Eger - hetilap, 1863
1863-08-13 / 7. szám
53 Köváry János czimz. kanonok esperes s plébános ur 6 o. é. frtot ajándékozott képezdénknek, melyért neki az intézet nevében ezennel legforróbb köszönetét mondunk. A jutalmazottak következők valának: Bölcsházy J. 15 frt. Bubor I. 20 frt. Csák Zs. 15 frt. Fridricli A. 20, Hamzus K. 15 frt. Kantba J. 15 frt. Kis Béla 24 frt. Pászty A. 20 frt. Turcsány I. 15 frt. Bankó Mihály 3 db cs. arany, Farkas L. 3 db es. a. II odévesek. — Hamza P. 9 frt. Czakó József 6 frt, I-sö évesek. Rendes alapítványi ösztöndíjas (fájdalom) csak 1 volt, — a rozsnyói püspök ő méltóságától évi 63 o. é. frtnyi segélyt húztak, 3-an, ö excja az egri érsek által élelmeztetett 1. — Isten áldása a jótevőkre, rétribuât ipsis Dominus ! hogy a nevelés ügye, melynek a képezdék nem is sejtett hatású tényezői, fölvirágozzék, s boldogságot áraszszon a haladó hazára! A jövő tanévi összeírás sept. 28, 29, 30-án fog történni. M. G. Levelezések. Gyöngyös, aug. 1. Midőn a darab időre megszakadt tudósítói szerepet ismét folytatom, vájjon megkezdhetném-e érdekesebb és közérdektibb tudósítással közléseimet, mint az annyiak által — habár nem is mindig szivükön, de bizonyára — szájukban hordott nevelésügygyel ? illetőleg a gyöngyösi gymnasium és főelemi tanoda vizsgálatai és zárünnepélyével, mely tegnap igen fényesen és díszes közönség jelenlétében tartatott meg. Ünnepélyes hálaadás után összegyűltünk a gymnasium nagy teremében, hol az egész gymnasiumi ifjúság által zengett hymnus fogadá a nagyszámú venségsereget. Következtek ezután több rendbeli szavalatok és énekek. Az ifjak megható búcsudala után, fölolvastatott az érdemsorozat, mit a segélydijak kiosztása követett. Szabad legyen itt az igazgatói jelentés szavait használnom : A hálás elismerés legszebb adójának jeléül legyenek e helyt megemlítve a valódi tanügyszeretetnek következő díszes példányai : a. ) A gyöngyösi gynmasiumnak egykori, közösen kedvelt növeltje, Hám János, boldogemlékü szatmári püspök, e tanintézet részére végrendeletileg 500 o. é. frtot hagyományozott oly módon, hogy eme tőkésítendő pénznek éveukinti kamatja a szegény, de jóviseletii és szorgalmas tanonezok segélyezésére fordit- tassék. Ennek folytán a nevezett tőkének 30 frtnyi kamatja már l86a/3-ki tanévben a kasonczélu K o h á r y- és Heveness y-féle alapítványok jelenleg 103 frt és 90 krt jövedelmező évi kamatjához csatoltatván, a tanév végén összesen 133 frt 90 kr osztatott ki az érdemsorozatban Sd. betűkkel különböztetett tanonezok (összesen 18) között. — Áldás a jótékony alapítók poraira ! b. ) A helybeli műkedvelő-társulat a legközelebb lefolyt tanévben egy, tartós bálára kötelező nemes tettel gazdagította a gyöngyösi gymnasium nevezetesebb eseményeit híven ecsetelő iskolai évkönyvet, midőn e tanintézetnek az általa legutóbb rendezett szini előadások jövedelméből húsz, Gyöngyösön született, szegény sorsú, szorgalmas tanuló között egyaránt kiosztandó száz o. é. frtot adományozott. — Miért is a gymnasiumi igazgatóság kedves kötelességének tartja, a nemeskeblti honleányok és honfiak eme önzéstelen jótékonyságát szívélyesen megköszönni, és egyszersmind köztudomásra juttatni, hogy a jó szív sugalta becses adományban a csillaggal jelölt növendékek részesítettek. c. ) Városunkban liosszasb ideig segédkedő, M e r s i t z János okleveles gyógyszerész ur a múlt iskolai szünnapok folyama alatt körünkből távozván, tanintézetünknek egy általa különféle vidéken szerzett, szakértőleg kiszárított, közel 300 példányból álló növény gyűjteményt ajándékozott. — Vegye e szives tanügybarát eme szép tettének méltán kiérdemlett jutalmául leghálá- sabb köszönetünket. A nagyérdemű igazgató főt. és tudós Papp Melkizedek ur, valamint a sz. Ferenczrendnek többi lelkes tanárai vegyék a szülök, valamint minden iskolabarátnak forró köszönetét fáradozásukért, és a szakértő vezetésük alatt álló 5 osztályú gymnasium ifjúságának sikeres oktatásáért. Az összes ifjúság száma 203, kik között 8 ösztöndíjas van. Magántanuló volt: 15; helv. vall. 2, ág. vall. 1, héber: 16, a többi római kath. és nagyobbára gyöngyösi születésű, ámbár elég vidéki is találkozik. A minden tekintetben igen kielégítő és élvezetes zárünnepély befejeztével megtekintettük a városi rajztanodát is, mely igen czélszerüen vau berendezve, és a szükséges tanszerekkel és mintákkal ellátva. A buzgó rajztanár, Szimély ur, el is követ mindent, hogy az igényeknek megfelelhessen, és a számos ta- nonczot e hasznos úgy, mint élvdús foglalkozásban minél alaposabban oktassa. Tanuló volt az elmúlt iskolai év folytán 178, kik között 28 mesterinas, 18 izraelita, a többiek gymnaziumi, és főelemi tanonezok. Szintén a múlt hó utolsó napjaiban tartattak meg a helybeli 4 osztályú főelemi tanodában a vizsgálatok, és pedig főképen a IV-ik és az 1-sö mellékosztályban kitűnő, sikerrel, ámbár a többiekben is elismerendő az igyekezet. Az összes tanonezok száma 443. Ide tartozik még egy leánytanoda is 105 tanonczczal. — Megemlítem itt, hogy a fennevezett boldogemlékü Hám püspök a főelemi tanoda növendékei részére is hagyományozott 500 o. é. frtnyi kamatja szintén 6 szorgalmas és szegény gyöngyösi szárm. tanuló között osztatott el. Föelemi tanodánk, valamint a hóstyai elemi iskolák állapotáról, máskorra tartom főn magamnak, hogy bővebben szóljak. A1 f ö 1 d y. Apróságok. A (Vad méhek.) Stedmann, hollandi hadnagy naplójában, ki a múlt század végén a surinami maron-négerek ellen intézett expeditioban részt vett, következő érdekes közlemény fordul elő a vad méhekröl : Stedmann kénytelen volt, embereivel hosszabb ideig a vadon közepeit vesztegleni. A legénység a maga számára gályákból, tisztje részére pedig fatörzsekből rögtönzött lakásokat. Miután a tisztilak elkészült, vad méhraj jelent meg s a kunyhó belső falára rakodott. Stedmann a hívatlan vendégeket nem vette mindjárt észre, később pedig már nem akarta őket elűzni, mert semmi alkalmatlanságot nem csináltak, s azonfölül fekete szolgája Quaco is szólt egy pár szót mellettök. így a kis szorgalmas rovarok több napig a legszebb egyetértésben éltek a liadnagygyal és inasával egy födél alatt. Egykor egy idegen látogatta meg a hadnagyot ; de alig hogy a kunyhó küszöbét átlépte, a méhek megrohanták, arczát, kezét és ruháját belepték, s csípéseikkel kényszeriték a szerencsétlent, a kunyhót futva odahagyni. Stedmann e miatt haragra lobbant, s mert attól tartott, hogy ő is elöbb-utóbb hasonló sorsra kerül, azonnal megparancsolta, a méhek fészkét tűzzel elpusztítani. De Quaco ismét közbelépett, s ünnepélyesen erösité, hogy a méhek sohasem mernek a kunyhó lakóinak csak legkisebb alkalmatlanságot is szerezni. Stedmann nem akarta hinni, de Quaco késznek nyilatkozott, állítását kézzelfoghatólag bebizonyitni. Felmászott tehát a fészekhez, s a hadnagy bámulva látta, hogy Quaconak legkisebb baja sem történt. Most Stadmann maga is felmászott, s kezével a fészket bolygatni kezdte, de csak egy méh sem merészkedett, fulánk- ját beleereszteni. Stedmann a parancsot visszavonta, s tovább- indulásig békében élt a méhekkel; azonban idegenek látogatását azontúl sohasem a kunyhóban, hanem a szabadban fogadta el.
