Eger - hetilap, 1863

1863-08-05 / 6. szám

44

nyos vívókkal. Legérdekesebb volt a fehérruhás, virágokkal ékesített női alak, ki majd szemünk előtt lebegett, majd eltűnt, majd újra megjelent, játszva egy öt követő (imádóféle) élő emberrel stb.

Az első mutatvány kis gyakorlatlanságra mutatott, mi több próba után bizonyára elmarad. A roszakarat már is irigyli Molnár szerencséjét, hogy Páris és London után ö teheti az első kísérletet. Mi ugyan nem vettük észre, de a „Sz. L.y Írja, hogy egy kavics dobatott a tükörre, de szerencsére, kárt nem tett, s hogy tegnapelőtt egy embert fogtak el, ki a szellemalakokhoz szükséges gép s tükör helyiségéhez közelesö ajtót kezdé feszegetni. E második merény is tehát meghiúsult! Molnár szellemalakjaival csak aug. 8-ig marad nálunk, azután hosszasb időre Bécsbe rán- dul, meghívás folytán. Legyen ez elég a színpadi szellemekről!

Áttérek Wagner második hangversenyére. Volt szép közönség, taps, kihívás. A zenekarban ezúttal Reményi és növendéke Plotényi is hegedült. A művész tiszteletére vagy 80—90 egyén lakomát rendezett jul. 29-dikén a pol. lövődében. A zenészvilág erősen volt képviselve, úgy számos iró és művész is volt jelen. Rosty mondá az első felköszöntést, mire a művész szellemdús beszéddel felelt. Ezután még Rózsaági, Egressi és Spieler urak emeltek szót. A társaság éjfélfelé oszlott szét, azon óhajjal, vajha a művész ez utolsó hangversenye ne lenne végkép az utolsó !

Gr. Károlyi Viktor menyegzője, mint irtain, aug. 1-én ment végbe az egyetemi templomban, mely a fuladásig tömve volt nézőközönséggel. A menetet gr. Szapáry Antal vezette, követve számos főur által. Az ünnepély, mint már előre sejteni lehetett, nagyszerű volt. A templom előtti tért is nagy közönség lepte el. A székesfehérvári püspök ö méltósága sz. misét mondott, mi után a párt lelkes szónoklat után összeadá. Künn a menetet zajos éljenzéssel fogadták. Az ifjú gróf bájos nejével a tegnapi esti vonattal csurgói jószágára ment !

Lássunk még egy-két rövid hírt! A herczeg prímás aug. 16. Budára jő, hol 2 hétig marad.

A város azon hintótulajdonosokat, kik az utczáról házaikba térve, járdán hajtanak keresztül, megadóztatni szándékozik; ebből 10,000 forint jövedelmet remél! A postaigazgatóság tudatja, hogy az indóliáznál felállított postahivatalnál is lehet pénzt, csomagot stb. feladni. A város a lánczbidtársulat elleni követelését a fahíd elvesztését illetőleg 250,000 írtra szállitotta le. A pesti part építését a görög templomig folytatják, az előmunkálat már folyamatban van. A megkivántató összeg 20—25,000 frt.

Soraimat egykét nemes tény fölemlitésével fejezem be. A pesti takarékpénztár részvényesei, a takarékpénztár első megindítója, Fáy András veteránirónk iránti kegyeletből, 20,000 frtot szavaztak meg az önevét viselendő alapítványul, melynek kamatjai szaktudományi munkák díjazására fognak fordittatni. A pályakérdéseket a m. akadémia tűzi ki. Az Ínséget szenvedő alföldiek javára a pesti „Lloyd-társaság,“ úgy szintén a pesti nagykereskedők testületé 1000—1000 frtot ajándékozott. A tény magában hordja a dicséretet! Verédy Károly.

Palócz-levclek. I. Tessék hát már kérdeni, hogy mért jöttem? Hát nem egyébért tetszettem Írni, mint hogy vegyen föl engem is tekintetes uram napszámosai közé. Hevesmegye Montenegrójába is elhatott hire annak, hogy egy lelkes újságot ad ki, még pedig úgy, hogy minden héten más van bele írva. Nem Parnassz hegyére akarok feljutni, vannak nálunk elég magas hegyek, nem is babért akarok aratni, a szegény palócz megelégszik, ha jó búzát arathat. Engem csak az indított levelezésre, hogy Hevesmegyének fia vagyok, s Egerben is laktam; s miután „Eger“ Egerben, status in statu megszületett, azon kell lennünk, hogy szép reményektől környezett bölcseje s a necrolog közt nagy idő feküdjék, egy hevesmegyei közlönyből pedig a regényes palócz vidék ki ne maradjon. Igaz, mások, kik nálamuál a bötüt jobban ismerik,

jobban betöltik vala a levelezői tisztet, ámde egy szép képen is szükségesek az árnyalatok, tehát a hevesmegyei élet-, s események rajza és tükre szintén elviselheti azokat. Ha pedig az én levelem érdekest nem tartalmazna, tessék azt olvasatlanul visszaküldeni.

De már sorjában teszem hiradásomat. Minő az élet nálunk ? A buzasajtó ekkorig még kevés helyt működvén, jó Ítéletet, s átlagosan biztos számítást nem tehetünk ; de az eddigi tapasztalatok nyomán mégis a mondó vagyok, hogy 15 keresztes csomója, ott hol el nem fagyott, megadja kiláját. A tavaszi igen szegény, mint Schiller májusa: „mirhát es abgeblüht;“ árpa legkevesebb, valamivel több, de hitványabb a zab. — Miként e pénzszük világban kevesen kötnek barátságot s még kevesebben házasságot, no úgy vagyunk a kolompárral is : nem akar kötni. A kukuriczá- val úgy vagyunk, mint az országgyűléssel, egyik azt mondja : lesz, a másik: hogy nem. Annyi igaz, hogy kelyhével igen szépen felfogná a felülről eső harmatot, mint múlt hó 25-én egy ily szép esőn neki is zöldült, de azért már gazdag csövekhez még sem bizhatunk, mert mi haszna, elmegy az idő rajta is. Igaz, hogy még messze van afelaggatás ideje, de ha törésre kerül is, mit csinálunk az üres csövekkel ? mindnyájan a nagyidai czigányok nótáját fújjuk. Tagadhatatlan, hogy a hizlalásra nem sok kukoriczát használunk fel, mert nálunk léféle a fő vendégség, azután meg a sok menkö sütemény : sült tök, sült kolompér, — de az is igaz, hogy szegény népünk hónapokon át kukuriczakenyérrel csitítja éhét. Elég száraz biz az, mint a doctrinairek' előadási modora, de legalább ha egyszer a gyomorba veheti magát, azt meg is fek- szi. Hússal, mint vérstiritővel, ritkábban élűnk, azért mégis búcsúkor, lakodalomkor minden háznál feltalálható. Legkeresettebb egy elesett vagy levágott birgének húsa, mely olcsósága miatt igen jóizü.

Most menjünk fürödni a szép kis Párádra. A természet szép, s bár ez évben mostohán táplálta fiait, mégis mint egy könnyelmű, de szép anya, mosolygó arczczal nézi az Ínséget. Helyesebben : a természet ártatlansága öntudatában, a Teremtő kezében nyugodtan, zavartalanul tovább fejti erejét, éli örök ifjúságát, mintha reá semmi felelősség nem nehezednék. S a vendégek? kevesebb zajjal, mint más években, élvezik a szép helyiség s kedves társalgás kellemes óráit. Mig itt a vizelem csodásán gyógyítva, test és lélekre üditőleg hat, a tűz a szomszéd Párád községben már két ízben hamvasztott el 25 házat, életet és takarmányt, s mindkét Ízben a fürdői vendégek keresztény szeretető, s nemeskeblüsége sietett, a szerencsétlen vészsujtottak sorsát tetemesen enyhíteni. Tudomásomra csak egyik alkalommal 100 uj frtot osztottak el a kárvallottak közt. Az ég áldása virraszszon a jóltevők fölött, boldogok, kik a gyógyvizeknél a valódi tiszta örömek forrását is föllelhetik.

Az Anna-bál a csehviczénél megtartatott, természetesen a szokottnál langyosabb kedélylyel, mit az időviszonyok természetéből megfejthetünk. A timsósnál tervezett tánczvigalomból pedig mint hallom, semmisem lett.

A bodonyi, parádi s derecskéi határban a (kihasitások szél- tire folynak, s ha egyszerre nem eszközölhetők, legalább oly részletekben, melyek a legközelebbi munkának utat készítenek ; — csak Sirok felel meg nevének. A hitelesítés, a volt úrbéresekkel, barátságos kiegyezés utján, ezelőtt pár hóval megtörtént ; de a kihasitás menyasszonyi koszorúja még mindig nem kész, s a közel ősz sárguló leveleiből már meg sem készül. Huszonöt év repült már el a várromok fölött, mióta a mércsikélés jó és balszerencse közt megmegindult s ismét megakadt. No de hiszen Görögország birtokáért az atbenei- és lacedaemonbeliek közt a peloponnesusi háború huszonhét évig tartott. — Pedig megjegyzendő, hogy nálunk nem az egyenetlenség nyujtá ily hosszúra a fonalat, mert mi palóczok szeretjük a commassátiót, s volt földesuraink az érdé-