Eger - hetilap, 1863
1863-11-26 / 22. szám
171 díjjegyzéket az igazgatóság fizeti ki, föltéve, hogy az a kölcsön kiszolgáltatása előtt bekiildetett. A jegyző akkor is az igazgatósághoz fordulhat, ha valamely eljárásért, a melyet a folyamodó kivánatára teljesített, ez a dijakkal adós maradt ; mely esetben az igazgatóság törekedni fog a jegyző számára kellő kielégítést eszközölni. Amidőn az igazgatóság vagy a vidéki bizottmány oly ügyekben veszik igénybe a jegyző közbenjárását, a melyekre a jelen díjszabályzat nem alkalmazható, történjék az eljárás akár a székhelyen, akár azon kívül : ily esetekben a jegyző napidijait vagy fáradalmai jutalmát esetről esetre az igazgatóság állapítja meg. Kelt az 1863. okt. 13-án tartott ülésből. GrófDessewffy Emil, elnök. Csengery Antal, titoknok. Magyar földhitelintézet. Azon szőlőtulajdonosok, kik a magyar földhitelintézethez kölcsönért szándékoznak folyamodni, ezennel figyelmeztetnek, hogy a szőlőbirtokra kivánt kölcsönöknél, a kérvények rendes fölszerelésén kivül, szükséges még: a) a jelzálogul ajánlott szőlő vételárának hiteles kimutatása ; b) s a hol ez nem lehetséges, az illető községnél létező, adásvevési följegyzésekre alapitott bírói becslés beadása. Figyelmeztetnek továbbá az érintett szőlőtulajdonosok, hogy a szőlőbirtokok az alapszabályok 125—141 §§-aiban foglalt kedvezményekben természetöknél fogva nem részesülhetvén, fizetési mulasztás eseteiben, irányukban végrehajtás utján az elárverezés alkalmaztatok. Kelt a magyar földhitelintézet 1863. évi nov. 11-én tartott igazgatósági üléséből. Lónyay Menyhért, Csengery Antal, alelnök. titoknok. Eger, nov. 24. Tisztelt szerkesztő ur! Múlt vasárnap egy fesztelen, kedélyes, nemes mulatságnak voltam tanúja. Máriássy Gábor érs. helyettes, apát s kanonok ur ő nagysága, ki azon nap, mint sz. Caecilia, a zenészek védszentje napján, az ünnepélyes szentmisét végzé, este, mint az egyházi zenészét moecenása,maga köré gyüjté a zenészeket, és hogy sava is legyen a szerény zeneestélynek, a zenepártolók és műkedvelőkből egész vendégkoszo- rut hivott meg. Másfél óráig tartott a zenélés : a zenészek a műkedvelőkkel majd összemüködtek, majd egymást fölváltva, kiki saját hangszerén kedvencz darabját adta elő. Közben-közben megzendültek a férlinégyes kardalok. — Következett az estebéd, mely alatt a kedélyes társalgás közé érdekes felköszöntések vegyültek. 0 nagysága, a házi ura zenészek karát, mely védszentje napját ünnepli, éltette ; mire a müéneklés barátja s körünkben legbuzgóbb ápolója, meleg szavakban válaszolt, meglepő összehasonlítással fölidézve a közelmúlt miskolczi kálvária felszente- lési ünnepélyét. A zenészek kara nevében végre Zsasskovszky Endre másod karnagy emelt poharat ö nagysága, a házi ur egészségéért. Felköszöntését, melyet hangos éljenzés követett, érdekesnek találom, összeállítani s egész terjedelmében közleni : „Ámbár a főtisztelendö gymn. igazgató ur lelkes szavakban köszönté föl ő nagyságát, én mégis illőnek találom, hogy azok részéről is, kik a zene terén működnek, hő és szívből fakadt óhaj nyilvánuljon ő nagysága jólétéért, annyival is inkább, mert e mai fényes estély - ha őszintén szabad nyilatkoznom — leginkább a zenészét védszentje tiszteletére van rendezve. Csekély személyem vön bátorságot magának, ez érdemben nehány szót szólani, mint kit Nagyságod régóta számtalan kegyeiben részesít. A Gondviselésnek úgy tetszett, hogy én az ügyvédi pályát, melynek már küszöbén álltam volt, 1847-ben a szépmlivészetek egyikével t. i. a zenészeti pályával cseréljem föl, és igazán megvallom, hogy habár anyagilag nem is, de szellemileg e pálya engem nemcsak kielégít, sőt némileg boldogit is; boldogít pedig azért, a mennyiben a zenészét összes ágai köréből az egyházit — költészetére nézve legmagasztosabbat és legtisztábbat — vá- lasztám életpályámul, mely téren engem, mint katholikus embert, különösen vigasztal és lelkesít az, mit egykor Hon or in s pápa mondott: „Beatus est, qui ad honorent Dei et beatae Yirginis Máriáé coluit Musicam.“ Ha valamelyik ága a zenészeinek, úgy bizonyára az egyházi zene az, mely kiválólag pártolásra méltó, midőn ezt mondom, nem azért szólok, mintha pro domo mea akarnék talán demonstrálni, hanem a zenészét történetére hivatkozom, hol világosan kimutatva van az: hogy a mely korban és országban az egyházi zene emelkedni kezdett, haladásnak indult a világi zene is, midőn pedig amaz hanyatlani kezdett, a világi zene is hátramaradt. — Ha a productiv zene mezején széttekintek, tisztán és világosan látom azt, miszerint valamennyi hírneves, elsőrangú világi-zeneköltő egyedül az egyházi zene alapján lön nagygyá. Csak néhány példát hozok fel : igy a nagy Mozart 1770-ben egyedül azért utazott Salzburgból Rómába, hogy ott a nagyhéten a hires Allegri Miserer éjét hallhassa és abból valamit tanulhasson. Jóval későbben, 1831. Felix Mendelsohn- Bar- tholdy — a hires Mendelsohn Fiilöp bölcsész fiának ivadéka — ezen,az ujabbkori közkedvességü és tekintélyes zeneköltök egyike, több hónapot töltött Rómában az egyházi zenészét ügyében, ki egyszersmind a nagyhéti karénekekről, melyeket Rómában a sixtina kápolnában hallott, egy külön füzetben egész lelkesedéssel értekezik ; pedig izraelita származású volt, és mégis addig, mig Düsseldorfban lakott, legnagyobb örömei közé tartozott, ha valamelyik kath. templomban vecsernye alatt a Psalmusokat, vagy pedig a nagyhéten a Lamentátiókat az orgonán kisérhette. Carl Maria Weber, és Meyerbeer, mint tanítványai a hires Y o g 1 e r orgonásznak Darmstadban, csaknem versenyeztek egymással az orgonán ; mindkettő az egyházi zenének komoly tanulmányozása által első rangú opera-szerzővé vált, amaz ugyan 1826. mint 30 éves korú a zenészét legnagyobb hátrányára halt meg, Meyerbeer pedig most is mint, 72 éves férfiú, tevékenyen dolgozik és uralkodik a zenevilágban mint opera-király. Ezen néhány adatot csak azért hoztam fel, hogy kimutassam azt, miszerint az egyházi zene csakugyan alapja minden más zenének, mire nézve igen helyesen jegyzi meg Fuchs, a hires zenetudós, midőn azt mondja:„Musica Sacra Catholica est sola et unica mater omnium ali arum Musicarum.8 Mi a zenepártolást illeti, erre nézve csak annyit akarok felhozni, miszerint Nagyságod Egerben épen az, mint a minők voltak e tekintetben : herczeg Eszterházi Kismartonban, Lobkovitz és Kinsky herczegek Bécsben, főherczeg Rudolf bibornok-érsek Olmüczben, gróf Brunszvik Pesten. Én nekem tehát nincs egyéb óhajtásom, mint az, hogy adjon az Isten az elhanyagolt egyházi zenészeinek honunkban minél több ily lelkes pártfogót, mint a minő Nagyságod ; engem azon remény táplál, miszerint ily hatalmas példa számos követőkre találand; ezt én annyival is inkább biztosan remélem, a mennyiben már nálunk is jelenleg a magasabb komoly zene iránt némi lelkesültség és érdekeltség kezd mutatkozni. Mert bizony szomorú dolog volna, ha még korunkban *
