Eger - hetilap, 1864

1864-05-19 / 20. szám

154

Végül az összes osztrák birodalomra vonatkozólag felhozunk niég nehány általános megegyezést s adatot. Van a birodalomban összesen 298 kőszénbánya, ebből esik Ausztria és Salzburgra 24, Csehországra 68, Galiczia, Krakó és Bukovinára 12, Kraina és Karantánra 17, Mor- vaország és Sziléziára 18, Stájerországra 40, Tirolra 2, Velenczei királyságra 4, Magyarországra 81, Erdélyre 2, Horvátországra 18, Tótországra 7, Dalmáezia és Istri- ára 5. A birodalomban évenkint termeltetik összesen 70 mii. mázsa, ebből legtöbb esik Cseh- és Morvaországra; egyes helyeket tekintve legtöbb (4—5 millió mázsa közt) termeltetik : Csehországban: Bustehrad, Karbitz, Kladno, Sehönfeld és Mantauban ; Morvaországban: Mährisch- Ostrau, Polnisch-Ostrau és Rossitzben; Stájerországban : Kőflachban; Magyaországban : Pécsett és Stajerfaluban Oravicza mellett. Legjobb kőszén találtatik: Csehországban : Brandau és Witunában; Karantánban: Tanúsban; Magyarországban: Pécsett, Oraviczán és Resicza-Doman- ban. Összehasonlítván az angol kőszeneket, melyeket legjobbaknak tartanak a világon, az osztrák birodaloméival, úgy találjuk, hogy a bánsági Resicza melletti Domanbá- nyából nyert feketeszén az angolt még fölülhaladja, minthogy az elsőből 726 font, az utóbbiból pedig 750 font ér föl egy öl 30*’ fenyőfával. Annak oka, hogy az angol kőszén Triesztbe és Fiúméba vitetik, csak a jutányosb szállításban keresendő; de ha a bánsági kőszénbányák a nevezett kikötői városokkal vaspályák által közlekedésbe hozatnak, kétséget sem szenved, hogy az angol kőszén az ottani vásárból ki fog szorittatni, és hogy az Adriai és Atlanti tengeren járó gőzösök idővel magyar kőszénnel fognak füttetni.

Uxa József.

A rabszolgaság eltörlésének kérdése és a testvérharcz az északamerikai Egyesült-államokban.

Az emberi társadalom tömérdek orvoslandó bajai között, a rabszolgaság is azoknak egyike, melyeknek megszüntetése mind vallás-erkölcsi és humanitási, mind társadalmi szempontból, az államférfiak tevékenységét kiváló- lag megérdemlik. E részben a mai műveltség színvonalán álló nemzetek kormányvezetőit buzgalomhiányról vádolni nem is lehet. Mindamellett azonban a rabszolgaság, az őskori társadalmak primitiv szerkezetének ez eredeti bűne; az emberi jog, s a szellem méltóságának piritó bilincse; az önzés, és anyagiasság élő aranybányája; a legnemesebb küzdelmeknek sisyphusi sziklája; s majdan a kereszténység egykori nagyszerű diadalának legméltóbb győzelmi tárgya: elevesedett sebként, mind e pillanatig még egy olyan nagy nép állam-testén is rágódik, melyet mint nagyot és hatalmast, bámulni a világ megszokott, mely maga is a „szabad“ melléknévvel világszerte büszkélkedik. Európa a rabszolgaságot már rég elitélte. Nincs kétség benne, hogy ama kárhoztató ítélet, mint minden életrevaló eszme, folytatni fogja el-elgátolt útját a földtekén. A megrablott embernek elidegenithetlen jogát visszaitélendő, az északamerikai Egyesült-államokban állitá fel bírói székét. Az egyesült amerikai államokban azoknak sajátságos belvi- szonyaik, és társadalmi szerkezetüknél fogva, a rabszolgaság kérdése keletkezésük óta soha egészen mellőzhető nem lévén, egyéb okok mellett ott az is mindig hatalmas té- nyezőkint folyt be a pártok alakulása, és államtörvényeik irányára. Miért is az évtizedes tusáknak lassankint nyílt szakadássá szövődött szálai között, a rabszolgaságnak

időnkint felfelmerülő kérdését is, vörös fonalkint látjuk végig húzódni.

Ama kérdés érdekében, nálunk ma már csak a társaskörök, az irodalom terén harczolnak. Az amerikai államok leghatalmasbikának polgárai, meghasonlott testvéreként, most állanak szemben élet-halálra elszánt tusában egymással, melyben egyéb okok mellett nem megvetendő szerepet játszik a már magában nagyfontosságu rabszolgakérdés is. Európa mint roppant néző közönség, kezdete óta feszült figyelemmel kiséri a csaknem vad mészárlássá fajult harczot, győzelmei és vereségeiben, majd egyik, majd a másik félnek nyújtván rokonszenvező részvétét. E véres harcz magában valami elszomorító és lehangoló. A mi a múlt drasticus hatását némikép enyhíti, az kiválókig a rabszolgaság eltörlésének elvi kérdése. E szempontból tekintve az óriási testvérharczot, annak változó képét, annál feszültebb érdekeltséggel van okunk kisérni, minél bizonyosabb ama kilátás: hogy az Egyesült-államokban a véres harcz mikénti kimenetelével kell a rabszolgaság ügyének is jobbra, vagy balra dűlnie. Legyen hát szabad a rabszolgaság kérdésének érdekében, a jövendő fátyolát a meglett tények nyomán egy kissé szellőztetni, s a csalhatlan- ság igénye nélkül, e kérdést koczkáztatni: Az Egyesültállamokban, a jelenleg dúló harcz folytán, várható-e a í'abszolgaság kérdésének kedvező eldöntése?

A mondandók alapjaul a meglett tényeket vevén,tény az: miszerint az Egyesült-államok bősz harcza, már nemcsak ágyuk, s pánczélos hajók, hanem mélyebben beható erkölcsi fegyverekkel is vivatik. A déli szövetkezett államok leggyengébb oldala, igazán mondva, Achilleszi sarka, a rabszolgaság piritó intézménye, melyre anyagi erejüknek súlypontja is fektetve van. Az északiak Délnek e gyenge oldalához akartak férkezni, s annak úgyszólván egy sujtással a halálos csapást megadni akkor, midőn a közel múltban, a washingtoni képviselők háza, ama póttörvényt elfogadta, melynél fogva a rabszolgaság, az egész Egyesült-államok területén örökre eltörültnek nyilvánittatik, melynek értelmében már Lincoln elnök is egy kiáltványt bocsátott volna közre.

Az óceánon hozzánk is átszárnyalt a hir; de az, az európai középállamok, kivált a német lapok hasábjain csaknem , mintha egy bélyegtörvényről lett volna szó, nyomtalanul hangzott el. Nem igy azonban azon államok, s kormányférfiaknál, a kik akár a politikai viszonyaik, akár állásuk, és jobb meggyőződésöknél fogva, a rabszolgaság elvi kérdésében közelebbről érdekelve vannak; nem az angol nemzetnél sem, mely a rabszolgaság eltörlésének előharczosa, mely hatalmasan izmosodó, s már-már nyakára nőtt vetélytársának minden lépését e téren is hiuz- szemekkel kiséri.

Mellőzve azon okok fürkészését, a melyeknél fogva e, vagy ama nemzet sajtója, az említett póttörvény és elnöki kiáltvány által, kisebb vagy nagyobb izgásba hozatott, vagy épen érintetlenül hagyatott; mi részünkről ama ra- dicalis törvényt, azon erkölcsi fegyverek egyikének tekintjük. melynek az északiak számitása szerint, nem csak közvetve a harcz folyamatára, de közvetlenül a rabszolgaság kérdésére nézve is, kedvező és döntő befolyás, és hatással kell vala lennie, és pedig: vagy a déliek lelkülete, és eré- lyének megingatása s bénitása, vagy ott is a rabszolgaságnak önkéntes eltörlése, s a nyers rabszolgatömegnek fellázitása által. Méltán kérdezhetjük tehát: akár egyik, akár másik tekintetben, a póttörvény és elnöki kiáltvány-