Eger - hetilap, 1864
1864-04-28 / 17. szám
II. évfolyam. 17. szám. Április 28-án 1864. Előfizetési dij: Egész évre .. . 5 ft - kr félévre . . . 2 „ 50 „ negyedévre . . 1 „ 30 „ Egyes szám ára 12 kr. 1*1' §,* u Ci vr Eifii Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzott sorbely után 4, többszöri közzétételeknél 3 kr; bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-uteza 800. szám), — az érseki lyceumi nyomda irodája, - Jentseh Gotlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bern át könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. Orosz viszonyok. (Vége.) IV. Urbér és alkotmány. A születési aristokratia a hivatalnokok s katonaság érdemnemességével egybeolvadva , mig színre hatalmas íactorrá látszik emelkedni, tulajdonkép a nagy felosztás és czimek, kiváltságok tengerében elmosódik befolyása, s egyenes jogait nemcsak a jogtalanság nagy elve korlátozza, de a korona féltékenysége is zsibbasztja, mert gyönge uralkodó alatt félnek, hogy a korona fölött túlsúlyt nyerhetne. Jelenleg az érzéki élvek, s szüntelen mulatságvágy mámorában elcsenevészve igazán rút sybarita- váz, s ez állapotában köszöntött be hozzá a szegénység gunyoros arczával, hogy könnyelműségének — mert kevés van megtakarítva — busásan adja meg árát. Az eman- cipatio előtt csupán J 1 kormányzóságban negyvenezer nemes család jutott a legnagyobb szegénységre, — utána pedig már ekkorig 16,000 család húzódott ki a fővárosból, mert ily drága helyen többé rangjukhoz illőleg magukat fönn nem tarthatók. Ki tagadhatná, hogy a fönnálló rendszer, mint szirt a hullámok között, ekkorig erősen áll, sőt politikai nagyobb fluctuátiók idején, melyek nem egy kormány hajóját temeték hullámaikba, az orosz épület másoknak is menhelyül szolgált? de magát a százados rendszert, mint az alkotmány behozatalánál legnagyobb gátot, felállítani petitio principii nélkül nem lehet, s nem is akarjuk. A gondviselés keze csodásán vezeti a nemzetek életét, s miként századok csak pillanat a nemzetek életében, úgy a perez ezredéves épületek leomlásának volt már tanúja, s Rómának egeket verő dicsőség- s hatalomtornya sebesen hajlott és dőlt, s egyes, csekélynek látszó körülmények már sokszor végtelen horderejű nagy dolgoknak szülői lőnek. — — Ismerjük II. Katalin sötét levelét marquis Coustinéhoz, melyben többi közt írja: „azon órában, melyben népünk világosodik, mi többé nem vagyunk állomásainkon.“ Tudjuk, hogy az orosz még mindig a régi ázsiai hatalom alapjára épit, mint Miklós czár kifejezte: „önkényuralkodás az én országom elve, de nemzetem geniusával tökéletesen egyez.“ Helyesen mondá Ruttenberg is az orosz kormányzási formáról, hogy: „az állam s annak alkotmánya: a czár személye, ő sarka, pontja, gyupontja, szive és mindene a státusnak. Nélküle egy orosz sem képzelheti magának az államot, és mégis az oly természetes egy népben, mely a műveltség alsó fokán áll, miként másrészről mesterkélt műve a mai állambölcsészetnek, mint XIY. Lajos mondá: ,,L’ etat c’est moi: az állam én vagyok.“ — Egészítsük ki a rendszer imposant erejét még azon ide tartozó észrevétellel is, mi még most a mérleget nagyon leviszi, de egy morális súly kivételével hirtelen is felbillenti, s mi nem egyéb: mint a világi hatalomnak az egyházi fejedelemséggel önkényleg forrasztott, nem római szerkezetű kapcsa, mint megtestesítése a korlátlan uralomnak a nép felfogása szerint is. Ennek alapján nyugszik a czári hatalom telje, s az alattvalók föltét- len engedelmessége. Forditsunk most egy tekintetet a közelmúlt lapjaira, s II. Sándor Nikolajevicsre, mint fogja fel a jelenkor szellemét, s mi iránytűje, kiindulási pontja politikájának? Midőn Moszkvában minden oroszok czárjának megkoronáztatott, nemzeti politikát proclamált, melynéllogva Oroszország ezentúl már nem a legitimitás elvéhez tartja magát, hanem saját hasznát s előnyét keresi. És csakugyan, ha tetteit mérlegeljük, úgy találjuk, hogy azon ok, mely nála egy ország ügyeibe avatkozásnál mint döntő szerepel; más országban hasonló körülmények közt, bár az imént emlitett nemzeti politika elve szerint, mivel saját vallásos, vagy más érdekeivel ellenkezik, általa semmibe nem vétetik. — A fénykör, mely a Sándor nevet övezé, s mint északifényt mi is örömmel néztük, igen elhomályosult, Lengyelország bánatfelhői árnyékozák azt be örökre, s a sok ártatlan áldozat között egy gróf Plattennek kanni- bali kivégeztetése nemcsak szivrázó, de tájékoztató is. Tekintsük az orosz gép egyik fővezetőjét, Konstantin nagyherczeget. Ha élünk, a lengyel kérdésnél lesz alkalmunk vele bővebben megismerkedni, jelenleg tárgyunkra vonatkozással röviden jellemezzük mint olyat, ki az ázsiai despotiát, és testvérének Sándor czárnak mint autokratának teljes önhatalmuságát mindenben fenn akarja tartani. Ezelőtt egy jó évvel, mint a német folyóiratban olvasható, Pétervárt egy torzkép körözött, s az a czárt Konstantinnal egy szánban ábrázolja. A szán oly sebesen röpült, hogy a czár fejéről a sisak lehullt, s kéri a fenséges kocsist, ne hajtson oly sebesen. Erre Konstantin még sebesebben hajt, s ezen szavakat mondja: „ne félj!“ — E caricatura jellemzőnek látszik, de kissé túlhajtott, mert a tények meg- czáfolják azt, mintha a kormány gyeplőit a nagyherczeg kezei tartanák. — A jobbágyok felszabadítása kérdésében is Sándor czár nem parancsolólag s erőszakosan járt el, hanem több rendbeli nemesi bizottmányokkal előlegesen s hosszasan tanácskozott. Ez Konstantinnak nem volt Ínyére, mert tudta, hogy a kölcsönös érdekek mérlegelése, s azoknak a méltányosság s igazság elvei szerint elintézése elvégre is óriási léptekkel közeledés az alkotmányhoz, s azért teljes erejéből ellenzé mind a nemességgel folytatott tanácskozmányokat, mind a kárpótlás elve mellett kimondott felszabadítást, s inkább szereti vala, ha a czár önhatalma teljéből adja a jogot, a nemesség pedig kárpótlást nem nyer. A nagyherczeg ezen agitálásának a nemesek ellen, kiket anyagilag és erkölcsileg egyaránt meg akart semmisíteni, oka és kulcsa azon föltevésben is rejlik, hogy a politikai befolyásuktól ekkép megfosztott nemesek a lábaik alól kirántott alap helyett mást fognak keresni, s
