Eger - hetilap, 1863
1863-11-26 / 22. szám
172 is valakire azt a szigorú sententiát kellene alkalmazni, melyet Bona cardinális hoz fel, midőn azt mondja: „qui musicam non callet, seu nullo oblectamento animi illám audit, ex diabolo est, nam solus ille o ni nem harmóniám r e s p u i t.“ Engedje tehát a Gondviselés, hogy Nagyságodat — mint minden nemes egyházi, és szépművészeti czélokat oly hőn felkaroló főpapot — a kath. egyházban minél magasabb polczon tündökölni láthassuk, hogy minden ily nemes czélokat még annál hathatósabban előmozdíthasson, és még sokáig, igen sokáig boldogul élhessen. Éljen ! !u Levelezések. Pest, nov. 22. Jelen soraimban nemzeti színházunkról akarok szólani. Annyit s annyian beszéltek ez intézetről a lefolyt havakban, hogy tán nem lesz egészen érdektelen, róla e lapokban egyetmást elmondani. Régen volt, midőn a malecontentusok hatalmas tábora felzúdult az igazgató ellen, s fölmentek Bécsbe, hogy panaszaikat Ö Felsége előtt kitárják és orvoslást nyerjenek. Kellő időben e lapok hasábjain is röviden meg volt említve e tény, mely annyi roszalással találkozott, és méltán. A mint tudva van, Radnótfáy ur a nemzeti színház igazgatását a legnagyobb zavarban s pénzhiányban vette át. S vájjon mit tett ? Kieszközölte a subventiót, a színház ügyét rendbe szedte, pénztárát oly karba helyezé, hogy a legfényesb darabok kiállítását is könnyű módon eszközli. Képessé vált, jeles művészeket, minők: Stéger, Wagner Richárd sat. vendégszereplésekre meg- híni, jeles tagokat szerződtetni. De el is vette a szabadjegyeket. Talán ez sérté meg annyira a petitiót aláirt újdondászokat, Írókat és művészeket? Nem tagadhatni — mondáGyulaiPáfezekre vonatkozólag — hogy van köztük néhány iró, művész és journa- lista ; de mindegyiket csak az fogja annak nevezni, ki mindenkit Írónak nevez, a ki ir, művésznek, ki dilettanskodik és journa- listának, ki valamelyik lapnál notizokat szerkeszt vagy /or- ditgat. — Az igazgatóság továbbá pályadijakat tűzött ki, szép sikerrel. S mit tettek a malecontentusok? Kérvényökben elmondák, hogy az igazgató alkalmatlan, tehát küldjék el. Persze ez meg nem történt. A nagy lárma megszűnt ; minden elfogulatlan belátta az igazgató igyekezetét. Egyébiránt is az ügy az országgyűlés teendői közé tartozott volna. Tehát voltaképen mi lett a nagy lármás kérvény eredménye ? Semmi, legfölebb hogy, mint egy német lap Írja, egy-két magyar uracs azóta a német színház csarnokában foglal helyet. És most tekintsük meg a szinház játéksorozatát. Az opera, bár milyen legyen, mindig telt házat hoz. „Faust" most is fölemelt árakkal adatik. De színmüveink is szép közönségnek örvendenek, hogy egyebeket ne említsek: a „Csacska nők" Prielle, Szigeti, Egressi — a „Szigetvári vértanuk", „Mátyás király lesz," Jókainé, Tóth József, — „Lettoriéres Vicomt," Prielle, — Borúra derűre," Szigligeti Jolán sat. közreműködése mellett szép sikerrel adatnak. Vannak uj darabjaink, mint a „Bujdosó kurucz" Szigligetitől, „A király házasodik" Tóth Kálmántól, „Szécsi Mária" Szigetitől. Tegnapelőtt adták Szigligeti uj, pályanyertes müvét, a „Lelencz“-et, kitűnő sikerrel. Meglehet, hogy az ítészét követeléseit teljesen nem, de a közönségéit nagyon kielégité. A „Lelencz" adatásakor a nézőtér a zsúfolásig telt meg. A mti egy képet tüntet szemeink elé a társadalomból, élénk színekkel ecsetelve a megrögzött ítélet helytelenségét, mely oly könnyen tiporja szét az áldozatot, vasmarkával pusztán ezt sújtva, mig a csábitó, fény és tiszteletben marad. A szerzőnek a dicsőséget némileg meg kell osztania a közreműködőkkel. Prielle Kornélia oly helyes felfogás és kivitellel adá a szobalányt, hogy a nézők elragadtatva zajos tapsokkal ki- sérék játékát. Munkácsi F-né az anya forró szeretetét, gyermekének veszélyben forgása fölötti fájdalmát, annak megszabadulá- sáni örömét oly melegen játszá, hogy a nézők közül többen könyekre fakadtak. Feleki a falusi urfi korhelyt, ki azért nem dolgozik, mert pantallót hord, művészileg adá. Tóth József ellen van némi kifogásunk. Az utólsó fölvonásban, hol az iró az atyai öröm kivitelét a színészre látszik bízni, kevés erőt s életet fejtett ki. A szerzőt többször kihítták a közreműködőkkel. V e r é d y. Heves, november 20. Tisztelt szerkesztő ur ! Ha a beszéd ezüst, s arany a hallgatás, mindenesetre e kettő között valami közép vagyis éreny (platina) lesz azirás, azért, mindenkor a közép utat szeretvén választani, elvemhez itt is híven akarok ragaszkodni, s ha szóval be nem járhatom Eger vidékét, legalább lapjának hasábjára küldöm levelem. — Igaz ugyan, hogy ily őszi időben levél dolgában legboldogabb a világ, mert hullatja azt a fa, és bélyeg és postadij nélkül hordja szét a szél, ennek is van azonban haszna, mert oly helyre is elviszi, hol csakis ez teszi termé- kenynyé a földet, én is tehát levelem külső boritékát megbélyegezve, küldöm azt az „Eger" lapba. De hogy legalábbe gy lehullott falevélnyi hasznot tegyek, röviden megírom, miként lakik Marczi Hevesen? Hát csak épen tolja a napot, pang, ha szabad erre nézve a vegetál szót használnom. Panaszkodni nem akarok, mert hisz azzal telvék lapjaink ; csoda, hogy még valamely élezés iró „Panasz" czimü lapot nem indított meg. Szelleméletünk ugyan pang, de nem a kereskedés, mert eddig a hevesi kis hetivásár említést sem érdemelt, most azonban aligha sokkal kevesebb búza fordul meg piaczán, mint Egerben, mit az Ínséggel küzdő vidékiek nyomora, a bekövetkezett katonai executio idéz elő, mert kénytelen utolsó harapásától is megválni, csakhogy e kellemetlenségtől szabadulhasson. Ez oka annak is, hogy a magas kormány által kölcsön adott vetőmag legnagyobb része már a kereskedők kezében van, — pedig még el sem kezdődött a tél. A marhavész Boczonádon is elkezdé a pusztítást, ámbár még eddig nem nagy mérvben. — Az előre jóslott erőszakos rablások előjele már nálunk is felszólítja a polgárokat az ébrenlétre, —• igy folyó hó 16—17. közötti éjjel hét, dorongokkal s vasvillákkal fölfegyverkezett egyén rohanta meg, B. Zs. helybeli izraelita haszonbérlő magtárát, s a rajta lévő lakatot szépen le is csavarta csakhamar, de az őr által észrevételek, a kiabálására érkezett segélyelöl azonban sikerült eliramodniok, — hogy kik voltak, nincs tudva. Tomaj. Apróságok. t (A tulipánok történetéhez.) A jelen évszázad 4-ik tizedében volt a tulipánoknak legmagasb ára, olyannyira, hogy Harlémben 1834—38-ig egy „Vice-roi" tulipánhagyma 2,500 fton, s három darab „Semper Augustus" 30,000 fton kelt el. A (Török közmondások) Kedvesednek ne tedd a szépet sokáig, mert az boszantja. Jobb tágas téren megveretni, mint szűk helyen enni. (A keletiek előszeretetét jelenti a szabad természetes iránt.) Kézcsók a szájat nem vásitja el. A rózsa becsét ismeri a csalogány. (Azaz : a kedvesnek becsét ismeri a szerető ; minthogy a keleti költészetben a csalogány mint a rózsa szeretője szerepel.)
