Eger - hetilap, 1863

1863-11-12 / 20. szám

155 miniszter ur azonnal óhajtotta volna a kölcsönügy tárgya­lását fölvétetni ; de a követek nem akartak addig hozzá­fogni, mig a bizottmány jelentése kinyomtatva kezeikben nincs. Ez is megtörtént, és igy semmi ok nem vala többé, hogy a hazánknak adandó kölcsön tárgyalása í. hó 5-én meg ne kezdethessék. Az ülés 10 órára volt kitűzve; de csak 11 után vette kezdetét, hogy miért késtek ma a követ urak? ők tudják. Először is Schmerling államminiszter ur közié a ház­zal, hogy másodalelnökké, azé tisztségről lemondott La­pe u n a helyett, O F elsége által Schmidt Kon rád, a szászok grófja neveztetett ki. E kinevezés élénk bravóval fogadtatott, és Schmidt megköszönő beszédében igéré, mi­szerint a febr. patens keresztülvitelére tehetsége szerint közre fog működni. Ezután kezdődött a kölcsönügy iránti vita, melyet a bizottmányi ülésekből már ismeretes Skene ur nyitott meg ; ő a bizottmány javaslata ellen szólott, so- kalta a 20 milliót, s csak 15-öt ajánlott. Ajánlatát a többi érvek között ily módon is támogatta: „az adóhátralék az Ínséges vidékeken már 12 —13 millióra megy, az év vé­géig pedig felmenend 15-re is; ha tehát a kormány ezen be nem szedhető adóssághoz még 15 milliónyi készpénzt ad, úgyis meglesz a 30 millió ! Utána báró W a 11 e n s k i r- chen emelt szót, sürgetvén minden további tárgyalás nélkül a bizottmányi javaslat elfogadását; Grosz meg­támadta a kormányt, miért nem hivott össze országgyű­lést, hadd intézte volna el ez akölcsönügyet, ez az ő dolga, s a birodalmi tanács erre nézve nem illetékes. Mende ur sok rokonszenvvel szólott Magyarország mellett; a kormány által javasolt 30 millió elfogadását sürgette és támogatta; őt egyedül a hires és nagyeszű ügyvéd Mühlfeld múlta felül, ki szintén a 30 millió megadása mellett szónokolt. Beszéde, mely a házat zajos tetszéssel tölté el, ezen tárgyalás fénypontjának tartható. Vele szavazott Rechbauer is, ki beszédében inkább az alkotmánykérdéssel foglalkozott, mint az ínség- és köl- csönügygyel. A pénzügyminiszter ur a bizottmányi ülé­sekben tanusitott jóindulatát ide is áthozván magával, a miniszterek hivatalbóli eljárásánál sokkal több melegség­gel védte a kormány előterjesztését és az udv. kanczellária kimutatását. A részletes vita alkalmával, mely másnap, f,, hó 6-án tartatott, kevés uj lön mondva, mit az átalános vitánál fel nem hoztak volna. Kiváló figyelmet ezúttal Berger be­széde ébresztett, ki hivatkozva Pápay ő mltga előadásá­nak végszavaira, melyekben fölemlité, hogy Magyarország népei mily örömmel fogadták az O Felsége által k. Ígért 30 milliónyi segélyt, mondá a többi között : „Fontoljuk meg jól e szavaknak tartalmát, s óvakodjunk, hogy Ma­gyarország ne mondhassa, miszerint jobban gondoskod­tak volna róla, ha a birodalmi tanács együtt nincs." Szó­lották ezenkívül még a 30 millió megadása mellett az ál­lam- és pénzügyminiszter urak. P1 e n e r ő excja az iránt is igyekezett megnyugtatni a házat ; miért lenne czélszerü a kölcsönadandó pénz kiosztását a magyar földhitelinté­zetre bizni? és mind e szép, okadatolt és józan beszédek­nek, melyek a kölcsönügyben annyi jóakarattal elmon­dattak, mi lett az eredménye? Vájjon meggyőzték-e azok a ház többségét ? A hol elfogultság uralkodik, ott nincs sikere az ékesszólásnak, nincs ereje az okoknak. Ez tör­tént itt is. Szavazásra kerülvén a dolog, 80 szótöbbséggel 60 ellen a bizottmányi javaslat fogadtatott el, és csak 20 milliónyi kölcsön határoztatott. A kisebbség, mely 30 mil­lió mellett szavazott, a lengyelekből, erdélyiekből, a grófi padnak néhány tagjából, Mühlfeld meghittjeiből és a mi­niszter urakból állott. A megszavazott összegből 1,500,000 már előlegesen kiadatott ; őszi és tavaszi vetőmagra 9,500,000 frt engedélyeztetik ; készpénzben 6,500,000 osztatik ki kölcsönül, 2,500,000 frt pedig inségi munkák­ra íordittatik. A vasúti munkálatokra szánt összeg telje­sen kitöröltetett. A reichsrath többségének ily eljárása fe­lett tartózkodunk Ítéletet mondani ; ezt a közvélemény és a politikai lapok úgyis elmondották már ; nevezetesen a „Vaterland'“ egyik közelebbi czikkében ezen határozatot szegénységi bizonyítványnak nevezte. h. Az egri kath. legényegylet második munkakiállitásá- nak zárnapja, nov. 8-án 1863. Legényegyletünk munkakiállitása Eger városa minden rendű és rangú polgárai, úgy lelkes női által is a legszebb figyelemben részesittetett, mert a 8 napi idő alatt nagy számmal látogatván meg tárlatunkat, több tárgyat megvásároltak, s néhányból meg­rendeléseket tettek, jóltevőink pedig érsekatyánk ö excja példája után, ki a megnyitás napján 20 ezüstforintot kegyeskedett elnök ö nga kezeibe letenni, jutalmakra is adakoztak. így történhetett az, hogy egyletünk, melynek jutalmakra alapítványa nincs, a je­lesebb kiállítókat díjban is részesíthette. Összesen 39 darab eziist- forintos osztatott ki, mely összegben a hálásan említett 20 írton kívül ng. és ft. Lengyel Miklós prépost-kanonok elnök ur 10 ezüst írtja, ng. és ft. Ko val esik József kanonok ur 5 írtja, és nt. Cseh János ur 1 cs. aranya foglaltatik. A jutalmakat különösen megérdemelték : Popovics László nagy remek asztala, Gombért János gözmalmi szitafonása, Ko­vács János papírra készített magyar szücshimzése, és az Andrástsik József nyíregyházi lakatosmester által beküldött nagyszerű remek­zár ; de mivel szabályaink csak egyleti tagok, illetőleg segé­dek díjazását engedik meg, az említett kitűnő munkákért és a kiállító remeklett mesterurak szives figyelméért csupán k i- tünö jegy ti díszoklevelekkel kedveskedhettünk. A jutalmakat és I. s II. rendű díszokleveleket segédeink között ekép osztottuk ki : A) Mester urak. Kitűnő dicsérő oklevelet nyertek: 1) Popovics László asztalos, 2) Andrástsik József lakatos Nyíregyházán, 3) Gombért József rostás, 4) Morvay Mór férfiszabó, 5) Kovács Já­nos magyar-szücs. B) Segédek. I. Elsőrendű dicsérő joklevelet és három darab ezüstforintos jutalmat nyertek : 1) Zuli János asz­talos, 2) Hubay Frigyes nős zabó. II. Első r. dics. oki. és kétdb ezüstfor. jut. 1) Vig Ferencz, 2) Galdon Mátyás asztalosok, 3) Urbán József bor­bély, 4) Hamza Gyula csizmadia, 5) Fekete Zakár kovács, egy­leti dékán, 6) Czajzély Libór könyvkötő, 7) Gottesz Gyula nyom­dász, egyl. jegyző, 8) Slakta János férfiszabó, 9) Vén János nő- szabó, 10) Bolya József magyar-szücs. III. Első r. dics. oki. és egy ezüstfor. jut. 1) Pöcze János, 2) Bodor György, 3) Hornyák Alajos, 4) Klinszky József asztalosok, 5) Zsigray György csizmadia, 6) Babustsák József kádár, 7) Kenyeres Lajos kerékgyártó, 8) Pap Károly könyvkötő, 9) Domboróczky Gábor kötélgyártó, 10) Kalmár Ist­ván lakatos, 11) Haustyeczky Ferencz férfiszabó, 12) Szarvas János szíjgyártó, 13) Burián György német-szücs. IV. Első- és másodrendű dicsérő oklevelet nyertek: 1) Glosz János (jelenleg Münchenben van), 2) Fendt- ner János (jelenleg Sárospatakon van), 3) Slezák József, 4 Lipcsey Simon, 5) Kmety Pál asztalosok, 6) Schmid Antal, 7) Toperczer *

Next

/
Thumbnails
Contents