Eger - hetilap, 1864

1864-01-14 / 2. szám

13

■4 T Á R C Z A. {►Mexico.

(Vége.)

Mexico állam, mely Északamerikának délnyugati részét foglalja el, fekszik a hasonnevű öböl, a nagy óceán, Yukatán s az Egyestiltállamok közt, mely utóbbiaknak, területéből nemrég Texast és Felső- vagy Uj-Kaliforniát átengedé.

Alig van ország, mely a természetadományaiban oly bőven részesült volna, mint Mexico. Területén különféle éghajlatok és termények egyesülnek ; a kereskedésre a legkedvezőbb helyzet, a földművelésre a legdúsabban termő föld kínálkozik; a tengeri és hegyvidékek bájai, a forró és mérsékelt égalj növényei váltakoznak ; hasznos házi állataink ott is feltalálhatók, s hegyei nemcsak nemtelen, de nemes érczeket is mesés mennyiségben rejtenek kebelökben.

A mexicoi birodalom jelenleg, azon roppant területveszteség után, melyet az egyesültállamokkal viselt utolsó háborújában szenvedett, még mindig 40,000 □ mérföldnyire terjed, tehát körülbelül négyszer akkora, mint Francziaország. Terjedelmes partvidékkel és térés fönsikokkal bir. Az Andes hegyláncz nehány csúcsa a hóvonalon fölülemelkedik, igy a Popocatepetl 17,000, az Orizaba 16,000, a Colima mintegy 15,000 láb magas.

Maga a főváros, a hajdani Tenochtitlan s a mai Mexico, 7000 láb magas fönsikon fekszik. A nagykiterjedésü ország népessége csak mintegy 8 millió, a fővárosé pedig 200,000 főre rúg. Mexico renaissance-stilben épült, s az idegenre nagyszerű benyomást tesz. A száz kupola és torony a városnak méltóságos tekintetet kölcsönöz. Egy az óvilág városaiban többnyire már rég megszűnt divat itt még érvényben van: értjük az ugyanazon mesterséggel vagy iparággal foglalkozóknak ugyanegy utczában megtelepedését; igy az ékszerészek, az érczáru- ésselyemkelme- kereskedök, a tímárok sat. külön-külön utczákban laknak. Az igen élénk teherszállítási forgalom a partvidékkel, öszvérek által tartatik fönn, melyek száma a város lakóinak számát meghaladja.

A város előtt egy középmagasságu halmon egy nevezetes fa áll, az úgynevezett Montezuma-cyprus, melynek körülete 41 láb. E Cyprus valószínűleg tanúja volt az azték birodalom alakulásának, az aztekek és tolttekek összeolvadásának, a birodalom összeomlásának a spanyolok keze alatt; tanúja volt Mexico elszakadásának az anyaországtól, s az ezt követő negyven évi zavargásoknak ; tanúja a köztársaságra bekövetkezett jelen válságnak, s ha a sorsnak úgy tetszik, tanúja lesz annak, mikép támad föl az elbukott köztársaság, mint monarchiái állam.

Bármily hanyagul kezeltetik is Mexicoban a földművelés, kiviteli czikkekben mindamellett igen gazdag, mely gazdagság kétségkívül megkettöztethető lenne, ha a nemzetgazdászatról helyesebb fogalmak terjednének el a nép között. Mexicoban bővében van a kakaó, pirék (biborbogár), campe ebe- és guajakfa, indigo, jalappa és vanília; de ezukrot, kávét, gyapjút és gabonát is oly mennyiségben lehetne termeszteni, hogy a kivitel kifizetné magát. A bányászat hanyagul Űzetik, holott pedig seholsem igér az nagyobb jutalmat, mint épen Mexicoban.

Ha a mexicoi állapotok rajzát az újabb utazók munkáiban olvassuk, azt kell hinnünk, hogy nem polgárisult államról, hanem valamely félvad nomad-törzsről van szó. így olvassuk, hogy a 40,000 □ mérföld területű mexicoi államban csupán három, szükségben járható országút van, melyek közül kettő a tengerpart felé, egy pedig a nagy birodalom belsejébe vezet. A hidak, melyeken az ut átvezet, minden perezbeu összeomlással fenyegetnek, maga az országút pedig több helyt posványok által sza- kittatik meg. A fővárosban a főiskola és bányászakademia lassankint romba dől. A művészetek és tudományok a mexicoiakra nézve elvont fogalmak, melyek alatt azt sem tudják, mit értsenek. A főváros hemzseg a naplopóktól, kik közül 50,000 a szegények osztályához tartozik, kik szegények s azok maradnak mindig, mert a dologtól még jobban irtóznak, mint a szegénység következményeitől. E lazzaronik nem törik ugyan fejőket a kormány elleni összeesküvéseken, azonban mindig készek bármely összeesküvőhöz csatlakozni. A kormány mindig félt a fővárosi népnek ezen, leperok neve alatt ismeretes osztályától, igyekezett azt mindig jó hangulatban tartani.

A nagyobb és jóllétnek örvendő városokban, de különösen a fővárosban határtalan a gyönyörhajhászat. A játék szenvedélye átalános, úgy hogy még a négerek és lambok sem mentek attól, sőt már a 7—10 éves gyermekek is a kártyajátékot minden más időtöltésnél többre becsülik. Legközönségesebb náluk a „monte“ nevil szerencsejáték ; férfiak és nők a nap legnagyobb részét e kedvencz foglalkozásuknak szentelik, s igen szerencsétleneknek tartják magukat, ha abban valami véletlen eset miatt részt nem vehetnek. Nem kisebb ivási szenvedélyük, melynek tárgyai a pálinka és „pulque“ nevű nemzeti italuk, mely a „mu- guny- agave“ nedvéből készíttetik. E rút szenvedély a mexicoi nép minden osztályánál honos. A városokban a baromi lerésze- gedésnek számos oly példáira akadunk, a minőket nálunk elvétve sem igen lehetne találni. Az ittas indián vagy néger nemcsak emberhez nem hasonlít többé, de még a barmoknál is alább sülyed.

Európában a szenvedélyes ivókat rósz evőknek tapasztaljuk ; de Mexicoban épen oly kitűnő evők az emberek, a mily kitűnő ivók. A jobblétnek örvendő családok csak azért kelnek föl a reggelitől, hogy félórával később villásreggelihez újra leüljenek, s ettől ismét csak azért kelnek föl, hogy nehány befözött gyümölcscsel telt üveget kiürítsenek, s ha ezzel is végeztek, rövid pihenés után a ezukorsüteményekre kerül a sor. Szóval, egész nap esznek isznak, s e nemes foglalkozásukat játékkal fűszerezik. A hölgyek plane annyira viszik, hogy a chocoladét még a templomba is maguk után vitetik, s ott a szent mise alatt csészéjüket kényelmesen kiszörpölgetik.

Meg kell vallani, hogy a mexicoi ételek a legfinnyásabb inyenczet is kielégítik. Ila az európainak valami feltűnik, az az ételek szokatlan fűszeressége. Lehet, hogy a mexicoi ételek e tulajdonságuknál fogva a szomjúságot magasabbra fokozzák, mint az európaiak, — de annyi bizonyos, hogy sem Párisban, sem Londonban, sem Európa bármely más fővárosában étkezésnél annyit nem isznak, mint Mexicoban. Majd elfeledtük megemlíteni, hogy a mexicoiak épen oly szenvedélyes dohányzók is, a minő evők és ivók. Régebben a magasb rangú hölgyek is dohányoztak, most már azonban ilyesmi inkább csak tréfából történik, vagy az ország távolabb részeiben fordul elő.

A creolok (spanyol szülök ivadékai) társalgása élénk és kellemes. A creolok, kik csaknem kizárólag képezik a jobb társasköröket, hibátlan testalkatuk, szabályos arezvonásaik és tüzes természetök által tűnnek ki. Az európai nők szerénység és szemérem tekintetében a mexicoiaknak átalában fölötte állanak, habár társaságokban ezek sem felejtkeznek meg az illemről, s a jó erkölcsökkel ellenzőleg sohasem cselekesznek.

Hogy a déli országok fiai a látványosság minden nemének nagy barátai, közönségesen ismert dolog. A mexicoiak munkájok vagy játékuk bevégzése után a színházba, bika- vagy kakasviadalokra mennek. Egy nemét a látványosságnak, mely rájuk nézve különös vonzerővel bir, képezik az egyházi pompák. Mexicoban nagy az egyházi ünnepélyek és körmenetek száma. Sok ily üu-