Eger - hetilap, 1863

1863-07-08 / 2. szám

12

Elek jogtudor s jtanár ; — Bánffy-Hunyad részéről : Zeyk Károly;

— Brassó vidéke részéről:gr. Mikes Benedek,Trauscheufels ügyvéd és Brennenberg tanácstitkár; — Verespatak részéről : Eber- gényi Mózes; Abrudbánya részéről: Szilvás}'' Miklós; — Medgyes városa részéről: Brechtl városi tanácsos; — Medgyesszék részéről : Fabinyi József superintendensi vicarius és Obert Ferenc/, lelkész — Besztercze vár. részéről : Wittstock gymn. igazg. tanár Ling hitszónok ; —Besztercze kerület részéről: Thiemann, kér. kapitány és Budackerl lelkész : Szászsebes v, részéről : Lasser és Binder Mihály, főtörvényszéki tanácsosok ; — Szászsebesszék részéről: Herbert, főtörv. alelnők és: Balomiri, szolgabiró; — Ujegyházszék részéről : b. Friedenfels és Bologa, főkormányszéki tanácsos ; Rezsinár részéről : Popovics kormányszéki tanácsos ; —• Tolmács-fiókszék részéről : Dunka Pál, főkormányszéki tanácsos; Selistyeszék részéről ; b. Saguna püspök; Dézs város részéről : Veér Farkas, volt alk. belső-szolnoki főispán ; — .Székely- Udvarhely részéről : Boér János ; — Gyergyó-Szent-Miklós város részéről : Ferenezy György, városi jegyző ; — Nagy-Enyed város részéről : Sándor Elek városi főhadnagy ; Szeben város részéről : Schmid Konrád és Rannicher Jakab, főkormányszéki tanácsosok;

— Szebenszék részéről : Schneider József főállamttgyész és b. Reichenstein Ferencz ; — Hátszeg városa részéről : Dragusian Codru, fogarasi alkapitány ; — Csik-Szereda részéről : Geczö János, volt alk. derékszékbiró, jelenleg ügyvéd; — Kézdi-Vásárhely részéről : gr. Kálnoky Pál ; — Fogaras vidéke részéről harmadikul : Brán János, küküllőmegyei főisp. helytartó ; — Marosszék részéről: Nagy Sámuel, alkirálybiró és gr. Rhédey István; — Szepsi-Szent-György v. részéről : b. Szent-Kereszty Zsigmond ; — Háromszék részéről : gr. Mikó Imre, gr. Kálnoky Dénes ; — Ko- lozsvármegye részéről: Fekete János g. kath. kanonok és: Moga főkormányszéki titkár; — Hunyadvármegye részéről: Rácz János g. n. e. dékán, Orbonás Mihály kir. táblai ülnök és Poper Miklós gör. n. egyesült főpap ; — Szász-Régen város részéről : Barthler polgárnagy és : Schuler tanár ; — Nagy-Sinkszék részéről : Eitel királybíró és Herbst, törvényszéki alelnök ; — Fogaras vidéke részéről : Aldulianu, kormányszéki tanácsos és Puskarin, administrator. Segesvár v. részéről : Gull József, és : Schuller Mihály lelkész ; — Brassó v. részéről : Sebnél Károly városi tanácsos (a második választó-kerületben uj választás fog történni, mert sem Maager, sem Wachter nem kapott általános szavazattöbbséget);

— Illyefalva részéről : Berde Mózes; — Vízakna részéről : Tímár;

— N.-Udvarhelvszék részéről: Dániel Gáb. Ugrón Lázár és id. gr. Bethlen János ; — Szerdahelyszék részéről : Macellariu királybíró és Hania esperes; —- Csikszék részéről: Mikó Antal, Mihály Gergely, Mikó Mihály és Ferenezy György ; — Szászvárosszék részéről : Angyal, udv. titkár és Balomiri városi tanácsos; — Szászváros v. részéről : Kirchner Frigyes és Tnlbás János (a magyarság óvását jelenté be és nem vett részt a választásban) ; — Kö- halomszék részéről : Nagelschmidt polgárnagy, és dr. Trauehen- fels Jenő; —Fogaras v. részéről: Haupt főkormányszéki tanácsos ; — Torda-vármegye részéről : Mastei Miklós főügyész, Schulcz Dénes, törvénysz. ülnök; — Naszódvidéke részéről : Bohe- czel főkapitány és Marosán törvénysz. ülnök; — Oláhfalu részéről : Hilibi Gál János; — Beisö-Szolnokmegye részéről : Popp alelnök; Bilitiriu István kanonok és Man főbíró; — Segesvár- szék alsó kér. részéről : Rod Ernán. ; — a nádasi vál. kerületben b. Schorberg, Rcdeus József.

Alakitsuuk tűzoltó-társulatot !

Városunkban a mult hó folytán kétszer fordult elő tüzeset, még pedig oly időben, a midőn mindenki mély álomba volt merülve. Mindkét esetben szomorú tapasztalással tértek haza a vészhelyről azok, kik az oltásban

résztvettek. Városunk polgárságának közérdeke parancsolja, hogy ez ügyben röviden, jó szándékkal felszólaljak.

Először is : a tüzet jelző harangszó csak akkor hallatszott, a midőn egy ház teteje már teljesen leégett ; ennélfogva a vizipuskák későn érkezhettek a vész helyére, s azok közt is csak kettő volt teljesen használható állapotban. Nem voltak vizhordók, nem volt rendező és intéző a tűz oltásánál, s az összesereglettek nagy része puszta kézzel jővén az égő házakhoz, inkább bámult, mint dolgozott; csak kevesen, főleg az ári osztályból, fogtak emberül az oltáshoz.

Fájdalmas érzettel kell ide jegyeznem azon, sokak által tett tapasztalást, miszerint a kapásnép, mivel áriház égett, alig mozdult, ha szólíttatott is. Odáig jutottunk volna-e már a közerkölcsi érzésben ? az alsóbb néposztály nem ismerné-e már föl a nadrágosokban testvéreit? Közönyösen nézné-e ezek szerencsétlenségét, fájdalmait?!

De nem folytatom tovább, hajlandó vagyok hinni, hogy mindez jövőre máskép leend.

Eger 20,000 főnyi népességgel bir, mely intelligentia és becsületes jellem tekintetében „kivivta az egri nevet.41 Oly polgárságról, melynek jóra valósága közmondássá vált, föl kell tennem, hogy minden jóra és szépre készséggel hajlik. En tehát, azon reményben, hogy igénytelen szavam minden egri polgár szivében viszhangra talál, ezennel a következő indítványt teszem :

Ala kits unk tűzoltó-társulatot!

Minden kezdet nehéz, de ez vissza ne riaszszon bennünket. Csak komolyan akarni kell, s meglesz.

Ismerek egy alföldi várost, hol 1848. előtt az összes házbirtokosok egy közös tiizkárbiztositó-tarsulatot alakítottak maguk között. Ha valakinek közülök a háza leégett, közös költségen építették azt fel. Pedig e város is, mint figer, 20,000 lelket számlál, itt gondoskodva van, hogy a toronyőr minden óranegyed ütésekor egy arra rendelt harangocskával csendítsen, ébrenléte bizonyitékaul, miért is a tűzvész mindjárt keletkeztekor jelezve van a harangok vészkongása által. A város tizedekre van felosztva, s a házbirtokosok kötelesek a neveik után jegyzett eszközökkel, u. m. vederrel, csáklyával, fejszével, létrával, kézi-vi- zipuskával sat. megjelenni. A veszélylyel fenyegetett vagy égő házból az utczára kihodott bútorok és egyéb ingóságok őrzésére is külön egyének vannak kirendelve. Két fölszerszámozott ló éjjel-nappal a városház istállójában áll, s a legelső fogat, melv a vész helyszínére vizipus- kát hoz, vagy vízzel telt hordókkal jelenik meg, a városi pénztárból illő jutalmat nyer. A vész elmúlta, után egy küldöttség kinyornazza a tilz eredetét, s itél a kárpótlási összeg felett. Öröm látni, mint rohan a nép a vész helyére; s mint bontja szét nehány perez alatt a gyúladó házat, s szedi le a szomszédház tetejét, hogy a tűz tovább harapózását rneggat* >lja.

Ennyit tájékozásul. Miért ne lehetne ez igv Egerben is. midőn csak saját javunkra szolgálna? llv intézkedések czélszeriiségét, sőt szükséges voltát bizonyítgatni, teljesen fölösleges volna. Emlékezzünk csak vissza azon nagy tűzvészekre, melyek városunkban oly roppant károkat okoztak.

! A tíizkiiitéseket teljeseit megakadályozni, alig áll hatalmunkban, de ha e tekintetben czélszerü intézkedéseket teszünk. ha magunk közt a fönnebbihez hasonló tüzkármeu- tesítő-egyletet, illetőleg tűzoltó-társulatot alakítunk : a vész terjedését sikeresen meggátolhatjuk, terhes következményeit enyhíthetjük.

Tegyünk valamit édes magunkért. Ha mi nem törek