Eger - hetilap, 1864

1864-05-12 / 19. szám

151

Preston azután elbeszélt mindent a legkisebb részletekig.

Az orvos neje uj életet nyerve a remény által, egy pillanatra elnyugodott, mig az öreg anya, Judit által értesítve lejött. Térdre borulva adott hálát a Mindenhatónak, nem fia ártatlanságáért .... az anya szive arról nem kételkedett, hanem azon fényes elégtételért, mely reá várakozott; — és Judit ? kimondhat- lan kedvességgel nyujtá kezét az ifjúnak, melyet az gyöngén szorított meg.

Mit mondjunk még? Hiában akarnék rajzolni e derék emberek örömét, melyet éreztek, midőn az orvos visszaadatva szabadságának, karjaikba veté magát. Mindazáltal az orvos még sokáig érezte azon fájdalmas benyomást, melyet lelkére az irtózatos gyanú gyakorolt. Lázba esett, mely majdnem sírba tévé ; de j csakhamar visszanyerte egészségét, s boldog volt, midőn nejét j is felüdülve szemlélte.

Szomszédainak minden eröködései, kik a legnagyobb figyelemmel vevék körül, hagy eltávolítsák tőle azoD rósz benyomást, melyet gyanúsításaikkal az orvos lelkében okoztak, és hogy feledtessék vele a kiállott szenvedéseket.... nem tudták elűzni azon gondolatát, hogy épen azok, kiket mindig szeretett, gyanu- siták öt gyilkosság és rablásról; a következő évben, daczára Mansfield minden kérésének, Mississipibe ment, és a Missouri mellett letelepedett.

Az orvos családját követé Preston fiatal nejével, kik az uj hazában minden erejökkel oda igyekeztek hatni, hogy az orvos élete nyugodt, esendes legyen. E kedves körben csakhamar elfeledte, hogy egy pillanatban félreismertetett és elkárhoztatott barátjai által.

S Cutneales ? Ez B.. ben letartóztatott, miután bűnét bevallotta; de a kivégeztetés napján megszökött, segittetve, mint mondták, Mesworth által, kinek azonban czinkossága sohasem lön bebizonyítva. Cutneales szökése után nem sokáig időzött a jó madár Illinoában, csakhamar eltávozott, s Arkansasban telepedett le.

(Francziából.) Vincze Alajos.

A dervisek táncza.

Egy frankfurti leírja három napi tartózkodását Konstantinápolyban. Leírásából a következő részletet átvenni érdekesnek tartjuk.

A dervisek vallásos gyakorlatának szemléléséhez jutni — Írja a nevezett utazó — nem nehéz, s bátor azon alkalommal, talán véletlenül, csak egyedül valók mint giaur jelen, de a törökök részéről semmi idegenkedést nem tapasztaltam. A dervisek főnöke egy fiatal, legfölebb 12 éves sheich volt, kinek atyja meghalván, hivatalát e legöregebb fia öröklé, kinek zöld turbánja Mahomedtőli leszármazását jelenté. A tér egy alacsony négyszögből állt, melynek közepén egy kis kör volt, hova körülbelül harmincz dervis csoportosult. A sheich Mekka felé fordulva egy kis szőnyegen állt, a dervisek körülötte. Ezek czukorsüvegforma szőrös kalapokat viseltek, gyapjulepelt borítottak magukra, s a nagyobb rész mezítláb volt. Egy adott jelre elkezdődött az ima. Mély csendben álltak a sheich mögé a dervisek mind, s a jelenlevő törökök a nyitott ablakok felé fordultak, hóimét a Bosporus habhömpölygései valának láthatók. Sokáig tartott az ima. Egyszer csak lehajtanak mindnyájan a legnagyobb csendben, leborulnak egészen a földre, s a másik szempillantásban hirtelen magasra ugranak. Kevés vártatva elkezdődik valami rikkantó tompa zene, melyhez egy öreg dervis rekedt hangon koránmondatokat morog. Ismét mély csend. A sheich elölépése alatt a dervisek lassú, kimért léptekkel háromszor megkerülik a kört, s a szőnyeghez érkezők páronkint a szőnyeg két oldalánál mélyen meghajtják egymásnak magukat, s ugyané végből átengedik a helyet a következőknek. A mint ez untató járkálás bevégződött, gyapjulepleiket levetik, s mindnyájan sárga öltönyben tűnnek ,

föl. Felruhájuk szorosan a testhez áll a csípőig, s álruhájuk széles redökkel egész a földig nyúlik oly bő terjben, hogy a legszélesebb kriuolint is befödhetné. A sheich, ama halvány, de komoly, szép fiú, nemes és finom vonásokkal, s a jelentőség bizonyos méltóságával, mely a felnőtt törököknél ritkán tapasztalható, ismét szőnyegére helyezkedik, s a dervisek tiszteletteljes kézesókolással közelednek hozzá. A zene ismét elkezdődik lármás modorában. Mihelyt egy dervis a csókot megkapta, mellére keresztben tett karokkal párszor megfordul. Szemei, mint annak, ki a szerencsétől megrészegedett, zárva maradnak, vonásai s mozdulata oly kifejezést mutatnak, mintha a legnagyobb örömet akarná lelke mélyéig beszini. Kis szünet után, mindkét karját kiterjeszti magasra, a fej a jobb részre hajtva, a folyvást zajongó s lármás, egyöntetű zene mindig gyorsabb tempója mellett, hasonló gyors körmozdulataival ugrál a szűk körben. — Szokatlan könnyűséggel forog egy lábnyi téren, perczröl perezre hevesebb mozdulatokkal, széles kört rajzol széles ruhájával, a vér fejébe és kezeibe száll, s merő szemei kínosan dagadnak ki, elfogódott melléből nehezen szedi a levegőt, úgy rémlik, hogy a szerencsétlen szédüléstől megkapatva, tikkadtan rogyik rögtön össze. Hanem dühöng tovább a szörnyű zene, gyorsabban mint a tarantel- töl lekötött, vagy rósz lélektől megszállott, tánczolnak a dervisek, a kör a folyvást forgókat széles ruhájukkal már alig fogadhatja be, de a dühös táncz még mindig tart. A tiz perczig tartó, szédítő körmozdulatok a nézőt iszonynyal töltik el, hogy a kfl- löncz mozdulatokra többé nem mosolyoghat, s ideje sincs gondolkodni szomorú állapotáról egy oly vallásnak, mely az istenitiszteletet ilyféle állás, mozgás és gyakorlatba helyezi ; bámulni kénytelen a csaknem élettelen, gépies mozdulatokat, ijedve szemléli, mint dagadnak ereik arezuk és karjaik a szerencsétleneknek jobban és jobban, mint csüng ki a kiszáradt nyelv kilátott szájukból, s hasonló a boszorkánynyomástóli megszabaduláshoz, midőn végre a hosszú 15 pereznyi idő után a krákogó hangszerek elnémulnak, a bonyolult gombolyag szétfoszlik, s a dervisek, mintha semmi sem történt volna, a körben helyeiket nyugodtan elfoglalják. Hanem csak kevés időre. A sheich ismét megkezdi háromszoros körútját a körben, a dervisek követik egymásután, ismét ugyanazon hajlongás a szőnyeg előtt, erre a kézcsók, s a dühös táncz másodszor, sőt újra harmadszor. — Mint egy megbúvóit helytől szabadulva, mohón szíttam a szabadban a tiszta, enyhe napsugárt. Oly jól esett a kínos hatást a Bosporus tiszta habjaiba meríteni, s gyönyörködő szemeimet a csodaszép vidéken legeltetni. Azonban csakhamar a tiszta habokból is hasonló látvány emelkedett elém, melytől megszabadulni nem bírtam, s mely most is lelkem előtt lebeg. De most már nem a dervisek dühös és kínos táncza, hanem az egész ottoman birodalom az ő aluszékonysága s avultsága, sülyedése s együgyüsége, fatalismusa s tévhitével táuczol előttem szédítő körtánezot. Meddig fog még e táncz tartani?

Vegyes bicék..

t (Apátság adományozása.) Öcs. sap. kir. F elsége f. évi aprilhó 29-én kelt 1. f. elhatározásával a tipulthai czimzetes apátságot Koválcsik József egri főegyházi kanonok, papnöveldéi és lyceumi igazgató urnák 1. k. adományozni méltóz- tatott.

— (Műkedvelői előadások.) Egri műkedvelők a helybeli Ínségesek javára múlt vasárnap és hétfőn szinielöadáso- kat tartottak, első napon a „Legjobb az egyenes ut“ és „Becsületszó,“ a másodikon pedig a „Hódítás falun“ czimü vígjátékok adatván elő. A szereplők ügyesen és dicséretreméltó buzgalommal működtek. Mindkét előadásra, az esős, sáros idő daczára, igen szépszámú közönség gyűlt egybe. A bevétel vasárnap 165 frt 5 kr, hétfőn 125 frt 80 kr, összesen tehát 290 frt 85 kr volt. Kiadás a két előadásra 50 frt 38 kr, s így maradt tiszta jövede-