Eger - hetilap, 1864
1864-04-28 / 17. szám
134 erősen össze van gázolva : a gyilkos küzdött áldozatával. Preston aggályos gondossággal vizsgált meg minden körülményt, melyek a gyilkos nyomára vezethetének, mialatt Vollheim szomorúan és gondolkodva nézte ezen jó öreg arczát, ki mindenkitől szerettetve és becsültetve élt. — Bili! szólt Vollheim, félbeszakítva hosszas hallgatását; Bili, nekem úgy látszik: legjobb lenne a városba visszatérni, oly gyorsan, mint csak lovaink futni bírnak , és ide jőni az igazság embereivel. Itt borzasztó btin követtetett el, és lehető, hogy holnap reggel a nap világánál találunk jelekre, melyek a gyilkos nyomait követni, és talán öt magát is fölfedezni segítenek. — Tökéletesen igazad van, Tom! nekünk magunknak kell megnézni e helyet haladék nélkül, mert nézd, az ég elborul, havat kapunk bizonyosan, és akkor a gyilkos nyomai eltűnnek ; ki tudja, nem fog-e az idő reggelig megváltozni? Tehát még az éjjel sietve kell ide visszatérni fáklyákkal: mert nem lehet, hogy a gyilkos kikerülje az igazság kezeit. De itt hagyjuk az öreg testét minden védelem nélkül, kitéve a farkasok zsákmányául ? Én nem szeretnék a hulla helyzetén változtatni, hogy a törvény emberei úgy lássák, a mint mi találtuk. — Én tudok egy módot, Bili! te, daczára a sötétségnek, nélkülem is rátalálsz a városra; menj oda egyedül, addig én őrzöm a holtat, ha a farkasok élő embert látnak mellette, nem mernek közeledni. De nem félsz egyedül maradni a hullával, Tom ? kérdé Preston némi borzadálylyal. — Tüzem jó van, az órák itt is csak úgy elfolynak, mint másutt, és ti sietve itt lehettek két óra alatt. A nélkül, hogy feleletet várna, egy nyaláb fát dobott a tűzre, mely csakhamar bevilágitá az erdőt. A mint társa mondá, úgy tön Preston, hirtelen lován termett, és vágtatott vissza az utón, mig Vollheim leemelte nyergét és a pokróczot, letette azokat a földre oly módon, hogy a tűz közte és a hulla közt égett, azután végig nyúlt a pokróczon, és gondolataiba mélyedt. Néhány órai gondolkozás után nyugtalan álomba merült, melyből gyakran ijedve ébredett fel; azután helyzetére gondolt, s hogy szórakozhassék, a tűz élesztőséhez fogott, nagy darab fákat dobva rá, hogy a lehető legnagyobb világosságot nyerje. Éjfél felé nehány farkas, csalogatva a vér szaga által, kezdett vonítani ; mindig többen közeledtek, nagy csomóban véve körül a gyilkosság helyét, de mégis az élő jelenléte miatt távol maradtak. Vollheim órája már hármat mutatott, midőn végre meghallotta az oly türelmetlenül várt emberek hangját, kik felszabadi- ták gyászos helyzetéből. A pontos vizsgálat nehány fáklya világánál megkezdetett, és egyhangúlag el lön ismerve, hogy az öreg gyalázatosán meggyilkoltatott és kiraboltatott. A golyó keresztültörve a testen, nem volt megtalálható, tehát lehetlen lön megismerni a fegyvert a golyó nagysága után, azonban a seb bebizonyitá, hogy az hatalmas caliber volt. Midőn még egyszer megvizsgálták volna a helyet, Preston a sűrűben, hol a gyilkos rejtve volt, talált egy lőportülköt, melyre P. M. M. D. betlik voltak erősen bevésve. Senki sem ismerte azt, annál kevésbbé találhatták ki a nevet, melynek ezek kezdőbetűi, azonban Vollheim figyelmesen vizsgálva a jegyeket, azt kérdi Prestontól, hogy hívják Middleton orvost keresztnevén ? — Pál, felelt ez; de miért ezen kérdés ? — Szent Isten! morogta Vollheim magában, ez az ő neve; de ezen ember képtelen ily tett elkövetésére! — Kicsoda ? az orvos ? kiáltott Preston, micsoda ostobaság? 0 meggyilkolni egy embert!! inkább gyanúsítanám atyámat! nem, nem! ez bolondság! de mit jelentenek az utolsó M. D. betűk ? melyek kétségkívül nevéhez tartoznak. — Paulus Middleton, Medicináé Doctor ! mondja Vollheim csendesen. — Ez képtelenség! képtelenség! ismétlé Preston és... azonban ... én láttam tegnap délután, hogy az orvos Smidt Field után csakhamar elhagyta a várost, és ha nem csalódom, egy ka- rabin is volt nála. Istenem ! ha ez úgy van, borzasztó lenne! mi lesz szegény nejéből és öreg anyjából? Az ifjú egy letört fára veté magát, kezébe hajtá fejét, s szomorú gondolataiba mélyedt. — Preston! kiáltott rá Vollheim, jöj velünk, követnünk kell a nyomokat; te világítasz a munkánál, talán sikeriilend fölfedezni a valódi bűnöst. (Folytatása követk.) Vegyes hirek. — Lapunk jelen száma hatóságilag lefoglaltatván, csak némi kihagyásokkal jelenhetett meg. Ez okból az elkésésért t. előfizetőink szives elnézését kérjük. — (Kazinczy Gábor halálára vonatkozólag) Felnémetről a következő sorokat vettük: „Sz. Györgyhava 23- dikán. T. szerkesztő ur! A máskor oly kedves, de most szomorú Bánvölgyéről jövök, s a hazafiui fájdalom érzései között nyúlok a tollhoz, hogy lapjába egy gyászjelentést Írjak. Kazinczy Gábor, a jeles iró és kitűnő szónok nincs többé. E f. hó 18-dikán, éjjeli 11 és 12 óra között, Bánfalván (hová a forradalom után vonult, s hol a világ zajától elvonulva a tudománynak élt) elhunyt életének 46-ik évében, s igy épen azon korban, midőn a tudomány, irodalom, s haza még sokat várhatott volna tőle. Nem szükség itt az ö, úgyis ismert irodalmi s politikai működéseit s érdemeit említeni, inkább csak a veszteség fölötti fájdalomnak akarok kifejezést adni. Benne az irodalom egy jeles irót, a hazai történelem egy fáradhatatlan kutfögyiijtöt és nyomozót, a politikai élet s alkotmányos küzdelem egy kitűnő vezérszónokot vesztett. Még emlékezetünkben van a múlt országgyűlésen mondott remek beszéde, mint az ö kitűnő s elragadó szónoki tehetségének diadala s egyszersmind hattyúdala.... Ha a jeles hazafiak halála veszteség a nemzetre és közügyre még akkor is, ha az későn jő, s ha nem hagy maga után pótolhatlan hiányt: most, midőn a régi s kipróbált hazafiak sora nagyobb mérvben kezd ritkulni, s midőn oly időket élünk, melyekben próbált s edzett erőkre, higgadt s előrelátó politikai felfogásra oly nagy szükségünk van, Kazinczy halála kétszeresen nagy veszteség. Midőn e veszteség fölötti fájdalmunkat kifejeznök, tűzzünk koporsójára, a köztájdalom czipruslombjai közé, mi is egy bús nefe- lejtset, mely — mint a hű emlékezet, s hazafiui és baráti tisztelet és kegyelet örökzöldje — viruljon az ö sírja fölött. B. F.“ f (Bérmálás.) Érsekünk ő nagyméltósága a közelgő pünkösdi sz. ünnepek alatt május hó 15. és 16-án, az egri székes föegyházban a bérmálás szentségét fogja az ezen szentségben még nem részesült híveknek feladni. f (Bírói államvizsgák) ma fognak először tartatni az egri joglyceumnál. Délelőtt és délután két-két jelölt fog megvizsgáltatni az e végre kinevezett bizottmányok által. A vizsgák nyilvánosan, a lyceumi épületben tartatnak. — (A skorbut Alattyánban is kiütött.) Mint ottani tudósítónk írja, 120—130-ra megy azok száma, kik e betegségben sinlödnek s nagyobb részök az ágyat sem hagyhatja el. Kettős megyénk föispáni helytartója a bajról értesittetvén, rögtön pénzt, élelmiszereket s Matzke Ignácz, megyei alorvos személyében ügyes orvost küldött a szenvedők nyomorának enyhítésére.
