Eger - hetilap, 1863
1863-08-27 / 9. szám
68 laihat, mi a népköltészettel szorosb vagy tágasb kapcsolatban, népünk életében érdekes és feljegyzésre méltó. Ilyenek különösen a babonák, lakodalmi és lakmározási szokások, mulatságok, táncz, fonó, szüret, arató stb. minden ide vonatkozó dallal és beszéddel együtt. A népköltési gyűjtemények becse nagyrészt a lelkiismeretes hűségtől függvén, kéretnek a gyűjtök, lehető tiszta és első forrásból meríteni, s változtatás, cziczoma nélkül küldeni be mindent, a mit összegyüjthetnek. Szívesen veszi a társaság, ha a gyűjtök küldeményeiket magyarázó jegyzetekkel kisérik, a dalok hangjegyeit is óhajtja beküldetni, leginkább azért, hogy azoknak, kik netalán zenészeti szempontból kívánnak gyűjteményt rendezni, szolgálhasson. Végre nagyon óhajtandó, hogy minden gyűjtő legalább egy pár dalt és mesét azon vidék tájnyelvén küldjön be, a hol gyűjtött. Mentsük meg, a mit lehet. A Kisfaludy-társaság oly központ, hova minden gyűjtés befolyhat s a társaságon nem fog múlni, hogy gyűjteményét minél gondosabban szerkesztéssé össze. Fájdalom^ a társaság nincs oly helyzetben, hogy a gyűjtést anyagi eszközökkel is támogathassa, sőt gyűjteményét sem lesz képes, saját erején kiadni, hanem annak idejében könyvárussal fog szerződni. Azonban a vállalatból befolyó jövedelmet, valamint a netalán e czélra felajánlandó adományokat, a vállalat javára fogja fordítani. A gyűjtött müvek az újólag megindítandó népköltési gyűjtemény szerkesztőjéhez, Gyulai Pálhoz (Pest, Sándorutcza, 17. sz.) küldendők be. Felhívás az egri óvoda érdekében. A gyenge gyermekkor az, mely hajlékonyságánál fogva leg' inkább képes elfogadni a reája ható befolyást, s igy ezen korban a szép és jóra vezetés, czélját nem tévesztheti. E nézetből kiindulva az egri minta-óvodára felügyelő szülői bizottmány, a kisded óvonczok minden bajtóli megóvásuk mellett, lelki és testi kiképeztetésükre folytonosan törekedve, az intézet számára készített „Üdvözítőnket a kisdedek hozzá bocsátatásárai felszólításában" ábrázoló s igy épen az óvó-intézeteket jelképező szent képnek felavatási ünnepélyét, s az ezzel kapcsolatban tartandó nyilványos rövid próbatétet f. é. September 2-ik napja d. e. 9l/2 órájára tűzte ki, melyre az Ugybarátok tisztelettel meghivatnak. És miután ezen üdvös, ez ideig jótékony adományokból fennálló intézetnek a közjóllétre minél hasznosabbá tételét eszközölni, a szülői bizottmány lelkén viseli ; e végből ezen, még zsengéjében levő kisdedóvó-intézet csekély alaptőkéjének növelésére, f. é. november hó elején szavalati estélyt rendezend, és a népnevelési szent ügy buzgó pártolóihoz, különösen a lelkes honleányokhoz, azon szives kérelemmel fordul : hogy azon estély alkalmával kisorsolandó tárgyakkali adakozással a bizottmány buzgó törekvését elősegíteni, és az e czélra szánt tárgyakat Sir Antal kereskedő és Bucher József óvónevelő urakhoz legfölebb f. é. October hó végéig beküldeni szíveskedjenek. Az emberiség szellemi fejlődését elősegítő eme áldozat, gyermekeinkben dúsan jutalmazandja magát. Kelt Egerben, a kisdedóvó szülői bizottmányának 1863. au- gustus 19-én tartott üléséből. Reintz Ferenc z, bizottmányi jegyző. Levelezések. Tőrők-Szenl-Miklós. augustus 21-én. T. szerkesztő úr! Levelezői tisztemet egy szomorú esemény leírásával kell kezdenem. Az eddig csak a hírlapok tudósításaiból ismert szomorú megtámadások és rablások, már vidékünkön is jelentkeznek, és sokaknak a jelenleg uralkodó ínség alkalmas ürügyül szolgál gonosz terveik kivitelére. Ugyan is f. hó 20-án este 9—10 óra között rablók jelentek meg a plébánia udvarán, s az istállóba menve, megparancsolták a kocsisnak, hogy menjen be a főtiszt, úrhoz s kérjen számukra tőle 100 frtot ; akár ad azután pénzt, akár nem, azonnal jöjön ki. A kocsis bemenvén a konyhába, a főzönővel közié a dolgot; ki rémülve rohan az épen vacsoránál ülő plébánoshoz, s alig van ideje elmondani, hogy : „rablók vannak a parochián," — az ajtónál ijedtében összerogy. A plébános és káplán rögtön felugorva, bezárták az ebédlő ajtaját, — lármát ütöttek, — két lövés az ablakon keresztül, és a harangok félreverése összecsöditette a népet, s az ajtókat döngető rablókat a kerten át távozásra birta. A rablók belül ketten voltak, s csendőr-féle fegyverekkel valá- nak ellátva ; kívül, a kert alatt, voltak-e többen ? nem tudni. A kocsis szűrén kívül egyebet nem vihettek el. Szomorú, hogy az ily rablási esetek napirenden vannak országszerte ; de még szomorúbb az, hogy ezek megakadályozására, az élet- és vagyonbiztonság fentartására nem mindenütt fejtetik ki kellő gond, és erélyesség~; legalább itt nálunk, nagyon feltűnő volt, hogy a helyben állomásozó csendőrök közöl csak éjfél után jelent meg kettő a merénylet színhelyén. D. Szomolya, augusztus 20-án. Tekintetes szerkesztő ur ! Mint ismeretlen koczogtatok, hogy becses lapjában a hála és elismerés kifejezéseinek egy kis tért kérjek. F. hó 12—13-án éjfél tájban udvaromon gyújtás által tűz támadván, az istállókat s egyéb gazdasági épületeimet felemésztette. Az épületeken kívül tetemes kár történt, mert 2 szarvasmarha, 5 sertés, hordók, szerszámok, gazdasági eszközök stb. sőt, a mi a mostani szűk időben tán leg- sajnosabb, a padláson levő nem kevés takarmány is megégett. Némelyek a gyújtás okát az épen foganatban levő tagosításban keresik és vélik feltalálhatni. Ily megkárosult állapotomban jól esett szivemnek azon nemes részvét, mely nemcsak szavakban, hanem tettekben is nyilvánult irányomban. Azért nem mulaszthatom el, nyilvános hála- köszönetemet kifejezni ft. Ludányi Antal alesperes, nt. Pöstényi István plébános és Sebestény Ferencz káplán uraknak, kiket az isteni gondviselés épen akkor vezetett vendégképen szerény hajlékomba, s kiknek erélyes fellépése s elszánt bátorsága nélkül a tűz bizonyára tovább harapózott,!és sokkal több kárt okozott volna. Fogadják továbbá őszinte köszönetemet híveim, kik a tűz eloltása körül oly szorgalmasan fáradoztak. Végre hálás elismeréssel kell kiemelnem a baráti szeretet azon szép vonását, melyet irányomban szomszéd lelkész-társaim, névszerint : Lepóris Károly bogácsi, Pöstényi István novaji és Párvy Alajos zsérczi plébános urak tanusitottak, — kik nem csak ajkukon, hanem szivökben is hordozván az öreg Tóbiás szavait: „Ha nagy értéked leend, bőségesen osztogass segedelmet ; ha pedig kevés leend, keveset is örömest adni igyekezzél," — értesülve szerencsétlenségemről és arról, hogy gondosan gyűjtögetett takarmányom a lángok martaléka lön, azon kevésből is, melylyel Isten őket megáldotta, édes- örömest juttattak nekem, szerencsétlenül járt társuknak. Áldja meg őket a jó Isten; nekem pedig engedje meg, hogy velem éreztetett jótékonyságukat, nem ugyan ily szerencsétlenség következtében, hanem más örvendetesebb viszonyok és körülmények között viszonozhassam. Korének József, szomolyai plébános. Apróságok. A (A tavasz előhírnöke Szibériában) nem aka- kuk, fecske, csalogány mint nálunk, hanem a holló, mely ha Szibériának még jeges mezőin károgva megjelenik, a lakosok biztosan számitnak rá, hogy a tavasz legközelebb beköszönt.
