Eger - hetilap, 1863
1863-07-08 / 2. szám
13 szünk magunkon segíteni, más bizonyára nem segít rajtunk. A városi elöljáróságot is tisztelettel felkérem a közjó érdekében, hogy e tekintetben czélszerü intézkedéseket tenni, mindenekelőtt pedig a tornyokban őrállomások felállításáról s több és haszonvehetőbb vizipuskák beszerzéséről gondoskodni szíveskedjék. Egy egri polgár. Levelezések. Jászberény,jul. 5. Városunk úgyis, mint Jászkunság székhelye, úgy is mint tizennyolczezer tös-gyökeres magyar lakossal bíró város megérdemli, hogy az „Eger“-ben képviselve legyen. Jól esik lelkemnek, azon örvendetes hirt közölni: hogy városunk értelmisége a szellemi művelődés terén nagy lépésre készül, mennyiben egy magán-nőnövelde felállításán fáradozik. Hogy e nemes törekvést a legjobb siker koronázandja, arról kezeskedik a szellemdús D r a u d t Thekla k. a., kire az intézet vezetése bízva leend, s ki hivatásának, sokoldalú képzettségének, és jeles modorának már f. évi jun. 28-án szembetűnő jeleit adta. A nevezett napon ugyanis t. Eördögh András ur két leánykája szép hallgatóság előtt házi vizsgát tett s a hittan, bibi. történet, magyar, német és franczia nyelvből, úgy szintén a magyar történet és földrajzból s Írási gyakorlatokból helyes, rövid, találó feleleteket adtak saját szavaikkal. Az aratás maholnap bevégződik. Szerencsés ember, ki a földjébe vetett magot megkapja ; árpa, zab, úgy szólván semmi, és ha esőnk nem lesz, a roppant hőségben a kukoricza is, mire reményűnket még fektetjük, végkép kisül. Kaszálás nem volt, ré- teink kiégvék, mivel telelnek ki jószágaink, azt a nép még most nem, csak a jó Isten tudja. Úgy halljuk, hogy az itt állomásozó lovas katonaságot rövid időn gyalogság fogja felváltani. Múlt hó 26-kán a város istállója, melyet jelenleg a katonaság bir, kigyuladt. Szerencsénkre szélcsend volt, s csak is ennek köszönhetjük, hogy daczára városunk tűzoltási ügyessége s dicsérendő serénységének, gymnasiumunk, mely a kigyuladt épülettől csak öt-hat lépésre van, le nem égett. Az egésznél legszomorubb az, hogy az oltók közül két polgár annyira összeégett, hogy főleg az egyiknek életéhez kevés a remény. N . . . Heves, jul. 3. Minden embernek megvannak a maga sajátságai : Milton, angol költő akkor dolgozott csak, ha fejét hátra tart- i háttá. Haydn nem tudott költeni, ha csak II. Fridiik gytirüje nj- j ján nem volt, Descartes akkor észlelt, ha fekve maradt — nekem pedig, a nélkül, hogy a fennebbi nagynevű férfiak bármelyikéhez akarnám vagy merném magamat hasonlítani, az a különös sajátságom van, mint a harangnak, hogy akkor szólalok meg, ha már ütnek. Bizonyos igen tisztelt egyéniség, ki e lapokhoz igen közel áll, ha történetesen találkozik velem, mindig szid, hogy nem irok Hevesről semmit. íme tehát irok, mert attól félek, hogy különben majd a fennebb említett tisztelt egyéniség, azt mondja egyszer nekem, mit Franklin négere mondott Angolországban: „Uram, itt minden munkálkodik, a viz, a szél, a tűz, a gőz, az ökör, a ló, az ember,szóval : minden, csak egy bizonyos állat nem, mely csak eszik iszik, alszik és sétálgat egész nap, mint egy------“ Csak az a kérdés, miről írjak ? A miről az ember írni szeretne, arról nem szabad, a miről pedig szabad Írni, arról nem szeret. Az igaz, hogy mint minden kis városnak, úgy Hevesnek is megvannak a maga ferdeségei s gyengeségei, miket ha korbácsolni nem is, de csalá- nozni kellene; — csakhogy azt mondják, nem szabad mindenüvé bekukucskálni. Ha ezt tartotta volna Acteon, nem kapott volna Dianától szarvakat, s ha Ovidius is oda nem ütötte volna orrát, hova Augustus nem akarta, hogy iisse, nem kellett volna a Fekete-tenger mellett, a „liber tristium“-ot Írnia. Tárgy hiányában tehát kénytelen vagyok, hogy mégis írjak valamit, a hevesi színészekről írni. Szegény színészek ! ők ugyan nem mondhatják el, hogy laknak, mint Marczi Hevesen, hanem hogy tengődnek, mint Toldi Miklós lova a szemeten. A hol a müértő közönség legfölebb harmincz emberből áll, ott egy tizenhat tagból álló társulat, milyen a Hevesen működő Demjén Károly társulata, alig, sőt jobban mondva, sehogysem rentirozhatja magát, főleg ilyen szűk időben, midőn az ember saját sorsát sem látja biztosítva. Van e társulatnak nehány haszonvehetö tagja, mint Demjén, Sóós, Vári, Dernői, Gál Amália s Futóné, de a többiek jobban tennék, ha valami más mesterség után látnának, mert könnyebb a botból beretvát csinálni, mint e társulat nehány tagjából jó színészt ; de mi mindamellett is az előadásokon igen jól mulatjuk magunkat, főleg midőn a szereplő szinész együtt nevet saját baklövésén a néző közönséggel. Megtörtént, hogy a drámából a legmulatságosabb vígjáték lett. A rendes bevételek alig tesznek többet esténként tizenöt forintnál ; ne kívánjunk tehát 15 forintért valami különös előadást — a milyen a bevétel, olyan a játék. A „Mátra“ levelezője azt a tanácsot adta színészeinknek, hogy menjenek innét, s ez nekik igen zokon esett; de én azt mondom,hogy maradjanak a dinnye-érésig, majd eltartjuk őket dinnyével. A társulatnak van egy költője is, kinek én bátor vagyok a következő tanácsot adni : „Frange puer calamos, et inanes desere Musas, Et potius glandes, rubicundaque collige corna, Duc ad mulctra greges et lac venale per urbem.“ Hevesi. Kötelek, jul. 5. Szolnokon f. hó, 2-kán Abonyi István, kir. biztos ur és kettős megyénk föisp. helytartója találkozván, a városház teremében tanácskozmányt tartottak, melyben több községi elöljáró, nehány meghívott földbirtokos és lelkész urak is résztvettek. A tanácskozmány tárgyát a jelen Ínség enyhítésére teendő intézkedések képezték. Elhatároztatott: A tiszai járásban és a tárnái első részében az a d ó s z e d é s felfüggesztése. Az egészen szegények és tehetetlenek élelmezésére a kir. biztos ur 5,000 ftot utalványozott. De ezen segély csak akkor vétethetik igénybe, ha a községek a maguk szegényeit ki nem tarthatnák. Egyébiránt itt a segélyezés többi, eddig megpendített módjai is nemei és, u. m. munkaadás, kölcsön s a t. megvitattattak, s a szükséges intézkedések és a tisztviselőkre nézve a kellő utasítások is kiadattak, miként e megye ínségén és szegényein, ha az idő körülményei kívánnák, segíteni kelljen. Mi reméljük, hogy a kukoricza. burgonya, ha az Isten esőt ad, még aggodalmainkat enyhíteni fogja, de mindenesetre jól esik tudni a szegény népnek, hogy végső szükségben van mire támaszkodnia és bogy gondoskodnak róla. 1000. Apróságok. A (S i a m kincse i.) Siamban azon templomban, hol a trónra lépő királyoknak az esküt le szokták tenni, több mint harmincz Buddhaszobor áll, melyek tömör aranyból készitvék, hat láb magasak s mindegyikök homlokát egy-egy diónagyságu gyémánt (?) ékesiti. Ugyanitt látható Buddhának még egy más szobra is, mely 11 •-? láb magas és egyetlenegy darab smaragdból van kifaragva. Legbecsesb kincs mindazonáltal azon emlék, melyet a mostani király trőnraléptekor emeltetett elhunyt fivérének. 600 aranyműves dolgozott az emléken 9 hónapon át szakadatlanul. Magassága Ml láb, 9 osztályból áll, melyek együttvéve kaput képeznek, mely mesteri vésőmnnkával díszített, erős aranylemezekkel van fedve. A kapu tetején 9 láb magas, tömör aranyból készült hamveder áll, mely az elhunyt király földi maradványait foglalja magában. — E közlemény mesésnek látszik, de igy olvastuk nyomtatásban.
