendű teremtmény, ki sem szellemi tekintetben sem műveltségi értékre, tehát jogokra nézve sem állhat egy vonalon a fejérekkel.“ — E tant osztja Észak épugy mint Dél, azon különbséggel, hogy mig Délen aszines rabszolgákat, mert bennök roppant tőkék és érdekek fekszenek, tartják és dolgoztatják, öregségök- és betegségükben pedig ápolják és gondját viselik; addig Északon a szabadnégert megvetik mint egy páriát, minden lépten nyomon lealázzák és gyűlölik; tehát a szent elveket, miket ajkaik és zászlóik Europa előtt hazudnak, gyakorlatilag megtagadják. Mit itt röviden elmondottunk, azt számos tények és adatok igazolják.

Indiana és Illinois szabad államokban már előbb oly törvény létezett, mely minden szabad feketét terüle- tökről kitilt, és a néger, ki e törvény ellen vétett, első Ízben tizennégy napra elzáratott, másod Ízben megkorbá- csoltatott és eladathatott. És Illinois ezen embertelen törvényt újólag megerősítette.

Midőn Kanzas magának 1860-ban alkotmányt adott, abba azon czikket iratá: ,,hogy határát egy szabad négernek sem engedtetik meg átlépnie.“ Ezt tenni joga volt, de vele legkevésbé sem árulta el azon szeretetet, és jogérzetet, mit a yankeek Északon a világ előtt most annyira szen- velegnek.

Még furcsábban adja ki magát a testvériség, New- yorkban. Itt egy negérnek sem szabad egyfogatu kocsin járni: e kiváltság csak a fehéreket illeti. Philadelphia- és Bostonban azon táblákon, melyekre a házlakók iratnak, a szinesek nevei mindig a fehérek után, de vonal által elkülönözve állanak, vagy csillagokkal jegyezvék. Ez megkülönböztetés, igaz, de a fekete testvérek aligha örülhetnek neki.

Obió államban a színes szülők az iskola-adótól fölmentettek, nehogy gyermekeiket kénytelenek legyenek a fehérek közé fölvenni. Az életnek alig van oly viszonya, melyen e néger-iszony a szabad államokban gyengébb vagy erősebb vonalakban kinem tűnnék. A cincinnati sir- kertben (Ohioban) még a fekete halottak is más irányban fekszenek: a fehérek kelet ny ugoti vonalban, a négerek pedig északdélre. Es ez egyik legszabadelvűbb statusban, s hogy a satyra metszőbb legyen, a valódi egyenlőség szent helyén, a temetőben történik. Julius, egy berlini emberbarát megütődve tapasztalta, hogy Északon a feketék iránti ellenszenv sokkal nagyobb, mint Délen, fájdalommal jegyezte