Eger - hetilap, 1864

1864-04-07 / 14. szám

110

vannak jegyezve. De ellent tud-e állani az anya parancsszavának? Reszketek. Biztosítson, Lucile, biztosítson engem, a leg- gyöngédebb szerelem nevében!“

„Kegyed felelt neki kétségkívül?“

„Igen, asszonyom, de csak pár szóval: Én önnek nem vetek szemére semmit. Én szerencsétlen vagyok, de tudok az lenni. Tanuljon szenvedni tőlem.“

„Azonban a pör megkezdetett s hévvel folytattatott. Egy nap, — oh ez borzasztó nap volt! — a mint anyám reszketve ol- vasá az ellene hozott ítéletet, valaki velem kívánt szólani. Ki az ? kérdé anyám, hadd jöjön be! Az inas megijedve pár percznyi habozás után kivallja, hogy egy levél átadásával van megbízva hozzám. Leányom részére? és kitől? Én jelenvalék, képzelje helyzetemet, ítélje meg anyám neheztelését, hallván neveztetni annak fiát, kit ő halálos ellenségének, üldözőjének tartott. Ha kegyes lett volna átolvasni a levelet, melyet töretlenül küldött vissza, tán elérzékenyült volna, vagy'legalább belátandotta, hogy érzelmeink a legtisztábbak; hanem részint, mert a fájdalom, melybe a pör merité, e perczbea még nagyobb erőt vett rajta, részint, mert egy kölcsönös s titkos egyetértés leánya s ellenének fia közt, mint irtóztató bűn tűnt fel előtte, nincs a gyalázat neme, melylyel ne halmozott volna. Megszégyenülve borultam lábai elé, s elszenvedtem az aláztatást, melylyel illetett, mintha meg- érdemlettem volna. Rögtön elhatározta, "hogy kolostorba rejtve kell lemosnom önmagam s az ö meggyaláztatását. Másnap mindjárt idehoztak; anyám őrködött, hogy senki ne láthasson, s három hónapig úgy éltem, mintha családom s az egész világ rám nézve örökre elenyészett volna. Az első látogatást anyámtól nye- rém. Előre éreztem öleléséből a határozatot, melyet mondandó volt. — Tönkre vagyok téve — monda ö — az ármány győzött, elvesztőm a port, s vele minden módot, téged fentarthatni a világon ; alig marad fiamnak elegendő vagyon, rangjához illőleg megélhetni. A mi téged illet, kedves leányom, téged ide Isten ujja vezérlett, neked itt kell élned és halnod; — holnap felöltöd a fátyolt.“

„E szavakra, e határozott, hideg hangra szivem elfogódott, térdeim inogni kezdtek, s eszmélet nélkül roskadtam le. Anyám segélyért kiáltott, s használta az alkalmat, hogy magát gyötrelmeim szemlélésétől, engem könyeinek látásától megkíméljen. — Magamhoz jőve, ezen ájtatos nőktől látám magam környezve, kiknek örökös társnéjukká kellett lennem, kik mosolygó arczczal biztattak, osztanám meg velők helyzetük édes boldogságát; azonban e helyzet, az ártatlan és szelíd léleknek oly édes helyzet, nekem csak levertséget, hamis esküt és lelki furdalásokat ajánlott. Egy végetlen örvény nyílt meg előttem, mely kedvesemtől örökre elválaszt, szivemet akarták kiszakasztani keblemből, azt kívánták, hogy feledjem a képet, melybe lelkem elmerülve volt, melynek gyönyörében rejlett életem, üdvöm (és boldogságom. Ily áldozatra képesnek nem éreztem magamat. E szent nők, mit jólel- küleg mondhattak, mindent elmondtak a világ hiúságairól; de én nem a világhoz voltam kötve, a legzordonabb vadon kellemdus lakhely lett volna nekem azzal, kit elhagyni kényszeritettek, ki rám nézve nem volt többé. Anyámat kívántam. 0 ájulásomat esetlegesnek állitá. Nem, anyám —- mondám — ez eredménye az erőszakos helyzetnek, melybe ön taszít engem, mert nincs többé helye a színlelésnek. Kegyed adá nekem az életet, el is veheti azt, hanem kedves anyám! kegyed mint lassú halálbüntetésre szánt áldozatot fogadott-e engem méhébe ? És kinek áldoz föl kegyed? Istennek nem, érzem, hogy ö visszataszít pengem; neki tiszta szív s önkéntes áldozat tetszik. 0 az áldozatra egészen számit, s szükség, hogy a szív, mely neki áldoztatik, egészen az övé legyen. Ha erőltetve visznek az oltárhoz, hamis eskü s szentségtörés vár rám.“

„Mit beszélsz, szerencsétlen gyermek?“ — monda anyám.

„Egy borzasztó igazságot, — felelém — melyre a kétség- beesés kényszerit. Igen anyám, szivem el van ajándékozva a kegyed tanácsa nélkül,ártatlan vagy bűnös e szív, többé nem enyém.“ „Menj, hálátlan leány, veszsz el, többé nem ismerlek leányomnak ! — fakadt ki anyám.“

„Anyám! ön vérére, ne taszítson el, tekintse könyeimet, kétségbeesésemet, tekintse a kárhozatot, mely nyitva áll előttem!“ „Igen! — mond anyám, — te szerelmedet becsületed biztosítékául hiszed, s az ártatlanság révpartjaul ? Mit tartasz te a világról? Tudd meg, hogy a világnak csak egy bálványa van: az érdek. Minden hódolat csak a boldogokhoz van intézve, feledés, elhagyatás s megvetés jut osztályrészül a szerencsétlennek.“ „Ah anyám! vedd ki őt a megvesztegetett tömegből. .. „Öt, kit te szeretsz, nemde? — Már látom, mit mondhatott ö neked; ö nem részese atyja bűnének, ö átkozza azt, ő neked panaszkodik, ö helyre akarja hozni az igaztalanságot. Hiú Ígéretek, ifjú beszédek, melyek holnap feledve lesznek. De állhatatos-e szerelmében, hiv-e Ígéretéhez? ezek más kérdések; atyja fiatal, ö őrködni fog, mert a gonoszak örködnek, s idővel a szerelem kihal, a gőg föléled, a kötelesség kormányoz; egy nagyobb rang, egy előnyös összeköttetés ajánlja magát, s a hiszékeny kedves megcsalatva, a köznép beszédtárgya lesz. lm e sors várt reád, anyád megszabadított tőle. Ma könyeket okozok neked, de egykor áldani fogsz. — Elhagylak, kedves leányom, készülj az áldozatra, melyet Isten vár tőled. Minél nagyobb az áldozat, annál méltóbb hozzá.“

(Vége követk.)

Vegyes hírek.

*(Gyászhir.) Régi hü embereink közöl, kik jó és rósz napokban mindvégig tisztán és híven kitartottak, ismét egyet vesztettünk! — Nánásy Mihály, gr. Károlyi György koronaőr debrői uradalmának ügyvéde, Heves-Szolnok t. e. megyék néhai táblabirája, a Szent László-társulat egri osztályának világi elnöke, tegnap (april 5.) élte 67 évében, a haldoklók szentségei ájtatos fölvétele után, veseevesedésben, megyénk s városunk mély fájdalmára, jobb létre szenderült.. . Nemes családjának méltó keservét enyhítse azon közrészvét, mely a köztiszteletben állott hazafi és polgár elhunytán s veszteségén az egész városban nyilatkozik.

t(Arögtönitélő bíróság,) mint halljuk, ma ül össze városunkban azon két detki ember bűnügyében, kik arról vannak vádolva, hogy a benei molnárokat marcz. 10. és 13-án, rablási szándékból, fegyveres kézzel meglátogatták, s ez utóbbi alkalommal tettlegességekre is kerülvén a dolog, az egyik molnár arczán baltával súlyos sebet ejtettek.

f(Az egri kaszinó) pünkösd táján egy vagy két műkedvelői előadást szándékozik rendelni a hazai szükölködők javára.

f (Joo János urnái egy londoni kereskedő) legközelebb 600 palaczkig tett megrendelést azon egri vörösből, melylyel az 1862-iki világkiállításon érmet nyert.

f (Hildegarde fob erczegasszony,) Albrecht fíi- berczeg neje, Bécsben, f. hó 1. és 2-ika közti éjjel meghalt.

** (Az egri káth. legényegylet) f. hó 3-án tartotta meg sz. József egyleti védszent-ünnepélyét. D. e. 10 órakor az irgalmasszerzet templomában Lengyel Miklós prépost-kanonok ur ő nga, mint egyleti elnök, sz. misét mondott, s az oltárnál szivemelő beszédet tartott a jelenvoltakhoz, mely után az egyleti tagok a sz. áldozásban részesültek. Hálás szívvel s buzgó énekkel emlékezett meg az egylet, alapitó atyja, érsek ur ő nméltó- ságáról is, kérve a Mindenhatót, hogy öt sokáig éltesse. Délután az egylet helyiségén ének- és szavalati előadás volt, melyet