Eger - hetilap, 1863

1863-07-16 / 3. szám

22 litnkodni. Egy üvegszem, sóhajtott szüntelen, legyen bár a világ legtökéletesebb remekműve, igen szomorú szerepet fog játszani a menyasszonyi ajándékok közt. „Alix — ez volt a leány neve — bizonyára nem tudandja méltányolni az Uvegszem mübecsét, nekem mint nyomoréknak ko­sarat adand, s én nem leszek képes, azt túlélni. De másrészt nem volna szép |tőlem, hibámat eltitkolni, s egykor keservesen lakol- hatnék érte. „Szegény atyám nem tudta, mit cselekedjék, éjjel-nappal kinzá azon öntudat, hogy üvegszeme van, s hogy egy részrehaj- latlan egyén véleményét is meghallgassa, fölkereste szemorvosát s szivét föltárta előtte. „Mit akar ön? kiáltott a szemorvosboszankodva,üvegszeme talán kevésbbé szép, kevésbbé ragyogó, mint a természetes ? Há­zasodjék meg Isten nevében, neje soha sem fogja a titkot meg­tudni. Ön üvegszeme a legsikerültebb azok közt, melyeket valaha készitettem, kivéve egy világoskék szemet, melylyel nehány év előtt Magyarország egyik legbájosb hölgyének elvesztett szemét pótoltam. „Atyám megfogadta a tanácsot s négy hétre rá meglett az esküvő. „Nem egyszer említette előttem, hogy mily iszonyú aggoda­lommal kellett házassága első napjaiban küzdenie. Szüntelen ret­tegett, hogy gondosan őrzött titka napfényre jö, ha egyébként nem is, például azáltal, hogy egy légynek épen üvegszemére tet­szik szállni. Azonban szerencséjére semmi ilyesmi nem történt. „Az üvegszem oly illedelmesnek, oly fegyelmezettnek tanú­sította magát, hogy legkisebb panasza sem lehetett ellene. Foly­vást a legszebb harmóniában mozgott társával, oly élénken, oly pontossággal, mintha csak vele jött volna a világra. „így minden a legpompásabban ment, mígnem egyszer késő este atyám levelet kap, melyben tudósítják, hogy anyámnak egy nagybátyját, egy magas rangú államhivatalnokot, szélhtidés érte. Atyám és anyám rögtön saját szobáikba vonultak, gyorsan felöltözködni. A két szobát egy nagy pipereszoba választá el egymástól. Atyám kevéssel előbb egy a pipereszobában álló asztal szög­letére tette le üvegszemét, s azon pillanatban, midőn azt most is­mét magához akarta venni, ruhasuhogást hall, mire megfordúlván, meglátja anyámat, ki épen akkor lépett szobájába. Atyám egy ugrással az asztalnál terem, üvegszemét, melyet oly gondatlanul tett le, gyorsan felkapja, s reszkető kézzel szemgödrébe helyezi. „Alig hogy ezt elvégezte, anyám a pipereszobába lépett, s atyámat megpillantván, elsikoltá magát, mit ez, anyámra tekintvén, hasonló fölkiáltással viszonzott. Mindketten mintegy önkéntelenül a tükörbe pillantottak, s elképedve látták, hogy mindegyiköknek egyik szeme kék, a másik fekete. „A relytély nyitja az : hogy anyám volt az a bájos hölgy, ki­nek egyik szemét a pesti szemorvos oly remekül sikerült kék üveg­szemmel pótolta. Az említett este mindő, mind anyám hamis szemét ugyanazon asztalra tette le, s azok sietségben fölcserél­tettek. „Anyám, kinek e fölfedezés nehány ájulásba került, engem épen szive alatt hordozott, s négy hóval később egy kék s egy fekete szemmel jöttem a világra, melyek azonban szerencsémre nem voltak — üvegből.14 Vegyes hirek­f (A Szent-István-Társulat) f. hó 2-án tartott köz­gyűlésen mélt. Dani élik János ez. püspök ur az alelnökségről leköszönvén,utódjául ft. Somogyi Károly, pozsonyi kanonok ur választatott meg szótöbbséggel. — F. hó 9-én választmányi ülés tartatott, mely alkalommal Danielik János_ur ő mlga (a közgyű­lésen nem lévén jelen) búcsút vett a társulattól s számot adott mű­ködéséről, miből kitűnik, hogy a társulat vagyoni állása 1853-ban, midőn az alelnöki széket elfoglalta, 35,897 ftnak felelt meg, most pedig 77,376 ftot meghalad. A hol számok beszélnek, ott az elisme­rést szavakban kifejezni fölösleges. — (Kinevezések.) Szabó Zsigmond, eddig tiszabeői plébános és érd. esperes, törökszentmiklósi, — Berzeviezy Antal pedig eddig egri segédlelkész, tiszabeői plébánosok lettek. — (Grőber Ferencz), egri polgár, az irgalmasok tem­plomán saját költségén tetemes javításokat eszközöltetett. A szép tény önmagában hordja a dicséretet. — (RózsaFerencz) egri orvos, a hozzánk beküldött gyászjelentés szerint, f. hó 14-én, tüdősorvadás következtében, életének 50-ik évében elhunyt. Hűlt tetemei tegnap kisértettek örök nyugalomra. Béke hamvaira ! t (Azon házat,) mely az utolsó tűzvész alkalmával ki- gyult, mint halljuk, a városi tanács lerontatni, s ott uj utczát nyit­tatni szándékozik. — (A ki könnyen hisz, könnyen csalatkozik.) Városunk kapitányi hivatalánál két, szolgálatban levő egri leány azon panaszt tévé, miszerint ezelőtt több héttel egy czigányasz- szony felszólitá őket, hogy ha kedvök volna sok pénzt szerezni, ebbeli óhajtásukat vele közölnék, mert úgymond, ő ért a pénz- szaporitás mesterségéhez ; egyúttal 3 ujfrtot s egy kendőt kért tőlük, azt mondván, hogy e pénzt a kendőbe bizonyos kuruzso- lással bekötvén magával viszi, s a mig nála lesz, hetenkint min­den forint 20 írttal szaporodik, mikor aztán már jól megszaporo­dott, ismét visszaadja nekik. Tetszett e szép beszéd a két leány­nak, s a kivánt pénzt és szép uj kendöt jó remény fejében átad­ták a czigányasszonynak. A könnyenhivök nehány hét múlva föl­keresték a csalót, hogy megszaporodott pénzöket visszavegyék, hanem természetes, hogy hiában jártak ; a czigányasszony most mitsem akar tudni az egészről. —- A ki a babonában hisz, az annak haszontalanságáról csakis ily drasticus argumentummal győz­hető meg. * (G a z d. egyleti közgyűlés.) A hevesmegyei gazd. egyesület, K o v á c h László ur august. 23. délelőtti 10 órakor, Gyöngyösön tartandó rendkívüli közgyűlésre hívja meg a tagtár­sakat s minden érdekletteket, melynek tárgyát a rendkívüli száraz­ság által okozott károk és Ínség enyhítésére szolgáló módok és eszközökröli elögondoskodás teendi. „Tagtársok — mondja fel­hívása végén — egyesületünknek egyik legkitűnőbb alkalom nyí­lik, megtenni a megyéért mindent, mit a megye magáért tehet. Teljesítsük hiven kötelességünket e komoly és aggasztó idők­ben !“ — (Papi feliratok). Azon feliratot, melyet a közelebb Trientben összegyűlt püspökök pápa ő szentségének küldöttek, H a y n a 1 d Lajos, erdélyi püspök ő nméltósága, azt pedig, melyet 1400 aláírással az alsó papság nyújtott át, Si mór János, győri püspök ö méltósága fogalmazta. t(A varsói nemzeti kormány) az utczán való szi­varozást, s krinolin vagy virágbokréta viselést megtiltotta. Öltö­zetre csak igen olcsó szövetek vannak megengedve. — (Orosz lap hazánkban.) Ungváron orosz hírlapot szándékoznak megindítani. Épen jókor ! Uj lap megindításához oly bátorság kell napjainkban, mely kettős érdemkeresztre méltó. — (A nemzeti muzeum régiségtárát) két te­remmel megnagyobbították. Talán a nemzeti színház repertoirja tette ezt szükségessé. — (Ritka nagylelkűség.) Egy Vivat nevű pesti há­ziúr az aprajából, egyetlenegy lakójának 200 frtnyi házbérét, sokszoros kérelmére leszállította — 50 krajczárral. Vivat ! — (Vízhiány.) Buda környékén a kutak kezdenek ki­apadni, úgy hogy több község lakói a Dunáról kénytelenek ivó­

Next

/
Thumbnails
Contents