Eger - hetilap, 1864
1864-05-05 / 18. szám
143 Triquel urnák, Gironek, egykori zuáv ellen csalás miatt emelt panasza adott fölvilágositást ezen természettörténeti csodálatos jelenségről. Mi a „Gazette des Tribunaux“-ból közöljük az erre vonatkozó törvényszéki tárgyalást. Vádló. Uraim! ez ember 100 frankban csalt meg, midőn bizalmammal visszaélt. 0 tudja, hogy sokat foglalkozom a természettudományokkal, és egy napon azt mondá nekem: „Van egy állatom, melyet még soha egy természetbúvár sem irt le.“ — „És miféle állat az uram ?“ — „Egy ormányos patkány.“ — „Mit ért ön az ormányos patkány alatt?“ — „Semmit mást, mint a mit a szó mond: egy patkányt, melynek ormánya van.“ — „Hol van az ormánya?“ — „Hol? az orrán mint az elefántnak.“ — „És önnek egy ily élő patkány van birtokában?“ — „Valóságosan élő. Ha ön látni akarja, jöjön hozzám.“ — „Azonnal!“ — mondám és mentünk. Türelmetlen voltam, mert a ritka állatot látni kivántam. Az illető ur lakába érve, ö egy kalitkába zárt vastag, virgoncz patkányt mutatott, melynek orrán egy rövid — körülbelöl két cen- timeternyi — porczogókkal ellátott kinövés volt, fölső vége vék- nyabb mint az alsó, mi a természet törvényeivel ellenkezik. Közelebbről kivántam e tüneményt megvizsgálni. 0 megfogta a patkányt, s kezembe adta; de lábait és száját tartotta, bogy a rendkívüli ormányt kényelmesen szemügyre vehessem. Kérdést tettem magamnak, ha nem leszek-e rászedve ? Hogy meggyőződést szerezzek, tűvel megszurtam az ormányt, az állat ordított, a sebből egy vércsöpp jött ki. E kísérlet határozó volt: az ormány a testtel valóban egy egészet képezett. Bámulatomban kérdezém az embert: nem adná-e el patkányát? Igenlöleg válaszolt; az árt tudakoztam; ötven frankot kért. Alku nélkül kifizettem, s az állatot hazavittem. Magamhoz híttam barátaimat, s több természetvizsgálót. Mindnyájan csodálkoztak. Én magamon kivül voltam örömemben. Valaki mondá: „Kisértse meg, szerezzen egy nőstényt.“ Az én példányom him volt. Magam is gondoltam már ezt; de minthogy az árusnál csak ez egy példányt láttam, azt hivém, hogy több nincs. Mégis elhatároztam öt fölkeresni s megkérdezni: vájjon szerezhetne-e egy nőstényt? „A legkönnyebben!“ — vá- laszolá — „Írtam Afrikába s különböző fajú patkányokat küldöttek, van köztök két nőstény is.“ Megmutatá a patkányosládát, a benne levők tökéletesen hasonlítottak az enyémhez. Kivett közölük egy nőstényt, melyet — mint a hímet — 50 frankkal kifizettem, s még nagyobb örömmel vittem haza, mint az előbbit. A hímhez tettem, s pár hónap múlva kicsinyek is voltak, melyeket megvizsgálván, ormány nélkülieknek találtam. Valószínűleg az ormány később nő ki, mint az elefánt fogai — vígasztalára magamat. Vártam egy — két — hat hónapot; patkányaim orrát mindennap néztem, de az ormány nem jelentkezett. Egy általam többször látogatott házban ismerkedtem meg egy tiszttel, ki Afrikában szolgált. Megszólitám : „Ön Afrikában szolgált, nemde ismeri az ormányos patkányokat?“ — „Mindenesetre !“ feleié. — „így tehát adhat nekem felvilágosítást.“ — Itt elmondám neki a történetet. Hasát fogta a tiszt, annyira nevetett. „Bizonyára bolonddá vagy téve“, gondolám magamban. Miután a tiszt görcsös nevetésével valamennyire fölhagyott, akkor elmondó : „Az ormányos patkány nem természetfölötti lény ; hanem zuávjaink találmánya. És pedig a következő módon hozatnak létre. Két patkány lábainál fogva úgy köttetik egy deszkához, hogy egyiknek az orra épen a másik farka mellé esik; most egy késsel a hátulsó patkány orra bemetszetik, az elsőnek farka végén seb vágatik, és a hátulsó patkány orrán tett bemetszésbe illesz- tetik. Aztán a szájat a farkkal együtt48 órára erősen lekötik. Ez idő alatt a sebhelyecskék összeforrnak, az első patkány farka vége elvágatván, szabadon eresztetik, a hátulsó pedig lábainál 1 fogva kötve marad, s enni valót kap. Legfölebb egy hónap alatt a seb oly tökéletesen begyógyul, hogy a legjobb szem sem vesz észre forradást. Most már tudja ön, miért nincs a kis patkányoknak ormányuk.“ A vádlott — ki a hallgatók jó kedvében osztozott — bevalló, hogy ormányos patkányát ö maga állitá ki, de azt tagadta, hogy mint külön természetes fajt adta volna el. Elnök. Igaz ? V ádló. Elképzelheti elnök ur, hogy a kinövést természetesnek kellett tartanom, miután a tűszurásra vérzett, s az állat orditott. Elnök. Mondta-e a vádlott önnek, hogy az ormányos patkány egy külön faj ? Vádló. Mindenesetre. Vádlott. De sajátságos fajt is képez. Látott ön azelőtt ilyet? A bírák abban egyeztek meg, hogy ez esetben nincs btinte- tésreméltó csalás, s az egykori zuávot fölmentették. L. L. Vegyes hírek. * (A S z.-L ászl ó-társulat egri osztályának bizottmánya) május 1-jén ülést tartván, az elnök részvevő fájdalommal jelenté: hogy Nánásy Mihály, egri társulatunk világi elnöke, april 5-én jobblétre szenderült. E veszteség feletti fájdalmát és az elhunytnak méltó emlékezetét a választmány jegyzőkönyvileg is megörökíteni határozta. A pénztárnak kimutatásából kitűnt: hogy a társulatnak Egerben 1863-ban 598 tagja volt, kik között alapitó 1, kegyadományos 62, rendes tag 515.. Ezek között egyházi tag 134, világi- 464.. Az összes bevétel tett 517 frt 33% krt, miből a központi pénztárba felküldetett 390 frt; helybeli kiadása volt 72 frt, s innen a pénztári maradék : 55 frt 33% kr... Kegyadományból bejött ezenfelül 3 db arany, mely szintén a központi pénztárba tétetett át. t(Lövészegyletünk) apr. 24-én tartott közgyűlésében választmányi tagokul, szótöbbséggel, a következő urak választattak meg: ifj. Burik István, Derszib Rudolf, Ertinger Ig- nácz, Schill Athanáz, Babies István, Isaak László, Sir Antal, Kosa György, Szokolay Lajos, Móczer Ignácz, Fiilöp József, Csiky Gyula, Ecsedy László, Pillér József, Alexy Mihály, Békeffy Lipót, Petravics Ferencz, Gáhy József, Makkay Bódog, Albert Ferencz, Matekovics, Urbán József, ifj. Gröber Ferencz, ör. Burik István, Erdélyi József, Sir Venczel, Nagyfejeő Mátyás, Szederkényi Nándor, Kupfer Jakab, Végh József, Kürthy Ferencz, Burik János, Ringelhan Antal, Siskovics János, Schaffner János, Császár József, Lejtényi Ferencz, Szuhányi János, Frid- valszky Adám, Kövér István. f (Triesztből Ínségeseink részére) 5000 frt küldetett, mely összeg egy hangverseny jövedelméből, melyben a Patikárus tesvérek nagy tetszéssel léptek föl, és egyesek könyör- adományaiból gyűlt össze. f (A magyarországi Ínségesek részére) a m, kir. helytartótanácshoz beérkezett könyöradományok összege 608,479 frt 33% kr, 104 arany, 1100 frank aranyban, 105 porosztallér bankjegyekben, s 5 font sterling szintén bankjegyekben, egy arany- s egy ezüstkarperecz és 200 frt államkötvényekben. f (A bécsi bazar,) mely apr. 28-án fejeztetett be, 25,000 frtot jövedelmezett, miből levonva az 1500 frtnyi költséget, 20,000 frt a pesti kenyérosztó bizottmánynak küldetik, a többi Fehér- és Abaujmegye szükölködöi közt osztatik szét. f (A gödöllői urodalmat,) mint a „P. N.“ hitelesen értesül, a belga bank vette meg. f (Májusi országos vásárunk) f. hó 8-án veendi kezdetét. f (Mindszenty Gedeon „A bold. Szűz Mária hava“) czimii közkedvességü imakönyve, Görres Guido Mária dalaival, Violet Otto, egri könyvárusnál épen most jelent meg 2-ik kiadásban. A finom kiadás ára kötetlen 1 frt, vászonba kötve 1 frt 50 kr, finom bőrbe kötve 2 frt; a közönséges kiadás kötetlen 50 kr, kötve 60 kr.