Eger - hetilap, 1863

1863-08-27 / 9. szám

69

T A R C Z A.

Szibéria.

Most, midőn a szerencsétlen bős lengyel nép hazája téréit piros vérével öntözi egy fényes s boldog jövő reményében ; midőn az északi kolossz roppant seregével élet-halálharczot vi a magára hagyott lengyel jobbléteért ; midőn majdnem naponként olvassuk a hírlapokban, hogy annyi és annyi szerencsétlen, kényszermunkára elitéit, mindkétnemü, s minden rangú egyén erőszakkal szakasztatik el édes hazájától, szlilei, gyermekei, rokonai, kedvesei ölelő karjai közöl és küldetik Szibéria örökös jégbér- czei közé : úgy hiszem, hogy nem érdektelen dolgot teszek az „Eger“ t. ez. olvasóinak, ha Szibériát, ezen elátkozott tartományt, egy, ott négy évig raboskodott lengyel főnemes irata után, megismertetem.

185 . . évben, az orosz rendőrségtől kapott tudósítások következtében, a kormánynak sok oka volt aggódni egy kitörőben

lévő lengyel forradalom miatt. F

.......ky M. és több más lengyel

f

őnemes erőszakkal szakittattak el kedveseiktől s Kis-Oroszor- szág Kiew városába hurczoltatván,*a fellegvárba zárattak. Darab ideig itt maradtak ezen urak, mig pörük folyt, aztán javaik elko- boztattak, maguk pedig Szibériába vitettek. F. M. négy álló évig osztotta a száműzés iszonyú kínjait, mely idő alatt szorgalmasan gyűjtögette mind az ott tanyázó népségek szokásaira vonatkozó érdekes s tanulságos adatokat, mind pedig azon kormányt illetőket, melynek az oda hurczolt szerencsétlenek vannak alávetve. Végre ütött a megváltás órája, hogy megszökhetett és Amerikába mehetett. Jelenleg itt tartózkodik mint tiszt az egyesült államok hadseregében. Egyik, hasonló módon megszabadult társa szívességének köszönjük a következő adatokat :

Ha e szó : Szibéria, Európában képes már ezer meg ezer kínképet az emberi lélekben előtükrözni, mily hatást kell annak előidézni az oroszok s lengyelek képzelődésére! A főváros, Tobolsk, azon rémitő szó, mely jobban megreszketteti azon félvadakat, mint a legborzasztóbb kínszerek. Ez a muszka kormány örökös fogságának ajtaja, mint a pokolnak egyszer bezárt kapuja, nem nyílik meg soha. Az orosz nem tudja soha máskép kiejteni vagy hallani e szavakat : Szibéria, Tobolsk, hogy ne nézzen maga körül, ha vájjon otthon van-e családja körében és ha a csermely, mely háza mellett folydogál, nem Jeni- sei-e ? (szibériai folyó). Reá nézve Szibéria egy félelmetes barlang, melybe több ezer ember van kárhoztatva, hogy sírjanak és szenvedjék az elkárhozottak kínjait.

Semmi sem szomoritóbb, semmi sem fájdalmasabb, mint látni ezen számüzöttek arczain a korai és inségteljes öregség minden jeleit. Ezen emberek, kiknek nyelvök előkelő, szellemük kiképzett, kiknek nevelésére nagy gond fordittatott, juh- vagy vadállatok bőréből készült felöltönyt, durva darócz nadrágot, vastag s piszkos bocskorba tűzve viselnek ; vagy tététől talpig vastag fonállal vagy nyirkéreg-szalagokkal összekötött rongyokkal vannak takarva. Szóval: ezen szerencsétlen áldozatok nyújtják a leg- ocsmányabb muzsik (orosz nyelven : hitvány ember) képmását, egy meg nem nevezhető rabszolgaság élőképét.

Oroszországban, midőn ezen szerencsétlenekről beszélgettünk, azt felelték nekünk: ők nem panaszkodnak sorsuk fölött ; minden kínos fáradság nélkül mennek ezen fájdalmas, megbélyegző s durva foglalkozással teljes életre, a nélkül, hogy fájdalmat éreznének elmúlt kényelmes s pompás helyzetök miatt, és a mely koránsem oly borzasztó, a hogy az ember képzeli.

De vessünk véget ezen szokás elbeszélésének, hisz az oroszoknak úgyis gyöngéjük, az önuralmi kormány minden tettét, mozdulatát, legyenek azok bármily szörnyetegek is, dicséretek s magasztalásokkal elhalmozni. Hát lehet-e ott az embernek csak

gondolata is, lehetnek-e fájdalmai ? Mindenki meg van ott igézve czárja által. Ki merészelne panaszkodni, helyzetét türhetlennek mondani? Ki merné fájlalni családját, szüleit, barátait? Itt meg kell a szívnek keményedni a könyek-, a léleknek megtörni a kínok sulyja alatt, az embernek el kell tagadni fájdalmát; itt kell, hogy az ember mindent jónak mondjon, mindenhez jó arezot vágjon, mindenki áldja a kezet, mely öt ostorozza ; itt kell, hogy az ember felsőbb helyen tudassa, miszerint helyzetével meg van elégedve, hogy megszokta azt. Különben a törvény, vagy a kormányzó, vagy helyettese szigora nehezednék árva fejére. És ki

tudja ? ez talán szintén eszköz a jobblét kieszközlésére.........de

soha a megkegyelmezésre. Ne feledjük el, hogy Szibéria egy sir, egy csontház.

Minden nap küldetnek Szent-Pétervárból férfi-s minden csütörtökön nőrabok. A tolvajok kettenként vannak egymás karjaihoz lánczolva. A gyilkosok, összeesküdtek, irók, politikai okok miatt elitéltek pedig lábaiknál fogva kötözvék egymáshoz, mint a franczia gályarabok. Mindnyájan gyalog utaznak,' minden tekintet nélkül a rang, vagy az előbb elfoglalt társadalmi állásra.

Az állomáshelyek közönségesen 10—15 versztnyire fekiisz- nek egymástól (3 vagy 4 mértföldre) ritkán távolabbra. Minden állomáshely egy roppant nagy padolattal, vagy csekély szalmával ellátott színnel bir. itt feküsznek le mindnyájan a puszta talajra, örülnek, ha ganéjból készíthetnek maguknak ágyat és betakarózhatnak az ut hosszában összegyűjtött rothadt szénahulladékkal.

Élelmük reggel az elutazás előtt : leves, darab fekete kenyér és egy kis só ; estve ismét levest kapnak kevéssel a megérkezés után. E levesek vagy inkább kotyvadékok különfélekép készíttetnek káposzta, karó- és sárgarépával, rozs-, árpa-, zabvagy tatárka-liszttel habarva.

E hosszú, Szent-Pétervár és Moszkvából Tobolskba vezető utazás (2040 verszt. 748 m. föld) koránt sem esik meg nagy fáradság, véletlen eset, vagy betegségek nélkül. Azok, kik a csapatot nem képesek követni, az egész ut hosszában felállított kórházakban helyeztetnek el. Ezen kórházak egyszerű fakunyhók, kissé tágasabbak, de cseppel sem tisztábbak, mint a parasztok lakai. Nagyszámú szalmaágyak, szalma- vagy szénapárna s durva gyapjutakaróval folytonosan készen állnak.

A betegek körül hadastyánok teszik a szolgálatot, vagy komolyabb esetekben a legközelebbi helyről hivatik az orvos. Daczára a kormány jóakarata és intézkedésének, melynél fogva — a mennyire csak lehet — kívánja minden szükségessel fölszerelni ezen helyeket, meg kell vallani, hogy csaknem minden hiányzik bennök. E kétszázon felül eső helyeken orvost tartani, nagy költségbe kerülne. Többnyire majd mindig akkor érkezik meg az orvos a beteghez, midőn már kiszenvedett segítség hiányában. A városok s helységek Oroszországban nagyon messze esnek egymástól ; különben is megtörténik, hogy az orvos, kinek tanácsához fordul a szegény ember, 8 vagy 10 m. földre vagy még távolabb van lakásától valamely betegnél; várakoznia kell tehát, mig megjő; és ha elutazási perezében egy más környékbeli nagy ur hivatja, elmegy a nélkül, hogy csak mondaná, hogy az elsőség a szegény embert illeti.

Százra bizton lehet tenni egyet, hogy az elitéit elhalt s több napja el is temettetett már, midőn az orvos jelentkezik a kórházban. Siessünk kimondani: miszerint az nem a kormány hibája miatt történik. A kormány — mondják —• megtesz minden lehetőt, hogy enyhítsen a számüzöttek szomorú sorsán. Az orosz kormány valóban nem rendelkezik elegendő gyógyászszal, kik a birodalmi népség szükségeinek megfelelnének ; ezeknek is nagy