Eger - hetilap, 1863

1863-10-22 / 17. szám

130

gyónunk nagy részét az elhullott vagy elvesztegetett marhákban

Igaz ugyan, hogy a jelen évben az alföld szenvedte a legnagyobb csapást; de azért ki merné állítani, hogy hazánk felföldje áldottabb vidék az alföldnél? — hol a termőföld nagy terjedelmű, ott a mezei gazdálkodásnak mindenkor biztos jövője van, egy-két szűkén termő év sanya- ruságát könnyen helyrepótolja egy pár bőven termő évnek áldása. Azonban az sem áll átalában, hogy az alföldiek távolesnének ily becses ásványtól, mint a kőszén, mert ez nemcsak hegyes vidéken találtatik: néhány földfurás eléggé megmutatta már, hogy a sikfóld rétegeiben is található kőszén. Vagy hol ez nem volna fölfedezhető, a vasutak gyorsan szállítják a terményeket még a távol külföldre is, annál inkább honunk egyik vidékéről a másikra. A mellett az alföldnek megvannak hatalmas mozditóerői a nagyobb folyamokban, melyek szabályozva és csatornázva még olcsóbb mozditóerőt szolgáltatnak a gépeknek a kőszénnél; és épen e jelenévi szárazság adott hatalmas lendületet a csatornázás eszméjének. E mellett még hozzátehetjük, hogy az alföldi ember is sok helyt szintén oly becses kincsen tajjos, mint a kőszén, ha nem becsesebben, melynek nevét is alig ismeri, ámbár mellékterményét már kezdi használni a parafin-tengelykenőcsben, és a kátrányos ponyvákon, s ez a réti tőzeg vagyis turfa. A tanult kutatók még csak most kezdik észrevenni, mily nagy terjedelemben van ezen becses tüzelőanyag elterülve hazánk lapályos vidékein, mely egy kis kezelésen átejtve, a gépeknél is használható tüzelőszert, és még becses mellékterményt szolgáltat a kátrányban, s mely eddig népünknél ismeretlen ásvány szintén jövőnk egyik kincsét képezi.

Mindez ugyan a jelen sanyaruságon rögtön nem segíthet ; de nem is az jelen sorainknak czélja, hogy a mostani Ínségből rögtön kisegítő módokat ajánlgassanak. A rögtöni segély a honpolgárok áldozatkészségéből és a hathatós kormányzat atyai intézkedéseiből eredhet. A közelebbi segély pedig a mindenható Isten kezében van, ki a napnak, esőnek és a szeleknek ura, s kitől jő az áldás és termékenység. Soraink kitűzött czélja csak oda irányozni aggódó honfiaink figyelmét, hol a távolabb jövőben va- gyontörzsünk elenyészett és nehezen visszapótolható részéért bő kárpótlást nyerhetünk földünk elrejtett kincseiben, ha azt iparunk és szorgalmunk által kiaknázni és értékesíteni megtanuljuk. Nehezen esik ugyan a nemzet zömének, szokott iparától, mely eddig majdnem kizárólag földművelésből és baromtenyésztésből állott, eltérni, és más újabb iparágakhoz hozzászokni; de változván a kor eszméi, változnak a nemzetgazdászati viszonyok, és azokhoz alkalmazkodnia kell a nemzet iparának, bárha az kezdetben kissé nehezen esik is; azonban a magyar nép gyakorlati tapintata könnyen bele fogja magát találni az újabb viszonyokba, csak ez által gazdagodjék a hon, és viruljon fel a nemzet. V. A.

Az erdélyi ügyek

Tudva van t. olvasóink előtt, hogy a birodalmi ta- nácsbai választás egy okt. 1-jén kelt kir. leirat szavára már megtörtént, és a szebeni gyűlésen megválasztott román. és szász reichsrathok már Bécsben vannak, sőt ő Felségének is bemutattattak.

Mindezt egy érdekes episod előzte meg, melyet itt röviden megérintünk.

Szebenben a románok részéről odaadó készség nyilatkozott, a kir. leirat parancsának engedelmeskedni, és mégis a leirat, magas kormányhivatalnokok indítványára, áttekintésül bizottmányhoz utasittatott és ezen áttekintésre 6 napi határidő tűzetett ki. A birodalmi tanács az erdélyi reichsrathok at már várva várta, a pénzügyminiszter épen csak az ő késésük miatt halogatta a költségvetés előterjesztését, miért történt mégis, hogy a választást 6 napig húzták? — Erdélyben azt mondják: azért, hogy a székelyföld részében nagy gyorsasággal elrendelt 3-ik követválasztás eredményére vártak, hogy ha e választás úgy ütött volna ki, miként az uj képviselők ha a szebeni gyűlésbe belépni hajlandók, és oda még a birodalmi tanácsba való választás előtt be is lépnek, akkor székely reichs- rathokat is küldhették volna a Schottenthor előtti palotába! — Vagy tán azért halasztották e választást, hogy megtartsák a formát? Koránsem! Bár Schmidt Konrád egyszer azt mondá: „hogyha alkotmányos jogok gyakorlásában a formára súlyt nem fektetünk, akkor az által csakhamar a lényeget is elveszítjük“, mindamellett itt az alakra keveset adtak. Jól tudták ők, hogy még ily választásra nincs király és országgyűlés által közösen alkotott erdélyi törvény, még Schnell azt is kiemelé: „hogy az országgyűlés ezen eljárását sem az ország, sőt maga a reichsrath sem fogja correctnek tartani“, de ily kicsinységek az ő alkotmányos lelkiismeretöknek, mint a tények mutatják, nem vet nagy bökkenőt; azért hajlandók vagyunk elhinni az okot, mit az erdélyiek e halogatásra mondottak.

A „Presse" az erdélyi reichsráthok neveit olvasván, örömében felkiált: „a magyar korona országai közöl tehát már egy a magyar programra ellen szavazott! A jég meg van törve Szebenben, a többi önként következik. A „W—r“ pedig azt mondja: „vájjon miért nem tették azt hamarább?“ Igaza van! így, miként most,rég megtehették volna.

Az okt. 12-ki ülésben két törvényjavaslat olvastatott fel. Az első czime igy szól: Egy legfelsőbb törvényszéknek Erdély nagyfejedelemség számára leendő felállításáról és annak szervezéséről. A másik: Az örmény nemzet és annak vallása egyenjogúságának keresztülvitele iránti törvényczikkelyhez.

Az okt. 13-ki üléssel a szebeni gyűlés ez izromra fényes pályáját befejezte, csak a bizottmányok maradnak fenn, melyekre egész halmaza hagyatott a feldolgozandó tárgyaknak. Mi sors vár ezekre! és mi lesz ezután ! Az idő, e nagy bölcs és hatalom ki fogja fejteni. — Az uj reichsrathok okt. 20-kán, tehát a nevezetes diploma napján foglalják el padaikat, vagy, a mint Puskariu ur mondá: „az ara megjelenik a templomban", lesz-e áldás e frigyen? s általa szegény Erdélyen ?

Eger városa főorvosának hivatalos jelentése azl863-ik év 3-ik negyedéről.

E negyedben a légköri változások a rendestől sokban eltérők voltak: átalában a szárazság, hőség folytonos és rendkívüli, mely a növényzetnek még eddig fönmaradt részét is tönkre tette, s ámbár rendkívül forró napok számosán észleltettek, mégis jobbára egész nyáron át az éjek aránylag igen meghüsödtek; harmat csak igen ritkán látszott, júliusban ugyan hat napon csekély esőzés mutatkozott, de ez csak két Ízben áztatá 2—3 hüvelyk-