Eger - hetilap, 1864
1864-05-05 / 18. szám
142 — Köszönöm Preston! monda az orvos, szívélyesen rázva meg az ifjú kezét; köszönöm, én biztos valék, hogy ön igazat ad nekem. — Orvos ur! monda a csendőr nem minden megindulás nélkül, a kötelesség, melyet teljesítenem kell, fájdalmas rám nézve, de ön tudja, hogy kénytelen vagyok azt betölteni . . . követnie kell engem. — Istenem! szegény nőm! mormogta a szerencsétlen, nejének szenvedésére és érzékeny idegességére gondolva: ez meg fogja öt ölni! — Legyen nyugodt, barátom ! mondá Preston, felbátoritani törekedvén öt; az ön ártatlansága nem sokára ki fog derülni, és ha távolléte néhány napra fog terjedni, lehet hallgatni, vagy az igazat előtte elrejteni. Bízzék az Istenben! Vollheim és én itt maradunk, hogy mindent megmagyarázzunk anyjának, és megnyugtassuk öt, ha lehet! Ezen ajánlat mindenki helyeslését megnyerte, főleg az orvosét, ki különben is félt, hogy nejétől, anyjától búcsúzva: nem tudna ura lenni érzelmeinek; lement tehát a lépcsőkön, lovára tilt, s nehány pillanattal később a B. felé vezető utón volt kísérőivel, hol perének folyama alatt fogva kelle maradnia. Az ifjú Preston jóslata nem látszék egyhamar valósulni, és az orvos ártatlansága távolról sem ismertetett el; ellenkezőleg a nehezítő körülmények folytonosan szaporodtak, a veszély mindinkább nőtt. — A fegyverárus azt vallá, hogy az orvos nála csakugyan golyókat vásárolt, és hogy azon nap volt nála lőpor egy papirtartóban, mely kissé átlyuggatva lévén, kettős takaróba gön- gyöltetett; hogy az orvos rögtön felajánlá magát, John Singers- nek átadni a karabint, állitván, hogy alig van nap, melyen ne találkoznának ... a karabin a hulla mellett találtatott. A kereskedő, ki a pénzt Smidt Fieldnek bizonyos mennyiségű besózott sertéshúsért fizette le, melyet ez számára szállított, határozottan állitá, hogy az orvosnál talált bankjegyek ugyanazok, melyeket ö Smidt Fieldnek adott, s a tárcza is épen az, melybe az öreg pénzét zárta. A lőportülök az orvos nevének kezdőbetűit viselé, ki bár határozottan tagadta, hogy azt valaha látta: a többi bizonyítékok elég erővel bírtak megsemmisítésére s számára alig maradt már remény, annyival inkább, mert őszintén bevallotta, hogy az öreggel együtt lovagolt a várostól nehány mérföldnyire, s hogy tőle csak az ut szétágazásánál vált el. Az ítélet napja, mely a szerencsétlen Middleton sorsa fölött határozandó volt, a hónap 23-ára tűzetett ki. Összeült a törvényszék, a vallatás megkezdetett. Middleton ügyvéde melegen védte a vádlottat, felhiván minden ismerősét védenczének becsületességéről tanúskodni, fölidéző benső életét és szívélyes viszonyát az öreg Smidt Fieldhez. Minden eröködés haszontalan volt. A törvényszék elvonult, hogy határozzon ezen eset fölött, mely egészen világosnak látszott, s nehány pillanat múlva visszatérvén, kimondatott a vádlott bűnössége. Hallva ezen ítéletet a szerencsétlen orvos, ájultan bukott székébe. Huszonnegyedikén délután Preston halványan és csüggedten ült az orvos lakában ; előtte Judit állt, vörösre sirt szemekkel, melyekből a könyek szünetlen folytak megfogyott arczán végig. — Elég, elég! Preston ur, mondá a leány szaggatott hangon, félig elfordulva; mire valók az ön szép szavai? Ön is azok közöl való, kik fogolylyá tevék a szegény Middletont; gondoljon nejére, ki meghal... nem, bizonyára nem éli túl férje halálát... és hogyan fogjuk előtte eltitkolni a halálitéletet ? Jól teszi, ha nem nevezend engem többé Juditjának ... érzem azonban, hogy szivem megszakad .........És a szegény leány keservesen zok ogott. — De Judit! oka vagyok-e én ennek? tehettem e másként, mint cselekedtem ? Midőn a hullát megtaláltuk : lehetett csak eszmém is arról, hogy a gyanú jó orvosunkat fogja terhelni ? — És ön is kétségkívül vétkesnek gondolja őt ? Kérdé a leány, élénken fordulva az ifjú felé. — Nem Judit!.......te igaztalan vagy irántam. Isten tudja, h ogy életemet adnám az orvos megmentéséért; ő ártatlan: erről bensöleg meg vagyok győződve, bár nem tudom, mily iszonyú véletlen által egyez meg minden bizonyíték..........romlására. — Megtenne-e ön mindent, mi hatalmában áll? Koczkáz- tatná-e életét, hogy megszabadítsa az orvost? kérdé a leány, kis kezét az ifjú vállára téve, ki oly kedves volt előtte, és ezeket mondva, rá forditá nagy kék szemeit.... oly esdőleg! — Nem értelek Judit! az Istenért, mit tehetek? az Ítélet kihirdetve, és 26 án végrehajtató. — Hallgasson rám, mondá hevülve a leány; ő a b.-i fogházban van bezárva; szerencsétlen anyja tegnap ott volt, hogy még egyszer lássa és vigasztalja, neje haldoklik, és valóban, ha megtudja a történteket, meg fog halni; az orvos, az ön jóltevöje, barátja... holnapután... Preston ! holnapután __ ki fog végezte tni !! . . . — Az égre! Judit! szakitá félbe az ifjú, elbámulva a különben csendes leány fölhevlilésén. — Csendesen, ne szakítson félbe! Holnap napkelte előtt ön a városban lehet, menjen, látogassa meg, bírja rá a szökésre, szerezzen neki erre eszközöket. Ő futni fog, kell hogy fusson; ne mondja, hogy ez lehetetlen, folytatá, ön maga állította egyszer, hogy a fogház roszul van építve, hogy onnan könnyű volna menekülni, ha kívül egy segítő barát várna a szerencsétlenre. íme itt van minden szükséges az ablakfeszitéshez, fűrész, reszelő, melyeket Vollheim szerzett nekem, és itt van 50 dollár, tévé hozzá elpirulva.... ezek gazdálkodásom gyümölcsei.........más czélra szán tam azokat........ de szívesen adnék tiz ennyit, hogy megsza badítsam a jó orvost, és megmentsem nejét. — Te nem gondoltál a börtönörre, Judit, ellenveté Preston még habozva. — Az orvos nejét és gyermekét menté meg ragályos betegségből a nélkül, hogy valamit elfogadott volna tőle fáradságáért. Tudom, hogy a börtönör nem fogja öt maga kiszabadítani; de szigorúan örködik-e fölötte ? Ön ifjú, ügyes, az öreg semmit sem veend észre. íme itt vannak az eszközök is, tévé hozzá gyöngéden, ha Isten megsegíti önt, ha sikerül megszabadítania ezen szegény embert, midőn ö Texasban biztonságban lesz, és mi újra vele: akkor .........—És akkor Judit ? kérdé Preston, megfogva a piruló leány kezét. Ez minden válasz nélkül zokogva borult az ifjú vállára, azután rögtön visszavonult és kifutott a szobából. Preston meg volt nyerve, s minthogy minden bizonyíték daczára erősen meg volt győződve az orvos ártatlanságáról; köny- nyü szívvel indult a városba, hogy Juditnak tett ígéretét teljesítse. (Vége követk.) Az ormányos patkány. Plinius, Buffon, Blumenbach mind a két félgömb állatnemeivel megismertettek minket; de az ormányos patkányról sem ők, sem utódaik nem emlékeznek. Hasztalan keresnők ezt az özönvizelőtti állatok közt, mert legújabban az afrikai zuávoktól ered.
