Eger - hetilap, 1863
1863-07-23 / 4. szám
29 keresztül, ritka eset, hogy nehány portyázó el ne maradjon, s a közönséget ne zaklassa; úgy történt itt is, a szintársulatból öt tag hátramaradt, s a közönség, hogy megszabaduljon a már alkalmatlanná vált vendégektől, kénytelen volt adakozni, s az adós szinész terheit kifizetni.. A hátramaradottakból három Gyöngyös felé távozott, s ezek közül egy (Jármy) a következő verset küldte Hevesre a fuvarostól : Mi hasonlat van a szinész, S azon majom között, Mit mutatványkor a német Czégérül kikötött ? Az, hogy mindkettő megenné Bármikor kinálnád, És hálából kigúnyolna, Ha pénzed oda adnád.------Payne angol költőről mondják, hogy azáltal lett híressé, mert I. Károly ellen irt — s azért füleit levágták. — Szeretném tudni, a fennebbi költő miről lesz lures ? bizonyosan arról, hogy ily remek verset irt. Aratásunknak vége, nem azt mondhatjuk az írással, hogy „messis quidem múlta, operarii autem pauci,“ — hanem ellenkezőleg — messis pauca, operarii multi. Őszi kevés, tavaszi úgyszólván semmi, hogy tehát aggodalommal nézünk a jövő elé, az igen természetes. — A dinnye egyik fő áru- s élelmi czikke Hevesnek, ehez is igen kevés a remény, mikor még tök sincs, hogy lenne akkor dinnye ? Hevesi. Tisza-Ffired, jlil. 11). A közélet hullámzatában vidékünkön jelenleg a legérdekesebb események közé tartozik az úgynevezett inségi bizottmányok tevékenysége, melyek a kiküldött kormány- biztos által f. hó 2-án tartott szolnoki tanácskozmány következtében, a tisza-füredi szolgabirói járásban e hó 6-án Tisza-Füre- den, Szombathelyi János, erélyes tevékenységi! föbiránk elnöklete alatt egybegyült községi képviselők közbejöttével alakíttattak, minden községre nézve 1,000-nyi lakosságon felüli 5, és ezen alóli népségre 3 tagból, oda nem számítván a lelkészeket, községi bírákat, s jegyzőket, kik különben is az inségi bizottmánynak kiegészítő részei. Czéljok és rendeltetésűk ezeknek, a kormányi ajánlat, és könyöradományozási utón érkező segélyezésekre nézve, legelőször is az Ugyefogyott szegényeket számbavenni, részökre az élelmezés könnyebbitése végett, magánhelyeken, ha szükséges, tápdákat nyitni, s őket az éhenhalástól megmenteni. A munkaképesek részére kereseti forrás után puhatolózni, s e tekintetben a szükséges közvetítéssel őket gyámolitani ; a hitel s netán felállítandó magtárak segélyezéseit a fejlődő körülmények szerint minden szükséggel küzdő földmivelők, iparosok, gazdák és birtokosok részére igénybe venni s felhasználni. Minden községi bizottmánynak önválasztotta elnökkel, jegyzővel, s tárnokkal kell bírnia. A tisza-füredi bizottmány eddig már több ülést tartott ; kezéhez vette az 50,000 frtos kormányi utalványozásból e város részére jutott 53 frtnyi összeget, melynek gyarapítására a könyöradományozási utat is megnyitotta; számbavette a munkaképtelenek számát, s az Ínséggel küszködök kéregetését rendezte. E hó 1-ről kelt levelemben e vidék lakosaira nézve a te- pély-poroszlói, és poroszló-tiszafüredi, Debreczennek vezető útvonal köuttá átalakításának, mint kenyérkereseti forrás megnyitásának szükségességét felemlitém, valamint a tisza-örvényi (mintegy 800 öl hosszú) és domaházi (500 öl hosszú) — megkezdésre várakozó átmetszést is, hozzáadhatom még ezekhez ez alkalommal a cseröközit, mely 1200 öl lenne, valamint a megásott abád- nánai átvágást, melyet szélesbiteni lehetne ; jelenleg 6 öl széles. És nagy előmenettel lehetne töltést építeni Abád és Szalók partjain, összekötőleg az örvény- abádi, szalóki és taskonyi töltéseket, — mely oltalmazná Abád és Szalók helységeket, mint melyek 1860-ban l*/a lábbal magasabb árvizektől roppant erőfeszítésekkel oltalmaztattak meg, és biztosítaná a nevezett két töltést, hogy egy kitörés esetén hátuk mögé ne kerüljön az árvíz — például Abád-Szalók megsemmisítésével. Nemkülönben a taskonyi töltést folytatólag kell építeni Buráig, és erősbiteni a gyenda-tiszaböi töltést, mely 1860-ban majdnem elpusztittatott. Újabb parton szintén lehetne munkálkodni az Eger és Laskó vizek bevezetésével, Bábolnától kezdve a Kis-Tisza eltöltésével le egészen a tisza-nánai dinnyéshát felett beszakadó Kis-Tiszán át, a jászkiséri töltésekhez kötöleg. Mindezek üdvös munkálatok lennének, ha elegendő pénzerő lenne rájuk, melyeknek vezetése azonban, hogy a meghatározandó munkabérek egész mennyiségűkben jussanak a munkás- osztály kezébe, nem vállalkozók által, kik mindig nyerészkedésre számítanak, hanem házilag a társulati tisztviselők által lenne kezelendő — és mihamarabb elkezdendő nemcsak azért, mert azok a jelenlegi szárazság ellentétéül bekövetkezhető árvizek kiömlését gátolnák, de azért is, mert az éhező munkaképes ember nem alamizsnára, hanem munkanyujtotta kenyérre sová- rog és várakozik. Tariczky E ndre. Nagy-Körű (Külsö-Szolnokmegye), 1863, július hó 19. Az Ígéret szép szó, csakhogy néha igen hamar kirepül az ember száján, s mikor már be kellene váltani az adott szót, akkor veszszük észre, hogy könnyű Ígérni, de nehezebb teljesíteni az Ígéretet. Épen e komor gondolatokkal foglalkoztam, megemlékezve a t. szerkesztő úrnak tett Ígéretemről, midőn egy hatalmas dörgés ébresztett fel töprengésemből,s az azt követő szép eső elmosta'siral- mas gondolataimat is. Nem tudtam, mit írjak? hogyan kezdjem levelemet ? És ime, az ég megkönyörült árva fejemen, s megeresztvén csatornáit, páratlan exordiumot adott toliam alá. Szomorú képet nyújt jelenleg a szemlélőnek az alföldi róna- sik. A máskor buja tenyészetü dús Kánaán most kopár, kiégett pusztaság. Tavaszit épen nem arattunk. Az őszi a magot sem adta meg. A kukoriczában és sarjuban van minden reményünk ; erre is csak ez a szép kis eső bátorít. Azonban még ennek a kis esőnek sem örvendhetünk úgy, a hogy kellene ; szomorkodnunk kell ama szegény emberrel, kinek házába éjjel 12 óra tájban beütött a villám. A ház porrá égett, 2 darab marha bennveszett, a szegény gazda is életén kívül, csak bundáját tudta megmenteni. Szomorúságunk másik oka az, hogy a marhavész ismét mutatkozik vidékünkön. Fokoru pusztán ütött ki. Derék megyei főorvosunk, Bécsi József úr azonnal kisietett a vész színhelyére, de fájdalom ! kevés vigasztalással tért vissza, mert a vészt azonosnak találta a múlt őszivel. * Apróságok. A (Ökörszem a láthatáron.) E kifejezés alatt a tengerészek egy különös légtüneményt értenek, mely rémülésbe ejti őket, s mely leggyakrabban és legijesztőbben a „Jóremény foka“ közelében mutatkozik. Ez ökörszem t. i. derült égen, mint csekély, homályos, gömbölyű felhőfolt, eleinte csak messze távolban tűnik fel, de aztán nagy gyorsasággal emelkedik föl mindig magasabban, egyre nagyobbodva és feketedve. Végre mintegy önmagában szétfolyva, számtalan villámot lövel szerteszét, az egész égboltozatot elborítja, s oly rettenetes viharrá változik, hogy gyakran a legerősb hajókat is menthetlenül elsülyeszti. — A politikai láthatáron is gyakran csak ily ökörszem alakjában tűnik föl legelőször a vészfelleg, mely vérrel áraszt el egész országokat. i
