Eger - hetilap, 1863

1863-10-08 / 15. szám

119 „Ily emberekre nézve nem létezik betegség. Értettétek-e ? Senki se merje többé, parancsomat ily módon megszegni !“ Hogy mi történt azóta a szegény olaszszal és társával ? sen­ki sem hallott róla semmit. Hazájukban családjaik azt sem tud­ják, hogy Cayennebe szállíttattak. Ötvenegy napig maradtunk a „Castor“-on, ezután engem és 15 társamat a „vörös várba11, a Királysziget bastillejébe vittek. Az ide áthajózás meglehetős nehézséggel járt. A hőség iszonyú volt, s szárazra léptünkkor mindegyikünknek körülbelül egy má­zsa terhet kellett a vállára venni. A sziget igen meredek, s a kes­keny ut, mely fölvezet, a sziklába van vágva, s csaknem egyenes irányban 300 lábnyira kell rajta fölfelé menni. Midőn itt uj tömlöczünkbe léptünk, a benne levő lég vagy inkább gáz, melyet beleheltünk, majd megfojtott bennünket ; há­rom társam elájulva össze is rogyott. A külső lég ide csak két keskeny falnyiláson hathatott be. Mindemellett, a mint később látandjuk, a rabok aránylag még boldogoknak érezik magukat, ha ide záratnak, s nem kell a szabadban uralkodó borzasztó hő­ségben dolgozniok. Cayenne város egy 2—3 órányi körületü szigeten fekszik, melyet a tenger két ága s nehány folyó képez, melyek a várost keresztülvágják, s közlekedési utakul szolgálnak. Fekvése követ­keztében a város tán kevésbbé egészséges, mint a többi szigetek, noha a sárgaláz, mely évenkint átméröleg 6 hónapig uralkodik, valamint minden, a szél által elősegélt járványok partjainkon épen úgy dühönghetnek, mint Cayenneben. Ezen, annyira megpróbált város lakói mindig igen könyö­rületeseknek mutatkoztak azon szerencsétlenek irányában, kik a kormány által Cayennebe, a halálba küldettek. A lakosok e kö- nyörérzete volt azon okok egyike, melyeknél fogva a deportáltak Cayenne várostól oly messzire, mint csak lehetséges volt, eltávo­líttattak. Az Anyaszigelen a raboknak eleinte nem volt igen rósz dol­guk, később azonban más rendszert léptettek életbe, mely 1852- óta folyvást sulyosbittatott. Az első hónapokban a munka szabad volt. A ki dolgozott, naponkint 75 centime egész 1 frank 25 cen­timet szerzett, s ezenfelül a Cayenneböl küldött élelmiszerek föl- osztásánál bizonyos kedvezésben részesült. Hetenkint négyszer küldetett hús az Anyaszigetre. A ki dolgozott, friss húst kapott, a ki pedig bármely okból a munkát megtagadta, csupán besózott húsban részesült. E rendszer azonban nem volt hosszuéletü, s csak ürügyre vártak, hogy megváltoztathassák. Ez ürügy volt : egy kis ellen­szegülés, melyben 15 rab tette magát bűnössé. Ezek haditörvény­szék elé lőnek állítva, hol a felügyelők és csendőrök tanukul ki­hallgattatván, azt vallották, hogy a parancsnokot, midőn egy al­kalommal a szigetet meglátogatta, a rabok körölvették, kezéből a tört kicsavarták és vállrojtját leszaggatták. S noha a tanuval- latások után nehány perez múlva megjelent parancsnok kinyilat­koztatta, hogy a kérdéses időben sem tört, sem vállrojtot nem hordozott, s az ellenszegülés csupán szavak és fenyegető mozdu­latokban állt ; mindamellett 5 rab vasbűntetésre s a Sz. József- szigeten végzendő kényszermunkára Ítéltetett. Kényszermunkára Ítéltetni pedig más szóval annyi, mint halálra Ítéltetni. Ez időtől kezdve az Anyaszigeten is majd oly szigor ural­kodott, mint a sz. józsefi bagnoban. A halandóság nagyobb lön. A legjelentéktelenebb engedetlenség, vagy a legkisebb szabály­talanság a parancsnok vagy a felügyelők parancsai teljesítésé­nél, a legkeményebb büntetésekkel fenyittetett. A rabok több Ízben szökést terveztek, s 1853-ban tizenket­tőnek valóban sikerült is, hollandi Guyanába, onnan pedig az Egyesültállamokba menekülni, miről akkoriban kimerítő tudósí­tásokat lehetett olvasni a lapokban. A Sz. József-sziget nem messze van a Királyszigettől, mely­nek őrsége az előbb nevezett fölött is őrködhetik. Itt a raboknak dolgozniok kellett, a nélkül, hogy azért valami bérben vagy ju­talomban részesültek volna. A ki vonakodott, a karóbüntetés alá esett, — miről alább leend szó — vagy súlyosbított fogsággal lakolt. (Folytatása köv.) Vegyes hirek. — (N e m e s s z i v U s é g.) Polgári levelezőnk Írja, hogy a Szabolcsmegyei birtokosok ínséggel küzdő földieik részére 2,000 köböl szemes életet adtak össze, mely egyedül az Ínségesek és részben munkaképtelenek élelmezésére fordittatik, és osztatik ki. így nevezetesen Polgáron a múlt szeptember hóra 40 köböl osz­tatott ki. Szép és követésre méltó példa. f (Lövődéi zármulatság.) Az egri polgári lövődé­ben az ez évi zármulatság, vagyis a szokásos „libalövés11, folyó hó 18—19-én fog megtartatni. f (C z i g á n y é t v á g y.) A mult héten pár darab elhullott szarvasmarhát vittek ki Egerből valami félreeső helyre elásni. El is ásták szerencsésen, de a szegények nem sokáig nyugodhat­tak ott háboritlanul, mert alig egy óra múlva czigányok érkeztek oda, s a „néhai11 teheneket fölásván, azokon atyafiságosan meg­osztoztak, hogy maguknak jó napot csináljanak. Persze ők azt tartják, hogy a mit maga az Isten ölt meg, lehetetlen, hogy az jó ne legyen. t (Magyar ipar egylet.) B. Eötvös József és Galgó- czy Károly „magyar iparegylet11 alakítására hivják fel a közön­séget, melyre a felsőbb engedély már megadatott. Ez egylet czél- ja : az elmélet és gyakorlat mezején közreműködni hazánk kéz- mü- és gyáripara felvirágoztatásában. Mily hatáskörrel és mikép fog az egyesület működni, azt az alapszabályok határozandják meg, melyek az alakitó bizottmány által kidolgozva, végmegái- lapitás végett az alakitó közgyűlés elé fognak terjesztetni, mely azonnal összehivatik, mihelyt 500 aláíró lesz. Az egyletnek tagja lehet minden jó jellemű egyén, ki alapítványul legalább 100 fr. értéket leköt s annak évi ötös kamatját az egyesületi pénztárba fizeti, vagy magát G éven át 5 frt évi tagságdij fizetésére kötelezi, amazok alapitó, ezek rendes tagokul tekintetvén. Egyes egyéneken kivül egyes iparos városok, községek, ezéhek vagy iparos-társu­latok, kaszinók sat. testületileg is lehetnek alapitó vagy rendes tagok. Az aláírási ivek legfölebb f. hó 31-ig küldendők be, Gal- góczy Károly titkárhoz Pestre (nagyhid-uteza 12-ik sz. a.) — (A „Mátra11 h arag s z i k,) hogy egy minapi malitio- sus közleményére megjegyzést tenni bátorkodtunk. Azt mondja : „a tényt, mennyiben a közérdekkel összeköttetésben áll, irói tiszt­jének tartja, fölemliteni, s ha szükséges, az eszmék tisztázására kommentálni.11 Ez igen jól van mondva, de kérjük a „Mátrát11, magyarázza meg nekünk : minő összeköttetésben áll a közérdek­kel egy jószágigazgató kineveztetése, s mi okból szükséges, egy ily kinevezést az eszmék tisztázására kommentálni, mi több, malitiosus szándékkal ? Avagy nem malitia rejlik-e abban, ha a „Mátra11 az illető jószágigazgatóról elmondja, hogy ki volt, mi volt a Bach rendszer alatt, azt pedig, minő jelleme és szakkép­zettsége van, miről a közvélemény és bizonyítványok tanúskod­nak, jónak látta ignorálni és elhalgatni. Ezt nevezi a „Mátra11 „az eszmék tisztázásának11? Jószágigazgatóban becsületesség, pontosság és szakképesség kívántatik, e tulajdonok pedig, úgy hiszszlik, nem függnek attól, ha vájjon az illető szolgált-e p. o. Garibaldi alatt, vagy sem? A „rágalmazó11 czimetpedig,melylyel a „Mátra11 kérdéses megjegyzésünk íróját, kinek tollát bizonyára több igazságszeretet vezette, mint a „Mátráét11, — ismert finom modorában megtisztelni szíveskedett, komolyan visszautasítjuk. f (Oláh jogakademia.) Az oláhok hirszerint folya­

Next

/
Thumbnails
Contents